Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Kardos Ferenc: Határtalan Zala. Egy magyar–osztrák–szlovén hármas határ vizsgálat zalai tanulságai
Határtalan Zala 421 Nyíló határok - pislákoló gazdasági lehetőségek A rendszerváltást követő évtizedekben egyre köny- nyebbé vált a határon való átkelés, s ebben - majd minden adatközlő szerint - nem az egyre bővülő, javuló úthálózat volt a döntő (sok tekintetben éppen a könnyebb határátkelés, gyorsabb és intenzívebb gazdasági kapcsolatok keltette igények és európai, regionális pályázati lehetőségek indukálták e bővülést), hanem a határőrizet új felfogása. A határzóna lazább, több szabad mozgást engedő, elsősorban nem a politikai ellenőrzést előtérbe helyező, hanem a gazdasági védelmet biztosító határőrizeti szemlélet jellemezte ezt az új felfogást. Ennek következményeként jelentősen csökkent a vizsgált húsz évben a határőrizetbe bevont védelmi erő nagysága. Az új lehetőségekkel a korábbinál sokkal szorosabb gazdasági együttműködés is kialakulhatott volna Lenti és Maribor, illetve Lenti, Letenye, Nagykanizsa és Lendva között. Ez munkahelyeket, megélhetési lehetőségeket jelenthetett volna és elvándorlási féket a határmenti, perem helyzetben élő kistelepülések esetében. Úgy tűnik azonban, hogy a 102 km-es szlovén-magyar határszakasz népessége még mindig peremterületi, gazdasági hátrányokkal küzd, az aprófalvas településszerkezet és a keskeny utak igénylik a nagyobb infrastrukturális fejlesztéseket, de egyúttal kicsiny lélekszámúk és gazdasági erejük miatt akadályai is azoknak. A népesség fogyása sok esetben eredményezi a település hagyományos közösségi életének beszűkülését, hagyományok elhalását, annak ellenére, hogy az ország kulturális pályázatokkal igyekszik segíteni a helyi népi kultúra továbbéltetését, fenntartását. A rendszerváltás előtt ehhez nem volt elegendő forrás, sem politikai akarat. Ma országos politikai prioritás, hogy a végeken - ha szimbolikusan is - támogassa a helyi kultúra megőrzését, erősödését, sőt, hogy ez a támogatás elérjen a határon túli magyar területekig, erősítve a határon túli magyar politikai erőteret, de ehhez a humánerőforrást már nem tudja megőrizni sem a határ mentén, sem a déli határt övező régióban. Éppen ezért kiemelten fontos ebben a viszonylag jól értelmezhető régióban folytatni a társadalom-néprajzi vizsgálatokat, így elsősorban a tősgyökeres népesség és beköltöző népesség rokonsági rendszereit, vagy a hagyományozódás mai kétnyelvű formáit.