Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Berki Márton–Berki Szilárd: Egy „csinált város” téglái – Téglagyártás Zalaegerszegen
248 Berki Márton - Berki Szilárd Zalaegerszeg mellett Budapesten, a Budafoki úton és Csillaghegyen is lakásokat fenntartó Schamschu- la igazgatói tisztségének ideje alatt a gyártulajdonos apjával - id. Eitner Sándorral — együtt egy 180.000 pengős valuta-bűnügybe is belekeveredett. A szövevényes, egészen Zürichig vezető szálakkal rendelkező bűncselekmény kivizsgálása során Eitner aggkori elmegyengeségre hivatkozva, orvosi bizonyítékokat is bemutatva kérte a vele szemben folytatott eljárás megszüntetését. (Az ügy végkimeneteléről nem maradtak fenn források, további részleteit azonban Id. a www.huszadikszazad.hu online történelmi folyóirat által közölt sajtóhírben.) Az 1930-as évek végén a téglagyár igazgatója mellett nem volt mentes a kétes ügyletektől annak tulajdonosa, ifj. Eitner Sándor sem, akit az 1933-1940 között létező Egyesült Magyar Nemzetiszocialista Párt (a Nyilaskeresztes Párt egyik elődjének) színeiben 1939-ben országgyűlési képviselővé választottak. Még ebben az évben egyrészt több ízben is sajtórendészeti kihágás gyanújával illették,85 másrészt szintén 1939- ben egyúttal kimondottan a téglagyárral kapcsolatos mulasztással - cégtulajdonosi minőségében - is meggyanúsították.86 Ami az utóbbi ügyet illeti, a képviselőház mentelmi bizottságának jelentése szerint Eitner a törvényben előírt 15 nap helyett közel egy év késéssel, 1939. augusztus 25-én mutatott be egy 1938. október 26-án tartott kartellalakulat ülésén hozott jegyzőkönyvi határozatokat. A mulasztás miatt a bizottság Eitner mentelmi jogának felfüggesztését kérte a képviselőháztól, sajnálatos módon azonban ennek az ügynek a kimeneteléről sincsenek információink. (Ifj. Eitner Sándor mellett egyébként a szintén országgyűlési képviselő testvérét, a politikai-ideológiai nézeteit tekintve jóval radikálisabb Eitner Ákost is számos vétséggel gyanúsították.) A Zala Megyei Cégbíróságok fent említett cégbejegyzésének tanúsága szerint a vállalat neve 1939-ben megváltozott: az eredetileg „Salomvári Uradalom Gőztéglagyára Zalaegerszeg / Eitner Sándor” elnevezésű cég ekkortól „Eitner Gőztéglagyár Zalaegerszeg" néven működött tovább, mindössze egy évvel ezután, 1940- ben azonban elhunyt id. Eitner Sándor. Halála után a tekintélyes családi örökség három fia között oszlott meg: ifj. Eitner Sándor (mint a legidősebb fiú) kapta a családi birtok központjául szolgáló salomvári Kurta-majort a kastéllyal, a középső fiának, Eitner Lászlónak jutott a zalaegerszegi téglagyár (valamint egy megyeszékhelyi bank), a legfiatalabbnak, Eitner Ákosnak pedig a szintén salomvári Erdeifalu.87 E vagyonmegosztástól függetlenül azonban számos későbbi dokumentum arra enged következtetni, hogy az ekkortól a gyárat hivatalosan birtokló - egyébként apolitikus, szabadidejében lótenyésztéssel és lóversenyzéssel foglalkozó - Eitner László mellett a régóta aktívan politizáló testvérei továbbra is kiemelt szerepet játszottak a zalaegerszegi üzem vezetésében. A családon belüli „tulajdonosváltást” követő évben, 1941-ben az alsóerdei (városi) téglagyár és a Brüll Téglagyár mellett az Eitner Gőztéglagyárat is a náluk tárolt téglamennyiség bejelentésére kötelezték.88 Eitner László tulajdonlása alatt - a háborús időszak ellenére - fejlődésnek indult a gyár, amelyről több levéltári dokumentum is tanúskodik, például az „Eitner Gőztéglagyár villamosítása”89 és egy építési engedély kérelme 1944-ben,90 sőt, egy évvel korábban, 1943-ban még óvóhelyet is létesítettek a gyár területén.91 A fejlesztések eredményeként 1945-re az Eitner Gőztéglagyár vált Zalaegerszeg legnagyobb üzemévé, amely 70-80 munkást tudott foglalkoztatni,92 vagyis jóval többet, mint az ekkoriban Németh János által bérelt alsóerdei téglagyár és a Brüll Szidónia tulajdonában álló — ám ekkor már Kamarás István által bérelt - gyár. Bizonyítható továbbá, hogy a tégla-előállítás mellett cserépgyártással is foglalkoztak (Id. 18. kép), sőt, a gyár egyúttal tűzifa-telepként is működött. A téglagyár kiemelt jelentősége ellenére a II. világháború végkifejletét látva az Eitner-testvérek - birtokaikat, ingatlanjaikat és minden egyéb üzleti érdekeltségüket hátrahagyva - a menekülés mellett döntöttek. A két prominens nyilas párti politikus közül ifj. Eitner Sándor végül 1958-ban Cleveland-ben, Eitner Ákos pedig 1991-ben Kolumbiában halt meg,93 míg a „papíron” gyártulajdonos Eitner László további sorsa ismeretlen. (Vélhetően a politikától való tartózkodásának tudható be, hogy fivéreihez képest róla lényegesen 85 Ld. KÉPVISELŐHÁZIIROMÁNYOK 1939, III. kötet, 204. szám, 221.; illetve 221. szám, 298. 86 Ld. KÉPVISELŐHÁZIIROMÁNYOK 1939, VI. kötet, 451. szám, 182. 87 BICSÁK 2001,95. 88 ZML, V. 1607c., Ikt.: 2885 89ZML, V. 1607c., Ikt.: 8196 90 ZML, V. 1607c., Ikt.: 1071 91 ZML, V. 1607c., Ikt.: 16434 92 KÁLI -MIKÓ 1995,28. 93 A legfiatalabb testvér szökésének kalandos történetét ld. BICSÁK 2001, 95-97.
