Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Bekő Tamás: Patkó-rejtély. Egy titokzatos dunántúli rablóvezér élete és Zala megyei rablásai
282 Bekő Tamás és egyik bojtárát maguk előtt hajtva Bründl Béla ispán otthonába kértek bebocsátást, és ott folytatták tovább a poharazgatást. Hamarosan a falu bírája, majd jágere is csatlakozott a társasághoz, persze kényszerből. Röviddel ezután három csendőr toppant be az ispánhoz, kik napok óta Patkóék nyomában jártak. A betyárok azonban kellő időben értesülvén a jövetelükről, köny- nyedén lefegyverezték, majd asztalhoz ültetve, borral kínálták őket is. Dél körül az egész csapat libasorban visszaballagott a juhászhoz, ahol újra áldomást ittak a barátságra. Egy óra múlva Patkó és cimborái bú- csúzkodni kezdtek. A csendőrök megkapták a fegyvereiket, és sűrű hátlapogatás közt útnak indultak Dö- meföld felé, míg a betyárok nekivágtak a községnek, és betelepedtek a faluvégi kocsmába. Kisvártatva a megszégyenült zsandárok ismét visszatértek a faluba, és célra tartott puskával lőállást vettek az ivó körül. Amikor Patkóék kiléptek a csárdaajtón, a kakastollas trió össztüzet nyitott a csavargókra, akik nemcsak viszonozták a lövéseket, hanem dühös csatakiáltással rohamra indultak. A mindössze néhány percig tartó véres kézitusát követően két zsandár is holtan maradt az utcán, míg a járőrvezetőnek sikerült élve kimenekülnie a kutyaszorítóból. Végezetül Egyed Mihály novai szolgabíró 1862. május 9-én írt jelentése szolgáljon a betyártörténet befejezéséül: „Ezen eset után a rabló zsiványság mit sem késedelmeskedett, kettő által ment az Ispán úrhoz, annak kocsisával befogattak, egy pedig végigment a faluban, a nőknek megparancsolta, hogy a holtakat házakhoz vigyék be, mert azok a császár emberei. A kocsi megérkezvén a falu végén megállóit és a kocsis bemondása szerint a szuronyos csendőri fegyvereket magok mellé kétfelől a kocsiba tették, hogy ott minél jobban látzassék, a csendőr kabátokat magokra vették, arra felül duhaj szűröket öltöttek, s a kocsissal hajtattak, mint csak a ló mehetett, így utaztak Lasztonyán, és Kerettyén hosszat, és Tolmácson felül a falutól egy puskalövés távolságra megállították a nagy vágás mellett, a kocsisnak 1 forint borravalót adtak, magok a vágásba bevonultak, minden elvett fegyvereket és ruhákat magokkal vittek. ”57 Az összefoglalóból láthatjuk, hogy a pördeföldei események három helyszínen, a birkás házban, az ispánlakban és a falu főutcáján játszódtak. A továbbiakban egy helyszínt alaposabban körüljárva - a juhászné vallomása alapján - fókuszáljunk a számadó otthonában zajló történésekre. Patkó és társai a juhász házban A pördeföldei Esterházy-uradalom számadó juhászát Konor Istvánnak hívták. Nős, családos ember volt, kinek munkáját öt juhászbojtár segítette. 1862. május 5-én este a birkás asszonyával, Fráelin Jozefával és gyermekeivel - a 18 éves Lujzival, a 13 esztendős Treszkával, továbbá egy 3 esztendős és egy ennél fiatalabb lurkóval - együtt már valamennyien aludni tértek, amikor fél tíz tájban Varga Vendel bojtár halkan megkocogtatta a szalmafedeles lakóház ablakát. A zörejre Konor gazda felkapta a fejét, mire Varga arról tájékoztatta, hogy kinn az akolban három csavargó szállásolta be magát, és őt hívatják. A juhász rögvest magára kapkodta a ruháit és az istállóba sietett, ahol a betyárok nyugodt, de határozott hangon ételt és italt kértek tőle. A juhász kisvártatva visszatért, majd egy üveget és egy csutorát vett magához, Kövér István ihászbojtárra pedig ráparancsolt, hogy rögvest nyúzzon meg egy fiatal bárányt. Amikor a friss hús a konyhába került, a juhászné, idősebb leánya és a bojtárnék asszisztálá- sa mellett a vacsora elkészítéséhez fogott. Valamelyik betyár még meg is hagyta nekik: jól készítsék el, mert rettentő éhesek. Mindeközben László József bojtárt egy nagy (8-10 iccés) szájas korsóval elszalasztották a korcsmába borért. Amikor az étel elkészült, a csavargók Konor gazdát és két bojtárát az asztalhoz ültették, míg a harmadiknak, Varga Vendelnek a zárt szobaajtón kívül, a pitvarban kellett strázsálnia. A szaftos birkapörkölt jóízű elköltése után Kövér István furulyázni kezdett. Erre a három csavargóból kettő mindjárt táncra kerekedett, és duhaj jókedvükben megtáncoltatták a számadó leányait, valamint László bojtár feleségét is. Amikor a boruk elfogyott, kávét parancsoltak. Kávézás közben Lászlót ismét elküldték egy korsó borért az ivóba. Mire azt is megitták, rájuk virradt. Reggeli 5-6 óra tájban a bojtárok kiterelték a nyájat a legelőre, a betyárok közül pedig ketten - maguk előtt hajtva a számadót és egyik bojtárát - felmentek az uradalmi ispánhoz, míg a harmadik társuk a birkás laknál maradt. Később ez a betyár vette észre a faluban cirkáló csendőröket, és ő figyelmeztette társait is a közelgő veszélyre. így tudták végül meglepni, lefegyverezni és arra kényszeríteni a törvény embereit, hogy akaratuk ellenére együtt mulassanak a törvényen kívüliekkel. Bekő Tamás (a továbbiakban: Bekő): Patkó nyomában. Százötvenöt esztendeje rabolt és gyilkolt Zala vármegyében Somogyország híres betyárfejedelme. In: Prémium (Zala megyei kiadás). 4. évf. 2. sz. (2017) 27-30. p.
