Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Berki Márton–Berki Szilárd: Egy „csinált város” téglái – Téglagyártás Zalaegerszegen
246 Berki Márton - Berki Szilárd ban annak igazgatóját, Pesty József nyugalmazott kereskedelmi iskolai tanárt. Az 1942. november 2-i számban megjelent beszámoló szerint Pestyt „nemzet- gyalázás bűncselekményének gyanúja miatt előzetes letartóztatásba helyezték és a királyi ügyészségnek adták át'\ miután „több személy előtt olyan nyilatkozatot tett, amely valósága esetén kimeríti a nemzetgyalázás tényálladékát”. (A cikk szerzője szerint ugyanakkor a város lakossága „érdeklődéssel várja a szomorú ügy fejleményeit és kívánná, ha az egyébként családja révén is becsülésben álló férfiú tisztázni tudná magát") A gyár ezt követően, még 1944-ben is bizonyíthatóan Brüll Mór tulajdonában állt, amelyről több levéltári dokumentum is tanúskodik, például „Brüll Mór téglagyáros jelentése a téglagyár melletti földút veszélyes állapotáról”,62 63 64 „Brüll Mór téglagyárában gőzkazán meghibásodása”,63 majd „Brüll Mór téglagyára ellen kihágási eljárás megindítása”.64 A háború utolsó évének sajnálatos fejleményeként azonban 1945-ben, 80 éves korában (!) - más zalaegerszegi téglagyárosokkal együtt - Brüll Mór is a holokauszt áldozatául esett (15. kép). A tégla- és cserépgyárnak ezt követően Brüll Szidónia (Sarkadi Edéné) - vélhetően Brüll Mór lánya - lett a tulajdonosa, akitől Kamarás István bérelte. (Azt, hogy a gyár üzemeltetése nem tartozott az örökös Brüll Szidónia fő prioritásai közé, jól példázza, hogy a „Magyar Paizs” számos korabeli kulturális híre számol be olyan zalaegerszegi zenei eseményről, amelyen zongorán kisér Brüll Szidónia”) A gyár ekkortól „Kamarás István Téglagyára” néven (is) ismert, a Zala Megyei Cégbíróságok cégjegyzékeinek tanúsága szerint a vállalat alapításának időpontja 1945. február 18.65 Az 1930-as években Brüll Mór és Sarkadi Béla által folyamatosan fejlesztett gyár továbbra is Zalaegerszeg legjelentősebb üzemei közé tartozott, 1945- ben ugyanis - az alsóerdei városi téglagyárhoz hasonlóan - mintegy 50-60 főnek tudott munkát biztosítani.66 A II. világháború utáni története emellett abból a szempontból is rokon az alsóerdeivel, hogy 1949. december végén szintén állami tulajdonba került.67 A Magyar Dolgozók Pártja megyei titkárának 1949. december 29-én kelt, az államosítás előkészítéséről, végrehajtásáról, valamint az azt követően tapasztalt (köz) hangulatról szóló - meglehetősen propagandisztikus hangvételű - beszámolója szerint „a Kamarás téglagyár dolgozói kijelentették, hogy ünnepnap számukra az államosítás és sajátjuknak tekintik az üzemet és úgyis fognak dolgozni, hogy méltóknak bizonyuljanak”.68 Az egykori ólai (külső), Braunstein József, Brüll Mór, majd Brüll Szidónia tulajdonában álló, s végül Kamarás István által bérelt téglagyár emlékét Zalaegerszeg térképén ma már csak az erre vezető - Hock János úttal párhuzamosan futó - Gyár utca neve őrzi. A téglagyár helyén jelenleg a város legnagyobb sitt-lerakója található (16. kép), ahol a néhai Brüll Mór monogramját rejtő domború BM megjelölésű darabok még ma is megtalálhatók. A másik (belső) ólai gyár nagy valószínűség szerint 19. század végi alapítású, a Harmadik Katonai Felmérés térképén és az 1892-es Jekelfalussy-féle ipari jegyzékben ugyanis még nem szerepelt, 1900-ban viszont már bizonyíthatóan létezett. A „Magyar Paizs” lapban ekkortól eleinte „Bilisits Józsefné téglagyára” néven, 1905-től „Billisics J. utóda téglagyára [az] ólai út végén” megnevezéssel, 1908-tól „Billisics J. Utóda Kovács Ferenc téglagyára” néven, 1912-től pedig téglagyár helyett már „gőztéglagyárként” szerepelt a zalaegerszegi gyárak sorában. A(z eredeti) névadó Billisics József (1841-1896) a nagykanizsai Téglagyári utca 20. szám alatti egykori gyár tulajdonosa volt 1890-től egészen haláláig. Ottani téglagyára ezt követően veje, Fatér Mihály építőmester birtokába került,69 az addig egyéni cég pedig 1897-1907 között „Billisics József jogutódai” néven immár KKT-ként,70 1907— 1932 között pedig „Billisics József utódai” néven működött.71 Ami azonban a zalaegerszegi téglagyártás szempontjából ennél lényegesebb, hogy a család - vélhetően Billisics József 1896-ban bekövetkezett halálát követően - a zalai megyeszékhelyen is terjeszkedni kezdett, előbb Billisics Józsefné, később pedig (a 62 ZML, V. 1607c., Ikt.: 1923 63ZML, V. 1607c., Ikt.: 6614 64 ZML, V. 1607c., Ikt.: 8026 65 Cégjegyzék száma: Z.E. II. 742. 66KALI-MIKÓ 1995, 28. 67 BENCZE 1980 68 Idézi KÁLI 1999, 114. 69 TARNÓCZKY 2017, 1980. 70 Cégjegyzék száma: N.T. II. 164. 71 Cégjegyzék száma: N.T. II. 294.
