Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)

Sz. Simon Éva: Várfoglalás vagy illúziókeltés? Az 1574. évi Kanizsa elleni oszmán támadás és következményei

Várfoglalás vagy illúziókeltés? Az 1574. évi Kanizsa elleni oszmán támadás és következményei 203

ködési elvei alapján jutalmat érdemelt, amit hamarosan érvényesítettek is. Az indok ez esetben a Thury György elleni harcban való vitézkedés volt.14 Az esemény, bár nyilvánvalóan nem egyezik meg Kanizsa „elfoglalásának” esetével, iránymutatóul szolgálhat az ügymenet vizsgálatában. A Thuryval kapcsolatos első rúznámcse bejegyzés 1572. június 25-ei dátumú, azaz Kanizsa kapitányának halála után bő egy évvel született.15 Az eltelt idő alatt a tartományi vezetőknek - ami a magyar területeken általában a szandzsákbégeket vagy a beglerbégeket jelentette - össze kellett írniuk a katonai vállalkozásban kiemelkedő teljesítményt nyújtó katonák nevét és eddigi javadalmuk összegét.16 Az így elkészült és lepecsételt felterjesztés (arz) tartalmazhatott egyetlen nevet, vagy úgy, mint esetünkben, állhatott személynévlistából.17 Ahogyan Kanizsa esetében is láthattuk, ezt a pecsétes deftert juttatták el a tartományból a fővárosba, hogy a szultáni tanács döntést hozhasson a jutalmazások mértékéről. Az ennek alapján kiadott uralkodói döntés a hükm-i serif amely jogalapot teremt az adományozásra, ezért a tímár-adományozási naplókban is hivatkoznak rá a növekmények (terakki) bejegyzése során. A Thury György ellen vitézkedő katonák egy 1571. június 15-24. között kiadott szultáni parancsra hivatkozva kapták emelésüket. A hős kapitány halála és az uralkodói döntés között tehát csupán két és fél hónap, pontosan 83 nap telt el.18 A birtokadományozások forgatókönyve szerint az uralkodói döntést ezután visszajuttatták a felterjesztőnek.19 Az uralkodói parancslevél azonban csak a jogosultságot igazolta. A növekmény érvényesítésének további feltétele volt, hogy a begler- bég utalványban (

tezkere) tudassa a szultáni tanáccsal, hogy talált üres szolgálati birtokot a várományos számára, s azt az illetőnek oda is adományozta. Ez volt az adományozási procedúra legbizonytalanabb része.

A megfelelő szabad birtok felkutatása hosszú ideig, akár évekig is eltarthatott. Időközben egy határvidéki harcokban aktív várományos akár újabb és újabb emelésekre szerezhetett jogot vitézkedésével. Ha végre sikerült elérnie célját, a beglerbég tezkeréje alapján a Portán névre szóló, és személyleírását is tartalmazó adományozási diplomát (berat-i hümayun)20 állítottak ki a vitézségével javadalomemelésre jogosult katonának. Ha ezért a szultáni oklevélért a várományos 6 hónapon belül folyamodott, akkor nevét és megnövekedett jövedelmét bevezették a rúznámcséba.21 A felvázolt ügymenet elhúzódó birtokkeresési szakasza miatt lehetséges tehát az, hogy egy vitézkedésre alkalmat adó eseményre mint indokra több éven, néha akár egy évtizeden keresztül is hivatkoznak a tímár-adományozási naplókban.

Amennyiben a Thury György legyőzését követő birtokkiutalások időrendjéből indulunk ki, és feltételezzük, hogy a Buda és Isztambul közötti utat a kanizsai határvár „elfoglalásában” vitézkedőket tartalmazó felterjesztés is hasonló időtartam alatt járta be, akkor 1574. februárjának utolsó napjai körül kell az eseményt keresnünk. Ebből az időszakból több, Kanizsát ért török támadásról szóló híradás is fennmaradt a magyar missilis anyagban. 1574. február 28-án a következőképp számolt be Csáktornyáról Kapytánffy István az országgyűlésre tartó Zrínyi Györgynek, Légrád kapitányának a török készületeiről: „...Hírt egyebet nem tudok Nagyságodnak írni, hanem az terekek az- uta fogva miuta az Kanizsát megégették mind készen vannak, és még többen gyülekeznek, hajókat sokat szekerekre Babolcsán felrakatják, deszkákat sokat faragtatnak, temérdek széleseket, hat és nyolc sing hosz- szúakat, mind szekerekre szerzik ott Babolcsán. Nem tudom, mit akarnak. Hanem ha immár az Úr Isten alá húzta Nagyságodat, kérem az Istenért is, siessen ide

14 „ Túri Görg muharebesinde yolda$lik edip. ” Az eseménnyel részletesen foglalkozik Nedim Zahirovic: A határvidékben rejlő lehetőség. Thúry György halála és Berzencei Mehmed aga felemelkedése. In: Aetas 26. (2011) 2. szám 116-119.

15 ÖNB Mxt. 571 föl. 17r. A megadományozottak, Dervis és Musztafa, az időközben Nógrádra helyezett korábbi pécsi bég, Mehmed fiai voltak. Mindketten 2000 akcse emelésben részesültek a Thury György elleni harcban való részvételért. Ezt követően az indoklás négy éven át folyamatosan megjelenik, és még 1576-ban is gyakran felbukkan a tímár-adományozási naplókban. BOA A.DFE.RZ.d. 42.passim

16 Dávid Géza: A simontomyai szandzsák a 16. században. Bp., 1982. 31-32. A balkáni területeken ez általában az alajbégek feladata volt. Erhan Aíyoncu: Osmanli Devlet Te§kilatmda Defterhane-i Amire (XVI-XVIII. Yüzyillar) Ankara, 2014. 51.

17 Ezeket a vitézkedéseket tartalmazó felterjesztéseket yoWas//Í£/e//ennek,vitézségi jegyzéknek is nevezték. Mete 1999. 194-195.; Fodor 1996. 72.

18 Ez idő alatt a felterjesztés Budáról Isztambulba érkezett, ahol azonnal ellenőrizték a hitelességét, a rajta álló pecsét valódiságát. A lefolytatott vizsgálat eredményét a felterjesztés hátsó oldalán jelölték is. Afyoncu 2014. 52. Csak az ilyen egyértelműen hiteles felterjesztések kerültek a díván elé.

19 Erre utal az alábbi fennmaradt példa, mely szerint az uralkodói döntést a felterjesztő kapta vissza: az 1566-ban Szigetvárnál viztézkedő Hamzaoglu Ahmed nevére kiadott parancsot az udvar az őt felterjesztő §em$i Ahmed pasa, ruméliai beglerbégnek küldte vissza. BOA Yabanci Arjivler (YB.) 04.1. (eredetijét a szófiai levéltár őrzi). Esetleg létezhetett más módszer is, mert Fodor Pál és Klaus Röhrbom véleménye szerint a katonáknak be kellett szerezniük saját, névre szóló hükm-i ^enyjeiket is. Mivel nem hagyhatták el a sereget, megbízottaikat kellett Isztambulba küldeniük érte. Fodor 1996. 73.

20 A Magyar Nemzeti Levéltár gyűjteményében fennmaradt egyetlen birtokadományozási berät 1648-ban kelt. MNL OL Jankovich család levéltára, Jankovich IV. Miklós által gyűjtött iratok (P 1286) Fasc. 8 No. 11. A forrástípus leírása részletes példákkal Orhan Sakin-.Osmanh Arqiv Belgeleri Okuma Kilavuzu. Istanbul, 2014. 241-243.

21 Fodor 1996. 73.