Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Bekő Tamás: Patkó-rejtély. Egy titokzatos dunántúli rablóvezér élete és Zala megyei rablásai
Patkó-rejtély 281 egy fizetett besúgó vallomása derített fényt.49 Az 1861-es esztendő folyamán további fegyveres rablásokat hajtottak végre Nován, Salomváron és Besenyőben, a Zalabér és Baltavár közötti úton pedig a postakocsi esett áldozatul a betyároknak. A jelentések szerint Besenyőben egy 8-10 főből álló felfegyverzett rablócsapat az ,, estélyi órákban Patkó nevű fő cinkosuk vezénylete alatt, a békés lakosságot megtámadta és halálfenyegetések alatt, tőlük pénzt erőszakolt ki. ”50 Október 29-én Igmándy Benedek, a Szigetvári járás főszolgabírája zaklatott hangvételű levélben kereste fel Zala megye első alispánját, melyben a közbátorságot veszélyeztető rendkívüli körülmények miatt kérte megyénk közreműködését. Az utolsó csepp a pohárban a németladi Czinderyné asszonyság és a falu plébánosának október 26-án történt kifosztása volt, a nevezetes bűncselekmények pedig Patkó és társai lelkén száradtak.51 Ennek kapcsán Igmándy a következőkről számolt be Koppány Ferenc alispánnak: „A vakmerő rablásairól több megyékben elhirdetett Patkó féle banda már annyira vetemedett, hogy fényes nappal helységrül helységre többnyire az uraságoktól kizsarolt kocsikon fegyveres cimboráival magát a legnagyobb sebességgel vontatva, a majorságokba beront és ott fegyvereket, lőszereket, pénzeket és egyéb mindennemű értékes tárgyakat elrabol, [...] a legjobb minőségű fegyverekkel cimboráit felfegyverezve bandáját már mintegy 30 egyénre szaporította és az egész megyét, sőt nagyobb helységeket is folytonos rettegésben tartja és szakadatlan vakmerő megtámadásaival fenyegeti a legközelebb és naponta elkövetett nagyobbszerű rablásai számtalanok. ” Az áldatlan állapotok orvoslására tett főszolgabírói javaslat szerint valamennyi érintett megye - Somo- gyon kívül Baranya, Verőce és Zala - pandúrjai csapatokat alkotva mindaddig cirkáljanak a csavargók által közkedvelt helyszíneken, amíg el nem fogják, vagy meg nem semmisítik őket. Ugyanekkor a járőrözéseik során a lakossággal karöltve, és a nagy farkas hajtóvadászatokhoz hasonló módon úgy járják át a nagyobb kiterjedésű erdőségeket, „hogy a rablók folytonos nyugtalanságba tartva nyugalomra vagy kényelmes étkezésre, kivált rablásokra semmi idejük se maradjon. ” Igmándy Benedek arra is kitért, hogy a nép ro- konszenvének köszönhetően a csavargók mindig időben - esetenként már a harmadik faluból - értesülnek a pandúrok érkezéséről, így nem csoda, hogy a hatóság munkája mind ez idáig eredménytelen maradt.52 December végén a zalaapátihoz tartozó Bárán- dipusztán lakó uradalmi vadászt és feleségét támadták meg fegyveres útonállók. Miután kegyetlen kínzások árán az értékeiket kierőszakolták tőlük, a férfit hidegvérrel agyonlőtték.53 A Patkó-banda 1862-es zalai rablásai 1862. március 1-én este 7 óra tájban Schein József alsóhahóti zsidó boltost szabadította meg értékeitől hat fegyveres egyén. A helyszíni vizsgálat során megállapításra került, hogy a rablást ugyanazok a Patkótól elszakadt bandatagok követték el, akik a zalaapáti vadászt is meggyilkolták. Ennek kapcsán a főispán gróf Pálffy Móric helytartónak küldött beszámolójában szóvá tette, hogy szerinte Patkóék a somogyi „talponálló” bíróság elől menekültek Zalába, hol a törvénynek efféle drákói szigorától nem kell tartaniuk. Novák Ferenc kérte a helytartót, hogy a kegyetlen rablások megfékezése érdekében Zala megyét is mielőbb ruházza fel rögtönbíráskodási joggal.54 A pördeföldei rablógyilkosság Patkó Jancsi legnagyobb visszhangot kiváltó zalai szereplése egy göcseji kis faluhoz, Pördeföldéhez köthető. Az izgalmas rablóhistóriáról első ízben Gönczi Ferenc közölt részleteket,55 később az ő nyomdokain járva Békés István, utóbb Molnár László elemezte és dolgozta fel újra az eseményeket.56 A pördeföldei rablógyilkosság mindenféle gonosz szándéktól mentes békés mulatozással kezdődött. 1862. május 5-én este három cifraszűrbe öltözött fegyveres csavargó, „kik közül egyet társai Patkónak neveztek”, a juhásznál jól bevacsorázva, a falu korcsmájából hozatott bor mellett virradatig mulatozott és táncolt a ház népével. Reggel, mikor a számadó segítőtársai kiterelték a nyájat a legelőre, a birkás gazdát 49 MNL ZML Főisp. ír. 1063/1864. 50 MNL ZML Tisztiszéki irományok (a továbbiakban: T. ir.) 349/1862. 51 MNL ZML Kapornaki Járás Főszolgabírájának iratai. A főszolgabíróhoz érkezett alispáni levelek (a továbbiakban: KJF ir. fsz. al.), 310/1861. 52 MNL ZML Alisp. ir. 2303/1861., KJF ir. fsz. al. 303/1861. 53 MNL ZML T. ir. 349/1862. 54 Uo. 55 Gönczi 61-66. p. 56 A tanulmányok pontos jelzetét lásd a bibliográfiában.
