Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - B./ Vidéki felsőoktatási intézmények
Szénái Attila - Lossné Acs Mária lövések hallatára a kapuban őrt álló, valamint az első emeleti ablakban állók géppisztolytüzet zúdítottak a fegyvertelen tömegre. A nép a környező utcákban keresett menedéket, míg az épület előtt csak a halottak és a segítségért kiáltó sebesültek maradtak. A gépfegyverek zaja több kilométerre elhallatszott. Ezen a napon a fegyvertelen tömeg elleni fegyverhasználat és ennek véres következményei visszafordíthatatlanul megváltoztatták a helyzetet a városban. Az ÁVH épületében lévők ettől kezdve a nép szemében gyilkosoknak minősültek, a kialakult statáriális hangulatban az ítélet sem lehetett többé kétséges. A városban a lövések hallatán riadalom futott végig, a sortűz hírére a város minden pontjáról gyalogosan, teherautókon özönlöttek az emberek az ÁVH székhelye felé. A rendőrségi épülettel szomszédos Borsodvidéki Gépgyár egyszintes épületének a tetejére felcipeltek egy golyószórót, és az épületre irányozták. Felszólították az épületben levő ÁVH-sokat, hogy hagyják abba a tüzelést, és adják meg magukat. Az egyre erősödő nyomás hatására az ÁVH-s parancsnokok visszavonták a tűzparancsot. Ezt az épületben még mindig bent lévő munkástanácsi és diákparlamenti tagok is közölték a tömeggel. A rendőrségi épület egyik pinceablakán ekkor - civilbe öltözve - kilépett Gáti Gyula alezredes, de a nép felismerte és el akarta fogni. Az őrség ezt észlelve - a kihirdetett tűzszünet ellenére - ismét tüzet nyitott, mire a tömeg ismét meghátrált, így Gáti a Malinovszkij utca egyik pincéjébe tudott menekülni. Erre a tömeg üldözőbe vette Gátit, és miután előrángatták a pincéből, agyonverték, majd a lábánál fogva teherautó után kötve elvontatták a Zenepalotáig, ahol a holttestét felakasztották a szovjet emlékműre. A tűzszünet alatt Kucsera László ÁVH-s parancsnok gépkocsival kihajtott a kinyitott kapun, és a meglepődött tömeg elől elmenekült. Éppen ekkor érkeztek meg a diákok elfogásának hírére útnak indult ormosbányai bányászok, és bekapcsolódtak az ostromba. Dél körül betörték az épület mindkét kapuját és a tömeg betódult, majd megkezdődött a közelharc. Az ávósok kézifegyvereket használtak és kézigránátot. Az épületbe behatoló felkelők a szobákban talált fegyvereket kidobálták az ablakokon. így már kívülről is egyre sűrűbben tudták viszonozni az ÁVH-s tüzet. Az ávósok egy része civilben elvegyült az ostromlók között, és észrevétlenül elmenekült, de három ÁVH-s tisztet élve fogtak el és átszállították őket a bíróság melletti fogdába. A Bocskai laktanya parancsnoka egy szakasz kiskatonát küldött át, ezek 22 ávós sorkatonát, két tisztet és két tiszthelyettest vittek be a Bocskai laktanya fogdájába. Az ÁVH sortüzének következtében - részben a rendőrségi épület előtti utcai szakaszon, részben pedig a kórházba szállítás során, illetve után - több mint 16 polgári személy vesztette életét, és 84-en sebesültek meg. Az ÁVH elestének hírére az ávósok és a rendőrök elmenekültek, így Miskolc rendfenntartók nélkül maradt. Az ÁVH megyei főosztályán az egyetemisták egy R-30-as típusú, mintegy 250 km hatósugarú rádióadót zsákmányoltak, melyet kiszállítottak az egyetemre, ott beüzemelték, s másnaptól megkezdte rendszeres - magyar és idegen nyelvű - adásait az egyetemi rádió. A titkosan kezelt kartonokat a felderítő osztálynak dolgozó ügynökök adataival hamarosan az egyetemre szállították, ahol a diákparlament vezetőségének megbízásából néhány hallgató - köztük Tóth Tihamér és Fekete Lajos - október végétől elkezdte szisztematikus kiértékelésüket. Jellemző volt a helyzetre, hogy noha a Rudolf Laktanyában érintetlenül ott állomásozott a katonaság, a délutáni órákban Csontos Miklós, a Tizeshonvéd utcai ÁVH-s karhatalmi laktanya parancsnoka a Diákparlamentet hívta fel telefonon, hogy segítséget kérjen a laktanya megvédéséhez. Az ÁVH lillafüredi alakulatát is az egyetemisták fegyverezték le. Ezek a lefegyverzések egyben a Diákparlament felfegyverzését jelentették. Záhonyi Brúnó alezredes, az egyetem katonai tanszékének parancsnoka kb. 900 kézifegyvert osztott szét az egyetemi hallgatók között. Erre alapozva a következő 300
