Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Sz. Simon Éva: Várfoglalás vagy illúziókeltés? Az 1574. évi Kanizsa elleni oszmán támadás és következményei
ZALAI MÚZEUM 23 2017 201 r Sz. Simon Éva Várfoglalás vagy illúziókeltés? Az 1574. évi Kanizsa elleni oszmán támadás és következményei* I. Murád időszakától (1362-1389) kezdődően az Oszmán Birodalom tartományainak egy részében a földterületek hasznosítása az ún. tímár-rendszer alapján történt, melynek jellemzője az állami földek javadalomba adása volt. A 16-17. század folyamán a hódoltságban szolgálatot teljesítő oszmán katonaság és állami alkalmazottak is ilyen szolgálati birtokokban kapta fizetését. A javadalomként kiosztott birtokok haszonélvezőit itt is, éppúgy ahogy birodalom szerte mindenütt, birtokadományozási naplókban (tímár rúznámcsékban)1 tartották nyilván. A 16. század utolsó negyedéből fennmaradt hódoltságra vonatkozó kötetekben többször találkozhatunk egy zavarba ejtő bejegyzéssel. Több tucat, bátorságával magasabb jövedelmet kiérdemlő szpáhi és várvédő katona a bejegyzések szerint a „Kanizsa nevű határvár elfoglalása során vitézkedett”.2 Tették ezt mintegy negyed századdal azelőtt, hogy a magyar védelmi rendszer egyik kulcsa, Kanizsa vára oszmán kézre jutott volna.3 Az „elfoglalás” során nyújtott teljesítményükért a szpáhik 1500-2000 akcse javadalomemelésben (te- rakki4), a várvédő zsoldosok kezdő tímár-birtokban részesültek. Ez az indoklás több tímár-adományozási napló szövegében is megtalálható. Az első az 1572. május 16-tól 1575. november 8-ig tartó időszakot felölelő kötet, amelyet Budán, a vilájet székhelyén tartottak és vezettek; illetve egy másik, Isztambulban őrzött központi példány, amelynek időköre részben fedi a fenti időszakot, 1575. április 12-től 1576. február 6-ig tart.5 Adataik ugyan eltérő időpontú keltezéssel, de részben megegyeznek. A legelső, Kanizsa várának „elfoglalása” során végrehajtott vitézi tettel indokolt jövedelememelésről szóló bejegyzés 1574. július 26-án kelt, azaz több mint 26 évvel Kanizsa oszmán megszállása előtt.6 A bejegyzéseket majdnem két éven át, 1576. februárjáig követhetjük nyomon. Ekkor a kötetsorozat megszakad, s csak 1584 januárjából maradtak fenn újabb példányok.7 A mintegy nyolc évvel később kezdődő időszak rúznámcséinak egyelőre csak szúrópróbaszerű vizsgálata során azonban már nem találkoztam a fenti indoklással. Vajon mi lehetett az az esemény, amelyet az 1568 óta érvényben lévő drinápolyi békeszerződés ellenére a hódoltsági oszmán hadvezetés Kanizsa várának elfoglalásaként jelentett a Portára?8 Vajon fennmaradt-e a magyar történetírásban is a híre, és ha igen, miként ismerjük azt? Ahhoz, hogy Kanizsa „elfoglalásának” időpontját minél szűkebb időhatárok között kereshesA tanulmány az OTKA K 108919 számú pályázatának támogatásával készült. 1 A forrástípus értékéről magyar nyelven legújabban Dávid Géza írt részletesen. Dávid Géza: A tímár rúznámcseszik jelentősége az oszmán birtoklástörténet és archontológia szempontjából. Keletkutatás, 2014. tavasz, 45-57. 2 „Kanije nam (harbi) kale fethindeyolda$hk edip... ’’ 3 Georg Paradeiser 1600. 10. 22-én adta fel Kanizsa várát. 4 Az arab eredetű terakki kifejezés növekedést, fejlődést jelent. A tímár-rendszerben az államnak (katonai vagy polgári területen) tett szolgálatok fejében lehetett jövedelememelésre szert tenni. A terakki kifejezés ez esetben a javadalombirtokosok kezén lévő ellátmányterületek (dirlik) új területekkel történő megnövelésének, vagy új jövedelmekkel történő kiegészítésének jogát, s annak mértékét fejezi ki. Az oszmán katonaság ilyen típusú motiválásáról részletesen lásd Emine Erdofan Özünlü: Osmanli Ordusunda Bir Motivasyon ve Terii Kaynagi: „Terakki” Tevcihi. In: The Journal of International Social Research.Vo\. 3/11 Spring 2010. 238-244. 5 Österreichische Nationalbibliothek (ÖNB), Wien, Türkische Handschriften, Mxt. 571.; Bajbakanlik Osmanli Ar§ivi (BOA), Istanbul, Defter- häne-i Amire Defterleri, Timar Ruznämfe Defterleri (A.DFE.RZ.d.) 42. 6 ÖNB Mxt. 571. fol. 237r. 7 BOA Kamil Kepeci, Divan-i Hümayun Tahvil Kalemi Defteri (KK.d.) 325. 8 Az 1568-ban nyolc évre megkötött drinápolyi béke tiltotta a másik fél területére eső falvak, városok, várak elfoglalását. Ennek ellenére 1575- ben a somogyi Fonyód vagy a felvidéki Kékkő és Divény is oszmán kézre esett. A boszniai törökök szintén a várak ostromát szigorúan tiltó „szent békességet” figyelmen kívül hagyva foglaltak el 1576 és 1578 között számos, az Unától északra fekvő királyi végvárat (Zrin, Gvozdansko, Buzim, Cazin, Ostrozac stb.). Pálífy Géza: Európa védelmében. Haditérképészet a Habsburg Birodalom magyarországi határvidékén a 16—17. században. Pápa, 2000. 53.
