Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Berki Márton–Berki Szilárd: Egy „csinált város” téglái – Téglagyártás Zalaegerszegen
Egy „ csinált város ” téglái - Téglagyártás Zalaegerszegen 247 pontos megnevezés szerint) „Billisics J. Utóda Kovács Ferenc” téglagyáros révén. A zalaegerszegi üzem működése a „Magyar Paizsban” hetente közölt városi gyárlista alapján 1900-tól kezdve - egy évnyi hiátust (1904) leszámítva — egészen 1914-ig nyomon követhető. Emellett a gyárat említő levéltári dokumentumok is fennmaradtak az 1910-es évekből, például 1911-ből „Kovács Ferenc téglagyáros kérvénye építési engedélyért a gyár területén építendő magánlakáshoz és irodához ”,72 73 74 ugyanebből az évből „Kovács Ferenc téglagyáros kihágási ügye”13 vagy 1912-ből „Kovács Ferenc téglagyáros panasza Horváth György téglagyári munkás ellen”.14 Az I. világháború időszaka a város többi téglagyárához hasonlóan Kovács vállalatát is érzékenyen érintette, amit az is jól mutat, hogy konkrét lépéseket tett portfoliójának bővítése érdekében: levéltári források szerint 1917-ben „Kovács Ferenc zalaegerszegi téglagyáros szénkereskedői ipar gyakorlására iparengedélyt kér[t]”,75 valamint „malom építéséhez engedélyt kér[t]”.76 Félelme nem volt alaptalan, ugyanis a háborút követően a megye bányáiról, ipartelepeiről és gyárairól készített - az előzőekben már többször említett - 1919-es kimutatás szerint gyárának ekkor volt ugyan 3 alkalmazottja, működése azonban a többi zalaegerszegi téglagyárhoz hasonlóan szintén szünetelt.77 A válságidőszakot feltételezhetően konszolidáció és bővülés követte, amelyre bizonyítékul szolgálhat egyrészt „Kovács Ferenc zalaegerszegi téglagyáros és [immár] gőzmalom tulajdonos kérelme iparvágány létesítésére” még 1919-ből,78 majd az, hogy 1924-ben a „Kovács-féle téglagyár (Billisics utóda) kémény építéséhez engedélyt kérjt]”.79 A megindult fejlődést Kovács Ferenc halála szakította félbe, az 1931-es ipari jegyzék ugyanis a gyárat már „özv. Kovács Ferencné, Óla a.” (sic!) néven említi.80 A belső ólai téglagyárból lényegesen több téglabélyeg maradt fenn, mint az előzőekben bemutatott külső gyárból. A korábban idézett nagykanizsai forrásból81 tudjuk, hogy a domború ligatúrás BJ jelzésű téglák bizonyithatóan Billisics gyárának termékei, amelyek vagy Nagykanizsáról kerültek a városba, vagy pedig 1905 előtt - immár „Bilisits Józsefné téglagyárában” - készültek Zalaegerszegen. (Téglaképeink között e típus egyik, kézzel belekarcolt csillaggal megjelölt példánya látható.) Amint arra az előzőekben már utaltunk, nem dönthető el egyértelműen, hogy a szintén domború, tükrös JB feliratú padlóburkoló téglák itt, vagy pedig Braunstein József (külső) téglagyárában készültek. (Stílusukban véleményünk szerint közelebb állnak a [kissé régebbi] Braunstein-téglák- hoz, mint a Billisics-téglákhoz.) A legcizelláltabb kidolgozású zalaegerszegi téglabélyegek a gyár működésének ezt követő szakászából, Kovács Ferenc időszakából maradtak ránk: a téglákon mélyítésben domború KF monogram látható (= Kovács Ferenc), közte függőleges irányban egymásba fonódó BJU betűkkel (= Billisics József Utóda), valamint a mélyített téglalapon kívül helyet kapó különböző domború jelölésekkel (virágokkal, háromszögekkel [nyilakkal?], keresztekkel, illetve függőleges vonásokkal). A falazótéglák mellett boltív-téglák is készültek téglalapban elhelyezett K BJU F megjelöléssel, a belső (szűkebb) felükön számokkal (téglaképünk esetében 100-assal) megkülönböztetve. A téglagyárat negyedszázadon át birtokló Kovács Ferenc halálát követően az 1931-es ipari jegyzékben (átmenetileg) özv. Kovács Ferencné neve alatt feltüntetett üzem még ugyanebben az évben újabb tulajdonos- váltáson ment keresztül. 1931-ben a salomvári születésű ifj. Eitner Sándor (1902-1958) birtokába került, aki a korabeli beszámolók szerint a gyárat „géperőre rendezte be”, melynek „[g\yártmányai jó minőségüknél fogva ismertek az egész megye területén”}2 A Zala Megyei Cégbíróságok cégjegyzékei alapján a tulajdonos a téglagyár üzemeltetésére 1935. február 11-én vállalatot is alapított, „Salomvári Uradalom Gőztéglagyára Zalaegerszeg / Eitner Sándor” néven.83 84 A gyár igazgatója ezt követően, 1936-1938 között biztosan egy bizonyos Schamschula György mérnök volt. (Erről magánlevelezése tanúskodik, amelynek ide vonatkozó részleteit Id. a 17. képen}4) Az ekkoriban 72ZML,V. 1607c., Ikt.: 2930 73ZML,V. 1607c., Ikt.: 4343 74ZML, V. 1607c., Ikt.: 9070 75ZML,V. 1607c., Ikt.: 5179 76ZML,V. 1607c., Ikt.: 6112 77ZML,V. 1607c., Ikt.: 9262 78 ZML, V. 1607c., Ikt.: 1285 79ZML,V. 1607c., Ikt.: 3071 80 MAGYARORSZÁG KERESKEDELMI, IPARI ÉS MEZŐGAZDASÁGI CÍMTÁRA 1931, 643. 81 TARNÓCZKY 2017, 1980. 82 BODRY-MADARÁSZ-ZSADÁNYI 1935, 154. 83 Cégjegyzék száma: Z.E. II. 605. 84 A források rendelkezésünkre bocsátásáért ezúton is köszönetét mondunk Wittmann Ferencnek.
