Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Kardos Ferenc: Határtalan Zala. Egy magyar–osztrák–szlovén hármas határ vizsgálat zalai tanulságai
Határtalan Zala 415 egy belátható kistelepülési közösségként működnek, erős nemzetségi kapcsolatrendszerbe hálózva. Ez a jelleg segíti a hagyományozódást, illetve a hagyományőrzést. E határon átnyúló testvérfalusi kapcsolatok mindkét fél számára további kapcsolatokat jelentenek, elsősorban más határon túli (leginkább vajdasági vagy erdélyi), hasonló nagyságrendű településekkel, melyekkel ugyanilyen személyes kapcsolati hálón szerveződnek az együttműködések. Nagyobb, ezres nagyságrendű falvak, városok esetében a település kitüntetett, azaz erre a hagyományápolásra vállalkozó, részben felkért civil szervezetei jelentik a közösséget a rendezvény mögött. A települések ünnepei közül kiemelkednek az ösz- szetett művészeti, egyházi és kulináris élvezetet is nyújtó rendezvények: búcsúk, falunapok, sokadalmak, minifesztiválok. Ezeken a falvak vezetése (önkormányzata) mellett részt vesznek a helyi egyesületek is, bevonzva a határ túloldalán működő társegyesületeket. Az ilyen rendezvények mindig kapcsolódnak valamilyen helyi értékhez, történeti kapcsolathoz. A leggyakoribbak a búcsúk mellett a helyi, hagyományosnak tartott ételek köré szervezett rendezvények: részneki disznóvágás, Gáborjánháza, Zalaszombatfa, Szijártóháza: hőkön sült perec készítés határok nélkül. Ezekre a falu apraja-nagyja meghívást kap, s mellette a közeli határon túli település is, a saját gasztronómiai érdekességeivel egyetemben. A kutatás során azonban láttuk, hogy a hagyományt itt nem mindig a település saját hagyományaként, hanem a térség hagyományaként, ahol az addig fel nem említett (más település által le nem foglalt) ételeket, dolgokat illik felmutatni. Érdekes ilyen szempontból a határ két oldalának összevetése. Azt tapasztaltam, hogy míg a magyar területen a helyi gasztronómiai érték csak az erre alapozott ünnepségen jelenik meg, a Muravidéken más ünnepek, intézményi rendezvények (képzés, politikai rendezvény, szakmai találkozó) esetében is törekszenek a helyi termékek (például olajok), étkek és italok propagálására, öntudatosan. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a Lendva-vidéki borvidék szervesen kapcsolódik a zalai borvidékhez, bár a borászat, a vendéglátás és a mezőgazdasági termelés egységesebb képet ad Szlovéniában, mint a magyar oldalon, mert a termelők élni tudnak a szélesebb portfolió (a magyar hagyományok mellett a szlovén hagyományok, igények, turizmus) nyújtotta lehetőségekkel.45 A falu saját rendezvényeit a mindenkori hivatali formulákon és politikai elvárásokon túl a szokásjog szerint szervezi. A szokásjog pedig ezen a vidéken (is) előírja a köszöntés, vendéglátás és vendégkísérés, elbúcsúzás, ajándékozás kötelezettségét. Ezek formáit ugyan valamelyest szabályozza a hivatali eljárásrend, etikett, de e formaságok fölött hamar győz a szokásjog szabályozta rítus, azaz a szokásjog alapján megkövetelt vendéglátás és vendégkísérés (foglalkozás a vendéggel) még akkor is kötelezőként hat, ha az súlyos többletterhet ró a szervezőre. Ez a jelenség azért fontos, mert leginkább azokra érvényes, akik ebben egy szokáskörben állnak, vagyis ismerik, várják, elvárják és értik e szokásrendet. A szomszéd falvak polgármesterei, népművelői, civil szervezeti vezetői e körbe tartoznak. Jellemző, hogy a távolról jött (Budapestről, Mariborból) idegenül is mozog ebben a környezetben, kivéve, ha amúgy kötődése van a helyhez. Tapasztalataink szerint a hagyományok szerinti szokásrendnek lényeges eleme az érkező fogadása és köszöntése, röviditallal kínálása, kézfogás első találkozáskor, bemutatása, helyi ételek és italok kínálása (még akkor is, ha a pályázati forrásból az elvárt hidegkonyhai választékot is asztalra teszik), a helyi viselet (vagy annak vélt viselet, motívum) használata. A hagyományt követő rendezvényeken sokszor ezért okoz nehézséget a hivatalból elvárt regisztráció, fotózás. A helyi rendezvényekre jellemző a kölcsönösség, a baráti kapcsolatok erős hatása, a családi kapcsolatok bevonása, és lehetőleg az egész helyi társadalom bevonása. Ez utóbbi miatt gyakoriak a fesztivál jellegű elemek: kulturális műsor helyi kulturális előadókkal, sportesemény helyi sportolókkal, főző- és borverseny a helyi, táji étel- és italkínálattal. A hagyományőrzés mellett új hagyományok létrehozásának is terepe a települési rendezvény. Például Bödeházán, illetve Zsitkócon 2004-től tartják meg az évzáró és újévköszöntő barátságos rendezvényüket, a koccintást, túrával fűszerezve, mely felmegy a riganyóci kilátóhoz, majd a magyar oldalon a 2006- ban létesült Hetés Barátság Parkba ér le.46 A rendezvények minimálisan évente 2, de gyakrabban 4-6 találkozást jelentettek, és több esetben utaltak rá az adatközlők, hogy itt alakultak ki gazdasági és pályázati együttműködések is. Jó példa erre a Göntér- háza és Rédics közötti rendszeres ünnepi kapcsolat, 45 Vö.: Mód-Simon 2011. 46 Mód 2015,94.
