Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Kardos Ferenc: Határtalan Zala. Egy magyar–osztrák–szlovén hármas határ vizsgálat zalai tanulságai
420 Kardos Ferenc ból egyenlő arányban járnak át vásárolni, amennyiben a választék ezt indokolja, vagy éppen alkalmas az ár/ érték arány, Lendvára és Muraszombatba. Rédicstől délre, a Letenye környékiek Lendvára és Horvátországba (Varaséra, Csáktornyára) járnak át szívesen. A szlovéniai magyarok és szlovének elsősorban a nagyvárosok felé veszik az irányt, így Nagykanizsa a legkedveltebb bevásárlóhely, még a muraszombatiak, őrihodosiak, dobronakiak közt is, de Körmendre, Szombathelyre és Zalaegerszegre is többen elmennek. Lenti és Letenye, úgy tűnik, csak a benzin, illetve hiánycikk élelmiszerek beszerzésben fontos állomás. A zalai határszakaszon - az eddigi adatok alapján - nem jellemző a szlovének szolgáltatásokért való rendszeres átjárása (fogorvoshoz, fodrászhoz, étterembe) olyan mértékben, mint Szentgotthárd esetében német területről. Munkavégzés Az osztrák dominancia a munkaerő piaci kínálatban a legerőteljesebb, elsősorban nem is a határmenti települések kínálnak munkahelyet, hanem a határtól 20-50 kilométeres sávban, jó adottságú földeken működő gazdaságokban, ahol elsősorban az idénymunkákra toboroznak Vasból, Zalából embereket, lehetőleg bandákat, munkacsoportokat. Ez a munkakínálat - az eddigi, a megfigyeléseket erősítő, de statisztikai összevetésekhez kevés adat szerint - Rédicsig tapasztalható intenzívebben, onnan a tornyiszentmiklósi átkelőig tartó határszakaszon egyre kevésbé, illetve e határszakasz mellett már megjelenik a szlovéniai munkakínálat is szőlőmunkák elvégzésére. A vizsgálat idején már érzékelhető volt az a jelenség is, hogy a zalai fiatal munkaerő egyre inkább átugorja a térséget, távolabb és jobban fizető lehetőségeket keres, melyek közül a legközelebbi az Alpok téli üdülőtelepeinek szolgáltatóipari kínálata. Nagykanizsán, Letenyén, Lentiben és Szentgotthárdon is találkoztam olyan családdal az adatgyűjtés alatt, akik már erre a lehetőségre gondolva gyermeküket a grazi kereskedelmi iskolában iskoláztatták. A mezőgazdaság mellett az építőipar vonzott jelentős munkaerőt osztrák területre. A zalai és vasi adatközlőim (romák és nem romák egyaránt) arra emlékeztek, hogy a rendszerváltás környékén és azt megelőző évtizedben, azaz az 1980-90-es években volt a legnagyobb az osztrák határ menti építőipari kereslet, a vizsgálat idejére jelentősen visszaesett, „mert már a hetvenes-nyolcvanas években felépítettük a házaikat, pincéiket, bungijaikat. ”56 A zalai határ mentén találtam kőművesekből, bur- kolókból, víz- és gázszerelőkből, ácsokból kialakult, tartósan (legalább 2-3 évig) együttdolgozó, egymást is kiközvetítő építőipari csapatot, bandát, akik előbb a saját lakóhelyükhöz közeli osztrák, ritkán szlovén területen dolgoztak (a szlovén részen az euró bevezetése előtt forintért vagy német márkáért), majd a kínálat csökkenését követően együtt mentek távolabb, főleg Németország felé. Az is fontos tapasztalat, hogy az általam megismert bandák interetnikus jellegűek abban az értelemben, hogy magyar és roma munkások együtt is dolgoztak, dolgoznak bennük. Kialakulásuk többnyire korábbi munkakapcsolatokra vezethetők vissza (együtt dolgoztak valamilyen üzemben, például a TSZ építőbrigádban), vagy az önkormányzati/tanácsi építőbrigádban. Emellett minden bandában megjelenik a familiaritás, azaz a rokonságból arra alkalmasak toborzása. Amint csökken a kínálat, vagy növekednek a költségek (mert például távolabb kell dolgozni, jobb munkaeszközöket kell beszerezni a munkához), a csapatok létszáma csökkenni szokott, legvégső esetben a munkához szükséges többszakmás szakemberek minimális számára. A bandák esetében úgy tűnik, a hosszabb munka során kialakulnak hierarchikus viszonyok, melyek apróbb rítusokban, szimbolikus szokásokban is megmutatkoznak. Ilyennek látom a köszöntéseket, a rituális reggeli italfogyasztást a munkavezetővel, főnökkel (ahol a beosztott azt fogyasztja, amit ilyenkor illik), a munka utáni közös szórakozás formáiban. E bandák a határ szlovén oldalán is fellelhetők, s ott is interetnikus jellegűek, azaz magyar és szlovén férfiak is dolgoznak benne. A bandák, munkacsoportok esetében csak nőkből álló csoporttal nem találkoztam. A mezőgazdasági idénymunka-csapatok esetében voltak csak a családtagokból álló csapatok, például Rédics környékéről szerveződött egy ilyen család, mely az idénymunkák során határon túli kereskedést is folytatott családjaik és barátaik körében. 56 Saját gyűjtés. Adatközlő B. J. rönöki
