Magyarországi világi felsőoktatási intézmények a kezdetektől 1945/1948-ig - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 2. (Budapest, 2006)
II. Intézmények
j. Bányászati-Kohászati Akadémia és az Erdészeti Tanintézet (1808-1846) Az intézmény fejlődése során az erdészeti ismeretek oktatása is egyre nagyobb szerepet kapott, hiszen a bányabiztonság, a kohászat fa - és faszénszükséglete, az ásványtermelés és ércolvasztás megkövetelte az erdő megismerését is. Az erdészeti ismeretek oktatására felmerülő igény miatt az akadémia a XIX. század első felében tovább bővült. Az uralkodó 1807. aug. 30,-i rendelete alapján a kincstári bányászat 1808-ban megalapította az Erdészeti Tanintézetet. A képzési idő az erdészek részére ekkor még két év. A tanintézet tanárává Wilckens Henrich Dávidot nevezték ki, bányatanácsosi rangban. Előadásait 1809. február 12-én ünnepélyes keretek között kezdte meg. A bányász, kohász hallgatók erdészeti tárgyait is ő adta elő. Wilckens halála után 1835. április 30-tól Feistmantel Rudolfot nevezik ki az Erdészeti Tanintézet vezetőjévé. Az egyébként is jelentős gyakorlati oktatást még fejlettebbé tették gyűjtemények, laboratóriumok létesítésével. 4. Bányászati és Erdészeti Akadémia (1846-1904) 1846. október 6-án az uralkodó szentesítette az intézet reformterveit: az Akadémia ezentúl nem a főkamaragrófi hivatal intézményeként, hanem szervezetileg önállóan működött. A főkamaragróf nem szakadt el az intézménytől: ő töltötte be az akadémia igazgatói tisztjét és egyben vezetője volt az iskola ügyvitelét intéző, professzorokból álló igazgatótanácsnak is. A tanulmányi időt négy évre emelték. Ugyanebben az évben az akadémiához csatolták az erdészeti tanintézetet, Bányászati és Erdészeti Akadémia néven. Az erdészeti oktatás három évfolyamossá vált. A magyar minisztérium 1848. augusztus-szeptemberi rendeletéi az akadémiát a magyar kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere alá tartozó állami intézménnyé nyilvánították, s az erdészeti oktatásban megkísérelték a magyar nyelv bevezetését. Az oktatás azonban magyar szaknyelv és -irodalom hiányában továbbra is németül folyt. 1851. márc. 15-étől az akadémiára való felvételt érettségihez vagy bányászati iskola végzéséhez kötötték. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezéssel az akadémia magyar állami intézmény lett a pénzügyminisztérium fennhatósága alatt, Magyar Kir. Bányászati és Erdészeti Akadémia néven. A magyar oktatási nyelvet 1868 és 1872 között vezették be fokozatosan. 1872. aug. 15-én az uralkodó jóváhagyta az akadémia szervezeti és oktatási reformjait. Az ún. ,.bányász”-képzést négy szakra választották szét: bányászati, fémkohászati, vaskohászati és gépészeti-építészeti szakra (ez utóbbi 1895-ben megszűnt). 10ü
