Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Bekő Tamás: Patkó-rejtély. Egy titokzatos dunántúli rablóvezér élete és Zala megyei rablásai
272 Be kő Tamás metű, „fajin pofabőrü”, kifelé álló kis fekete bajuszú legénynek írták le a körözőlevelek, míg alvezéréről, a Veszprémben felakasztott Milfajt Ferkóról készült Bucher-féle rajz a mai napig az egyik legismertebb autentikus betyárábrázolás. A későbbi korok útonál- lóiról már fotográfiákat is őrzünk. Rózsa Sándornak fiatalabb és idősebb korú arcképei is fennmaradtak, cégéres kortársait pedig Letzer Lázár szegedi fotós művészi portrésorozatban örökítette meg az utókor számára.3 4 Merőben más a helyzet Patkóval. A korabeli lapok és ponyvák részére gyártott hatásvadász illusztrációkon kívül csak néhány megtévesztő romantikus ábrázolás idézi fel a rettegett betyárvezér alakját. Közülük is Szemlér Mihály jól ismert „Szegénylegény” című színezett krétarajzát emelhetjük ki, akinek a köztudomással ellentétben biztosra vehető, hogy nem a somogyi betyárkirály ült modellt. A képekhez hasonlóan az egykorú sajtóorgánumok is inkább regényhősként kezelik a haramiát, és meglehetősen idealizált formában tudósítanak a Patkó-jelenségről. „Patkó maga alacson termetű, nem sokat mutató, de bátor sőt vakmerő.” - írták róla a Pécsi Lapok egyik számában. „Börtön- bőit elszökésekor balkezét kitörte, s azzal legföllebb puskáját emelheti, csizmáját már más húzza föl, mert maga nem képes reá. Azt reméli, hogy még nagyobb híre lesz, mint Rózsa Sándornak, csak egyszer a fák ismét kihajtsanak. Tanyáit a szabadban mindig úgy választja, hogy az üldözőit könnyen észrevegye, s a legnagyobb ügyességgel menekszik előlök, óra helyett egy kis pisztolt visel nyakán, s ha kérdezik mi az? Azt mondja: orvosság az akasztófa ellen. Egy másik lap, a pozsonyi német nyelvű Pressburger Zeitung szerint Patkó 40 év körüli, középtermetű, széles vállú férfi. Szemöldöke tömött, kis bajuszt visel, szőrzete fekete és vágott, ajka alatt kis fekete szakáll. Szemei szik- rázóak. Ruházata bunda magyaros nadrággal és betyárkalappal, amin egy nagy toll díszeleg. Nyakában csomóra kötött selyemsál és egy aranyláncon függő revolver. Egyébként talpig fegyverben, mellén páncél gyanánt itatóspapír.5 Szintén érdekes adalékkal szolgál a bécsi Donau-Zeitung közleményéből átvett cikkében a Vasárnapi Újság 1862. szeptember 29-i száma. Az újsághír szerint Patkó református vallású, és még nem volt rá példa, hogy hitsorsosait megtámadta volna. Különösen a katolikus plébánosokat fosztja ki előszeretettel. Mint minden híres elődjében, benne is van valami lovagszerű és feltűnően bőkezű a népbeli barátaival szemben, akik közt nem akadt árulója, s talán nem is fog egykönnyen akadni.6 Ha ezeket a bizonytalan kútfőből származó sajtójelentéseket nem vehetjük túl komolyan, akkor vajon milyen ábrázattal és jellemvonásokkal rendelkezhetett Patkó a valóságban? Erre a kérdésre másfél évszázad távlatából is nehéz megnyugtató választ adni. A dunántúli levéltárakban őrzött források közül mindössze egyetlen dokumentum, a pördeföldei rablógyilkosság szemtanúinak vallomásaiból összeállított körözvény őrzi a betyárvezér hű személyleírását. Feltéve persze, ha Pördeföldén tényleg Patkó, és nem valaki más hagyta ott a névjegyét. Patkó vagy Patkók? Mielőtt rátérnénk hősünk rövid, ám regényes életének feltárására, választ kell keresnünk a címben feltett egyszerű és mégis komoly fejtörést okozó kérdésre. A 19. századbeli hírneves dunántúli szegénylegények pályafutásáról csak korlátozott számban őrzünk eredeti írott forrásokat. Ugyanekkor a fennmaradt dokumentumok forrásértékét erősen árnyalja az a furcsa körülmény, hogy a betyárok nevével számtalan esetben visszaélt a kor bűnözőtársadalma. „Somogybán még a gyalogbéres is, ha csak egy ludat is akar lopni, Patkónak nevezi magát, hogy jobban rémíthessen. Innen van, hogy egyszerre 10-20 helységben is látják Patkót, pedig az igazi, tudja Isten, hol jár azalatt.” - olvashatjuk ennek kapcsán egy kaposvári tudósító gondolatait.7 Az elvarratlan szálakat még tovább ku- szálják az országos és vidéki sajtóban napvilágot látott hírlapi kacsák és egyéb „Patkóságok”, melyekben a Patkó elnevezést a vezéren kívül a banda tagjaival is összekapcsolták, sőt akkoriban egyfajta szinonimája volt a rabló, csavargó kifejezéseknek. Egy másik pásztorhagyomány szerint az elkövetett bűncselekmények nemcsak a főkolompos és a nevében fosztogató pajtásai (illetve azzal visszaélő ál-Patkók) lelkén száradtak, hanem egy somogyi testvérpár - Tóth, alias Patkó Jancsi és Patkó Pista - nacionáléját öregbítették. A betyárfivérekről szóló legenda annak 3 Fári Irén: Szegedi betyárfényképek:. Adatok a betyárkérdéshez Ráday Gedeon királybiztos idejéből. In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. Szeged, 1999. 439-460. p. 4 Pécsi Lapok, 1861. december 29. (104. sz.) 415. p. 5 Pressburger Zeitung 1862. április 28.J97. sz.) 3. p. 6 Vasárnapi Újság (a továbbiakban: VU), 1862. szeptember 21. (38. sz.) 455. p. 7 VÚ, 1862. január 19. (3. sz.) 35. p.
