Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)

Molnár László: Felvételi korlátozások és érvényesülésük a budapesti Orvoskaron 1920-1949 között

teijesztő tanárok, illetve az Orvoskar szándéka szerint a létszám korlátozásával az oktatás elemi feltételeit akarták biztosítani, illetve méltányos- sági alapon helyet biztosítani a harctereket megjárt, tanulmányaikat befejezni óhajtó leszerelő hallgatóknak. Ennek érdekében időlegesen távol akarták tartani elsősorban a nőket, akiknek pályára való alkalmasságáról egyébként is sok kétséget fogalmaztak meg, valamint azokat, akik véleményük szerint csak a katonai behívó elől kerestek menedéket az egyetem falai között.

Az 1918 előtti gyakorlat nem ismerte a felvételi eljárást. Az egyetemre való felvétel egyetlen feltétele 1851 óta az érettségi bizonyítvány megléte volt. Emellett természetesen feltétel volt a tandíj megfizetése is, amelynek mérséklésére részletesen szabályozott lehetőségek voltak. Hasonló részletességgel szabályozták a beiratkozás módozatait is. A szelekció egyetlen eszköze a vizsgáztatás volt, melyet az Orvoskaron következetes szigorúsággal alkalmaztak. Ez azonban nem feltétlenül járt a hallgató eltávolításával, csupán félévismétléssel. Mivel a tanulmányok időtartama nem volt maximálva, számos ún. „ősmedikus” iratkozott be évről-évre, érdemi előmenetelt nem, vagy alig mutatva, de mintegy töltelékként növelve a hallgatók létszámát. 1919-ben a kommunista kormányzat tervbe vette a felvételi vizsga bevezetését abból a célból, hogy elősegítse munkásfiatalok egyetemre jutását, de a megvalósításra nem maradt ideje.

Az 1920/21. tanév már az 1920:XXV. tv. előírásai szerint indult, vagyis a jelentkezőknek felvételi eljáráson kellett átesni. Ez nem a későbbi korszakokban megismert felvételi vizsga volt, pusztán adminisztratív eljárás, melynek során a két felvételi bizottság elbírálta a jelentkező írásban benyújtott folyamodványát a törvényben meghatározott szempontok szerint. Az első évfolyamra felvehetők számát a vallás- és közoktatásügyi miniszter 600 főben határozta meg a karon. A két bizottság elnöke, Bársony és Hoór professzorok a Statisztikai Hivataltól kértek tájékoztatást az egyes nemzetiségek és népfajok országos arányszámát illetően. Ahogy a kar elé terjesztett jelentésükben írták: „a zsidófaj országos százalék számának megfelelően öt százalék zsidót, tehát harminc zsidó folyamodót válogatott ki a bizottság felvételre.”215 A jelentéshez névsorokat is mellékeltek, ám a törzskönyvi bejegyzések szerint ténylegesen csak 22 izraelita felekezetű iratkozott be az I. évfolyamra. Megjegyzendő, hogy a törvényhez később kapcsolt végrehajtási utasítás 6%-ban határozta meg a zsidóság országos arányát.

215 SE Lt. 1/a 47. kötet 38. p. 1920.X.12.1. rendes ülés.

111