Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Molnár László: Zsidó családok Pákán
Zsidó családok Pákán 307 lyamatosan működhetett, mert 1914-ben elrendelték, hogy a korcsmái istállók fertőtlenítéséről minden hónap 15-ig jelentést tegyenek. A ma Kossuth u. 66. szám alatti épületben lévő kocsmát és - az épületben lévő három lakásból - az egyik lakást Tóth József (muzsikás) bérbe vette a Hoffman családtól 1915-ben. Később megvette az egész épületet. Az egyik lakást, a szintén az épületben lévő boltot üzemeltető Neumannék bérelték. Az 1930-as évekből aztán újabb kocsmáról van tudomásunk. Hirschl Ignác vendéglőjéről, amely a ma üresen álló Kossuth u. 29. számú telken volt, akkor Fő u. 103. szám volt. Ebben a vendéglőben ebédelt a Göcseji hét előkészítésén dolgozó neves néprajzkutató, Gönczi Ferenc, és az őt elkísérő Czobor Mátyás, Zalaegerszeg polgármestere, valamint kíséretük 1935- ben. (2. kép) A Tóth kocsma ivóját 1939-ben megszüntették. Ugyancsak megszüntették Neumannék bérletét, ezzel a bolt megszűnt, ennek helyére költözött az ivó, a régi ivóból pedig Takács Sándor szabó műhelye lett. Tóth József halála után felesége (f1946) és unokahúga - Takács Sándorné szül. Tóth Mária - még tovább működtették a kocsmát, míg ki nem telepítették őket a Hortobágyra. Volt még egy kocsma közvetlenül a falu határát jelentő marhahajtó „duláki út” mellett, ez azonban már a szécsiszigeti határhoz tartozott 1957-ig. Ez volt a „Csokmai-csárda”, amelyben a balladában megénekelt gyilkosság elkövetője: Brandl Samu volt a kocsmáros. Ez az épület ma Táncsics u. 2. Később az egykori ivó helyiségében a csendőrőrs, a II. világháború után pedig a rendőrőrs volt. Majd végül párthelyiség - az új művelődési ház elkészültéig mozi és klubhelyiség is - volt. (3. kép) ...és a kereskedelemben Pákának - a többi mezővároshoz hasonlóan - fontos szerep jutott a kereskedelemben. Ez központi helyéből is következett, nem csupán mezővárosi rangjából, mivel Magyarországon a vásártartási jog és a mezővárosi jelleg nem esett automatikusan egybe. (Vásárengedélyt elvileg csak a király adhatott, mezővárosi rangot pedig már a földesúr is.) A sokadalmakat (vásárokat) főleg tavasszal és őszszel bonyolították le. Pákán 1464-ben ezt Szent Fülöp és Jakab - május 1. — napján tartották. Majd Szent György napján (április 24., a templom védőszentje Szent György volt 1720-ig) és október 10-én volt vásár, amelyek az országos vásárnaptárban is szerepeltek. Ezeket még az 1980-as években is tartották, majd érdemleges vásárlóerő híján megszűntek. A nagyjelentőségű - valószínűleg országos - vásár mellett nagy hatással bírt a heti két - vasárnapi és szerdai - piacnap. Bár I. Béla király vásári reformja a vásárnapot vasárnapról szombatra helyezi át, Zala megyében a 15. században öt helyen tartanak vásárt ezen a napon. A pákái piac a falu központjában, a templom előtt lévő téren volt. Ez a tér átnyúlt az úton, ahogy még ma is látszik. Az 1840. évi XXIX. te. lehetővé tette zsidók számára is kereskedés nyitását. így érthető, hogy a 19. század végétől aztán a vásárok mellett egyre fontosabb szerep jutott a falusi ún. szatócsboltoknak, ahol a kocsikenőcstől a gyufáig mindent megkaphattak a vevők, akiknek nem is kellett mindig azonnal fizetniük, hanem felírták a vásárlást a bolt és a vevő párhuzamosan vezetett kis füzetecskéjébe, melyet fizetéskor egyeztettek. Ezekben a boltokban nemcsak venni, de eladni is lehetett különböző dolgokat, pl. állatbőröket, tojást, stb. Ilyen boltok Dömeföldén és Pákán is voltak, Döme- földén Kovács Józsefnek. O 1947. április 1-jétől 1947. október 27-ig szüneteltette „szatócs iparát”. Aztán özvegye még 1965-ben is kereskedett benne. Utána megszűnt. Pákáról az első boltra vonatkozó adat 1911-ből származik. 1916-ban három vegyeskereskedés működött a faluban. Ebből kettő szatócsbolt, míg a harmadik a Páka és vidéke keresztény fogyasztási és értékesítő szövetkezet boltja volt. A két szatócsbolt tulajdonosai a Hirschl család és Dreissinger Antal voltak. Dreissinger Antalról még annyit tudunk, hogy 1916-ban neve szerepelt a zalaegerszegi királyi törvényszék esküdtje- inek névsorában. (A család gyermekei 1910-ben Bar- tosra magyarosították nevüket.) 1925-ben 3 vegyeskereskedés, továbbá 1 Hangya szövetkezet volt a faluban. A keresztény szövetkezeti bolt megszűnt. Az 1930-as években a Hirschl kocsmával egy épü-
