Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Tokai Zita Mária: Nagykanizsa–Palin –Anyagnyerőhely – egy központ a lengyeli kultúra idejéből I.
14 Tokai Zita Mária „oltárkaként” leírt darab (7. kép 4). Mindkét tárgytípusból több példány is napvilágára került Nagykanizsán, azonban karcolt díszítés csak ezeken volt. Díszített agyagkanalak nem túl gyakoriak a lengyeli kultúrában. Legközelebb ilyen példányt a Vas megyei Gór - Kápolnadombról41 és Kisunyom - Nádasdi-táblából,42 valamint Ausztriából Falkenstein - Schanzboden,43 Kamegg44és Wetzleinsdorf5 lelőhelyekről ismerünk. A karcolt díszítésű ún. geometrikus „oltárkák” száma is alacsony a lengyeli kultúrkör egész elterjedési területén. A magyarországi leletek közül a névadó Lengyelről,46 Alsónyék - Kanizsa-dűlőből és Szombathely - Oladi platóról47 ismerünk ilyet. Ausztriában pl. Falkenstein-Schanzboden,48 Poysbrunn,49 Wetz- leinsdorf,50 Szlovákiában Bratislava-Dúbrovka51 és Santovka,52 Morvaországban pedig pl. Strelice53 lelőhelyről publikáltak ilyen darabokat. A nagykanizsai „oltárkák” kapcsán a szerző e témával egy korábbi munkájában foglalkozott részletesen.54 Az emberplasztikákra kialakított tipológia is jó kronológiai iránymutató. Jörg Petrasch éppen a lengyeli kultúra plasztikáival kapcsolatban hívta fel a figyelmet azok kultúrspecifikus voltára, melyeknek ugyanolyan datáló értéke van, mint a kerámiának.55 Podborsky a morva festett kerámia kultúra (továbbiakban: MBK) leleteit vizsgálva megállapította, hogy a tipológiai jegyek változása kronológiai változást is jelent, vagyis felállított típusai relatív kronológiai fejlődést tükröznek. Elsődleges típusalkotó tényezőnek a kartartást tartotta az antropomorf tárgyaknál, valamint jól kö- vethetőnek az arckiképzés változását is: Ila fázisban maszkszerű az arc, Ilb és IIc fázisban „bagolyszerű” a fejforma.56 Itt az egyes típusok részletes ismertetése nem célunk, csupán felsorolás szinten érintjük ezeket: Strelice típus, Malomérice típus, Masűvky típus, Stépánovice típus, Kramolín típus.57 Közülük csupán az MBK Ib-IIa időszakra keltezhető Masűvky-típust, illetve azon belül is a Hluboké Masűvky-altípust emeljük ki. Ennél a karok ívesen előretartottak, az ujjak és a kézfej jól látszanak, az arc pedig maszkszerü. Ilyen az ún. Hluboké Masűvky 1. Vénusz58 (7. kép 1). Mindez azért kap külön hangsúlyt, mert Nagykan izsa-Palin - Anyagnyerőhely lelőhelyről napvilágot látott egyetlen emberplasztika töredékének pontosan ez a példány a legjobb párhuzama. Nagykanizsán a rituális törés következményeként az árokba csak a nagyméretű, plasztikus orral, szélesen és mélyen bekarcolt szemmel és szájjal kialakított agyagfej került (7. kép 2). Ez a középső árokból való (5. obj. C-D szakasz), annak északnyugati részén a betöltés felső harmadából (a humuszolt felszíntől 50 cm mélyen) került napvilágra. Az emberplasztikákra vonatkozó kormeghatározás a klasszikus időszakra keltezi a lelőhelyet. Egy következő munkánkban fogunk a körárkokból feltárt kerámiaanyaggal részletesen foglalkozni, azonban a töredékes leletekről elöljáróban elmondhatók, hogy a lengyeli kultúra klasszikus és kései időszakának formavilágát tükrözik. Összefoglalás A neolitikum korábbi időszakában a településeken voltak, illetve azokat vették körbe az árkok, melyeknél a tér-idő személetben a tér nem, csak az időfaktor változhatott, vagyis még nem volt markáns határ a hétköznapi és a szakrális dolgok között. Az elkülönülés a Dunántúlon a késő neolitikumban, a lengyeli kultúra idején történt meg, amikor nemcsak időben, hanem térben is megfigyelhető a két szféra kettéválása, létrejön a településektől külön álló körárok. Nagy- kanizsa-Palin - Anyagnyerőhely lelőhelynél is ezt a térszemléletet tapasztaltuk, azaz a településtől külön, egy másik dombon hozták létre a körárokrendszert. Ez a 3 koncentrikus árokkal körülvett terület tölthette be egy vagy több közösség életében a kiemelt hely szerepét, elkülönítve a hétköznapi és a szakrális teret. 41 TÓTH 2007,313., 18. ábra 3. 42 KÁROLYI 2004, 121. ábra, 89. ábra 43 NEUGEBAUER-MARESCH 1983-84, Tat. 4/12 44 DONEUS 2001, Taf. 52/230 45 RUTTKAY 1997, Abb. 1, Abb. 4. 46ZALAI-GAÁL 1995, 13-14, 17. kép 47 ILON 2007, Kát. 43. 48 NEUGEBAUER-MARESCH 1983-1984. 202, Pl. 5/5., 1999, Abb. 47.12. 49 BÁNFFY 1997, Fig. 2.4 50 JEDLICKA 1989, 171., Abb. 113. 51 FARKAS 1986, 65., Abb. 4.7. 52 PAVÚK 1997. Obr. 2:4. 53 KAZDOVÁ 1984, Obr. 54. 2a-c 54 TOKAI 2009 55 PETRASCH 2002, 877. 56 PODBORSKY 1983, 1985; PODBORSKY - CIZMÁR 2008, 157. 57 PODBORSKY 1983j KOVÁRNlK 2010 58 PODBORSKY - ÓIZMAR 2008, 170-171.