Magyarországi világi felsőoktatási intézmények a kezdetektől 1945/1948-ig - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 2. (Budapest, 2006)
II. Intézmények
Levéltári források: Cl Forrásismertetés: Csongrád Megyei Levéltár VIII. 19 A Szegedi Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola iratai 1928-1944 2.30 ifm 20 Az Országos Polgári Iskolai Tanárvizsgáló Bizottság (Szeged) iratai 1928-1944 2.10 ifm 21 Az Állami Pedagógiai főiskola Gyakorló Iskolájának iratai 1894-1948 1.00 ifm 22 A Tanítóképző Intézeti Tanáijelöltek Apponyi Kollégiumának (Szeged) iratai 1929-1944 0.75 ifm 23 Az Országos Tanítóképző Intézet Tanárvizsgáló Bizottságának (Szeged) iratai 1929-1944 0.75 ifm Az iparművészeti felsőoktatás 1880- 1948/49 Története: A magyarországi képző- és iparművészeti oktatás megszervezésére a XIX. század második felében került sor. Keleti Gusztáv festőművész nyugat-európai tapasztalatainak felhasználásával, az ő elképzeléseinek megfelelően kezdte meg működését 1870-ben az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde. Ennek az intézménynek keretén belül 1880. november 14-én nyitotta meg kapuit a különböző műiparosok oktatására szolgáló iskola, Országos Magyar királyi Iparművészeti Tanoda névvel. Az oktatás célja kezdetben a bútor-és az építőipar igényeinek kiszolgálására alkalmas bútoripari müfaragók és díszítő szobrászok képzése volt. Az eredetileg három éves képzési idő az. 1887688-as tanévtől ötre emelkedett, mivel a szakképzést két éves előkészítő oktatás előzte meg ettől az időszaktól. A nyolcvanas években gyors egymásutánban számos új szakosztály alakult, egyre több iparág képviselői számára nyújtva ezzel színvonalas szakmai képzési lehetőséget (1883: ötvös, fametszö; 1884: kisplasztikái és díszítő szobrászati; 1899: lakásberendezési.) 1888/89- töl a végzett hallgatók rajztanítói vizsgát is tehettek. 1904-ben új szervezeti és szolgálati szabályzat bevezetésére került sor. amely oktatási reformokat jelentett. 1907-ben miniszteri rendelettel az iskolához csatolták Kőrösfoi-Kriesch Aladár gödöllői szőnyegkészítő műhelyét, valamint egy halasi csipkekészítő tanműhelyt, amely házi-ipari osztályként működött, 1910- ben pedig textilmüvészeti szakosztály elnevezést kapott. Ugyancsak ekkor jött létre a fametsző, rézmetsző és tipográfiai tanfolyamok összevonásával a grafikai szakosztály. Az 1911/12-e tanévtől ismét átalakult a tanulmányi rendszer: hároméves középiskolai és kétéves főiskolai tanfolyamon folyt tovább az oktatás. 1912-ben az ötvös szakosztály is átalakult: hozzácsatolták a zománcozó szakot. A Tanácsköztársaság idején felmerült az intézmény főiskolai rangra való emelésének kérdése, de az elképzelés ekkor még nem valósult meg. A 37
