Magyarországi világi felsőoktatási intézmények a kezdetektől 1945/1948-ig - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 2. (Budapest, 2006)

II. Intézmények

Selmecbánya

Bányászati és Erdészeti Akadémia 1735-1918 Története:

1. Selmecbányái Bányászati-kohászati Tanintézet (1735-1762)

Az Udvari Kamara 1724-ben felhívta a Selmecbányái főkamaragróf figyelmét arra, hogy hiány van jól képzett és tapasztalt bányatisztekben. így tudatta: szükség van egy új iskola felállítására.

111. Károly császár 1735. június 22-én kelt rendeletével, ill. a bécsi udvari kamara leiratában Selmecbányán bányatisztképző iskolát, azaz Bányászati-kohászati Tanintézetet alapított, továbbá az iskola működését is szabályozta (tanulói létszám, tananyag, tanulmányi rend, követelmények etc.). Ennek feladata volt bánya-, kohó- és pénzverő tisztek, tehát vezető műszaki, jogi és igazgatási szakemberek képzése a Habsburg birodalom bányászata - kohászata számára. Az oktatást több udvari kamarai rendelet szabályozta, az éppen aktuális igények szerint az egyik vagy a másik tudományágat helyezve előtérbe, de mindenkor a gyakorlati oktatásra helyezve a fő hangsúlyt. A Habsburg Birodalom területén a selmeci iskola volt az első állami alapítású nem egyházi irányítás alatt működő oktatási intézmény. Az iskola a fökamaragrófi hivatal és a szélaknai bányaüzem keretében működött. A tanulmányi idő két év volt.

2. Bányászati-Kohászati Akadémia (1762-1808)

Mária Terézia 1762. okt. 22-én hozott döntésével megindult a tanintézet az egész Habsburg Birodalom számára szakembereket képző Bányászati-Kohászati Akadémiává formálása. 1763. június 9-én felállították az N. J. Jacquin vezette metallurgiai-kémiai- ásványtani tanszéket, 1765-ben a matematikai-mechanikai tanszék következett. 1764-ben, a világon elsőként kiscsoportos, a hallgatók öntevékenységén alapuló kohászati-kémiai laboratóriumi oktatás kezdődött az intézmény falai között.

1770. ápr. 14-én királyi rendelettel az intézet hivatalosan is Bányászai és Kohászati Akadémiává alakult. Ugyanebben az évben a képzési idő három évre emelkedett, valamint létrehozták a bányászati tanszéket. Az első két tanévben az elméleti alapokat sajátították el a hallgatók, majd harmadéven következett a gyakorlati oktatás. Ezen kívül a 3. tanulmányi évben az "erdőgazdászatot" is felvették az oktatott tárgyak közé. Christoph Traugott Delius, a hírneves bányamüveléstani professzor adta elő az ismereteket, aki 1773-ban megjelent Bányaműveléstan c. tankönyvében leírja a szükséges erdészeti ismeretanyagot is. Tehát az erdészeti tudomány felsőfokú oktatását hazánkban már 1770-től számíthatjuk.

99