Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - B./ Vidéki felsőoktatási intézmények
Nehézipari Műszaki Egyelem, Miskolc A felvonulás a Petőfi szobornál ért véget. Itt Nagy Attila ismét elszavalta a Nemzeti dalt, Papp Miklós pedig fölolvasta a diósgyőri munkások 21 pontos kiáltványának szövegét, majd az ekkora már 50 ezer főre duzzadt tömeg békésen szétoszlott. 17 órára az LKM (Lenin Kohászati Művek) vendégháza melletti műszaki klubban több mint 100 személy gyűlt össze a tanácskozás folytatására. A megbeszélés során a jelenlévők úgy döntöttek, hogy kimondják a Megyei Munkástanács megalakulását, és vállalják az egész megye területén a rend fenntartását és a gazdasági élet megszervezését. Az alakuló ülésen vezetőséget is választottak. Elnökké Rozgonyi Ernőt, míg a Megyei Munkástanács két elnökhelyettesévé Papp Miklóst és Nagy Attilát, a déli nagygyűlés vezető egyéniségeit választották ki. A délután folyamán került az utcára az Északmagyarország ingyenes különkiadása, amely üdvözölte Gerő leváltását, egyben közzétette a Diákparlament 11 pontos felhívását és a DIMAVAG Munkásszervező Bizottságának a 21 pontos kiáltványát. Késő délután érkezett a Megyei Munkástanácshoz a hír, hogy a városban a fiatalok egy csoportja két teherautóval Budapestre indult, hogy segítse a felkelőket. Az este folyamán újabb információ futott be, miszerint a fővárosba indult fiatalok Mezőkövesden felfegyverkeztek, majd ezt követően Kerecsend mellett az ÁVH Heves megyei főosztályának alakulatával tűzharcba keveredtek. A csoport egy része az épen maradt teherautóval a Bükkön át visszajött, de Lillafürednél már az ÁVH Borsod megyei főosztályának osztaga várta, és őrizetbe vette őket. Másik csoportjuk sem járt jobban, mert ezek vonattal tértek vissza Miskolcra, de a Tiszai pályaudvaron őket is letartóztatták. Október 26-án, pénteken a Szabad Nép főcímben tudatja, hogy a borsodi dolgozók nagy jelentőségű kiáltványt adtak ki, Nagy Imre is magáévá tette a borsodiak követelését. A miskolciakat azonban jobban izgalomban tartotta az a hír, hogy az ÁVH az éjjel fiatalokat tartóztatott le. Az ösztönös reakció a fiatalok kiszabadítására az utóbbi napok fényében immár nem volt érthetetlen, de még mindig veszélyes terv volt. Reggel 8 óra tájban mintegy kétezer ember gyűlt össze a Rudas László utcai városi rendőrkapitányság előtt, majd amikor képviselőik útján meggyőződtek arról, hogy nem itt őrzik a letartóztatott fiatalokat, tovább vonultak az ÁVH megyei centrumához, a Zsolcai kapuban lévő megyei rendőrkapitányság épületéhez. A Búza téren, közel a megyei rendőrkapitányság épületéhez, hetivásár volt, sok kíváncsiskodó csatlakozott a tömeghez. Reggel tanítási szünetet rendeltek el a középiskolákban a forradalom miatt, így hazaengedték a diákokat, akik közül többnek erre vezetett az útja. 9 óra után hamarosan már mintegy 7-9000 ember tolongott zajongva az ÁVH megyei főosztálya előtt. 9 óra tájban a tömeg egyre hangosabban követelte, hogy bocsássák szabadon az éjjel elfogott fiatalokat. Némi tanakodás után az ÁVH parancsnoka öt személyt szabadon engedett, de ezzel a népet már nem sikerült megnyugtatnia. Elterjedt a hír, hogy még több fogoly van bent, és közülük néhányat ki is végeztek az épület pincéjében. Az egybegyűltek ezért követelték, hogy átkutathassák a házat. Időközben a helyszínre érkeztek a Megyei Munkástanácsnak és a Diákparlamentnek a képviselői, akiket beengedtek, és engedélyezték számukra az épület átkutatását. Mialatt ez történt, a tömeg egyre nyugtalanabbul viselkedett, és ezért Vörös Balogh István épületparancsnok telefonon kapcsolatba lépett a Borsod megyei főügyészséggel, ahonnan - a főügyész-helyettestől - utasítást kapott az épületben lévő összes letartóztatott személy szabadon bocsátására. Ennek megfelelően immár a köztörvényeseket is elengedték, de a felzaklatott nép már nem hitt az ÁVH-nak. Az épületben tartózkodó ÁVH-sok védelemre rendezkedtek be, de pánikba is estek, hiszen a legszilárdabbnak hitt fegyveres erőtől sem féltek már a tömegek. Az ÁVH-s parancsnok utasította a második emeleten levőket a riasztó lövések leadására. A felcsattanó 299
