Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Sz. Simon Éva: Várfoglalás vagy illúziókeltés? Az 1574. évi Kanizsa elleni oszmán támadás és következményei
202 Sz. Simon Éva sük, meg kell vizsgálni azt a mechanizmust, ahogyan az oszmán javadalmazási rendszer működött, azaz hogy milyen lépésekben és mennyi idő alatt volt egy vitézi tett javadalombirtokra váltható. * A rendelkezésünkre álló két tímár-adományozási naplóban olvasható bejegyzések egyöntetűen egy 1574. május 13-22. között kiadott (muszlim datálás szerint 982. muharrem hó utolsó harmadában kelt) szultáni nemes parancsra (hükm-i §erif) hivatkoznak, amely elrendelte a harcban magukat kitüntető katonák jövedelememelését. Ennek a parancsnak a másolata szerencsére fennmaradt a szultáni tanács, a díván elé terjesztett ügyeket tartalmazó 25. számú protocollum- ban, egy oszmán nevén önmagát Miihimme defterinek nevező kötetben, méghozzá a jutalmazásra felterjesztettek névsorával együtt. Mivel a miihimme defterik csak ritkán tartalmaznak személynév-listákat, ezért ennek a bejegyzésnek a forrásértéke rendkívülinek nevezhető.9 Az 1574. május 16-ai dátum alatt ugyanis nem egy, hanem egyszerre két ilyen szultáni parancs másolatát is megtaláljuk.10 Mindkettő a Kanizsa nevű határvár elfoglalása és kirablása során vitézkedő, javadalomemelésre felterjesztett szpáhik névsorát és az ügyben hozott uralkodói döntést tartalmazza. A két lista nem azonos egymással, nem is tartalmaz semmi átfedést. Az első Szokollu Musztafa budai beglerbég (1566-1578) „A budai beglerbég szolgáinak jegyzéke” című pecsétes defterének, a másik „A szigetvári szandzsákbég, Ali bég jegyzéke” címen Isztambulba küldött felterjesztésnek a másolata.11 Mindkét lista alján megtalálható a szultán döntése a jövedelememelések mértékéről. Ez a Kanizsa megrohanásában részt vevő ziámet-birtokosoknak évi 2000, a tímár-birtokosoknak 1500 akcse emelést rendelt; a lovas várvédőknek, a fáriszoknak a korábbi napi zsoldjuk kétharmadának ezerszeresében ( sülsan üzere) határozta meg kezdő birtokuk jövedelmét; a Portáról Budára telepített lovasoknak, a gurebáknak évi 3000 akcse, a szpáhik fiainak pedig 4000 akcse kezdő tímár adását rendelte el. A két parancs összesen 320 személy nevét foglalja magában. A jegyzék kiállításának dátumából immár meghatározható Kanizsa „elfoglalásának” terminus ante quem'jQ. A szóban forgó eseménynek mindenképpen 1574. május 16. előtt kellett történnie. Az esemény terminus post quemjét keresve az első fontos adatként kínálkozik Szokollu Mehmed nagyvezír (1565-1579) parancsa, amelyről Bánffy Miklósnak, Zala vármegye főispánjának (1569-1579) egy 1571. márciusi levelében esik szó. Bánffy az ismeretlen forrásból származó információkat Batthyány Boldizsárral, a dunántúli végek helyzetét kiválóan ismerő, korábbi kerületi főkapitánnyal (1568) osztotta meg. „...az Memheth Bassa12 13 peniglen sok ajándokot ígért az végbeli törököknek, főképpen az szigeti, pécsi és koppányi bégeknek, hogy ha valami csalárdsággal az vagy valami móddal megvehetnék Kanizsát. Más felé az gyulai, szolnoki, hatvani bégeknek nagy ajándékokat ígért, hogy ők érte legyenek miképpen Egret megvehessék és ugyan nagy erősen parancsolja nekik, hogy mindenképpen érte legyenek...”'2 A levélrészletből egyértelmű, hogy Kanizsa azonnali elfoglalásának terve, a béke ellenére, 1571-ben már biztosan felmerült. A szigetvári szandzsák katonasága mindent meg is tett a nagyvezér kívánságának teljesítése érdekében. Az első jelentős fegyvertényük 1571. április 2-án a vár vitéz kapitányának, Thury Györgynek a lesre csalása és meggyilkolása volt. Tettük a tímár-rendszer mű9 Már a korábbi kutatások is felhívták a figyelmet a BOA Divan Kalemi, Miihimme Defteri (A.DVN.MHM.d.) 25. jelzet alatt nyilvántartott kötet iratfajtájának helytelen meghatározására. Annak ellenére, hogy a kötet borítója maga is a Miihimme defteri önelnevezést tartalmazza, Nejat Göyiinc már 1967-ben felhívta a figyelmet, hogy az tartalmilag inkább a kinevezéseket és kisebb jelentőségű ügyeket tartalmazó ruúszdeftenk sorozatába illeszkedik. (Nejat Göyüng: XVI. Yiizyilda Ruűs ve Önemi. In: Tarih Dergisi 17/22 (1967 [1968] 30.; Dávid Géza - Fodor Pál: „Az ország ügye mindenek előtt való. ” A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletéi (1544-1545, 1552). Budapest, 2005. IX-XXXIV. pp. elsősorban XIX. p.) Az 1574. évi példához hasonló jutalmazásra javasoltak listáira találunk példát két további kötetben. Egy, a Topkapi Sarayt- Müzesi Kütüphanesi (TSMK) Istanbul, K.ogu$lar 888, (415b 1552. szept 2.) jelzetű, az 1552. év fontos ügyeit tartalmazó mühimme defterben, míg egy másik, a tatár kán 1600-ban kelt tömeges előterjesztéseit tartalmazó, a BOA, KK.d. 255. jelzet alatt szereplő, a javadalombirtokok változását rögzítő kancellária által kibocsátott tahvil defteriben található. Fodor Pál: Önkéntesek a XVI. századi oszmán hadseregben. Az 1575. évi erdélyi hadjárat tanulságai. In: Hadtörténelmi Közlemények 109:2 (1996) 72. 10 BOA A.DVN.MHM.d. 25. 142-145. pp. 11 Szokollu Musztafa pasa pecsétes felterjesztésének (arz) eredeti példánya is megtalálható a BOA ibnülemin Tasnifi Belgeleri, Askeriye (iE.AS) 1.46. jelzet alatt, 983. Zilhicce 29. (1576.03.30.) dátummal. Magán a töredékesen fennmaradt felterjesztésen azonban a keletkezés időpontját megadó dátum nem olvasható. A szandzsákbégek és beglerbégek központba küldött jegyzékeinek különböző formáiról és terminusairól részletesen Zekäi Mete: Osmanlt Ta^rastnda Bürokratik Muämelät: Sancakbeyi Beige ve Defterleri. In: Osmanh Araftirmalari XIX. Istanbul, 1999. 181-221. Az irat valódi dátumának a megállapítását nem segíti a másodikként fennmaradt, Ali bég nevéhez fűződő lista sem, mert 1574 előtt Szigetvár élén két Ali nevezetű bég követte egymást: 1571-1573 között Pirszíz Ali, majd 1573-1577 között Szári Ali bég. Dávid Géza: Szigetvár 16. századi bégjei. In: Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és a vár felszabadításának 300. évfordulóján. Szerk.: Szita László. Pécs, 1993. 191. 12 Szokollu Mehmed nagyvezír (1565-1579). 13 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) Batthyány család levéltára, Missiles, (P 1314) No. 1989. Bánffy Miklós Batthyány Boldizsárhoz. 1571. március 19. Alsólendva.
