Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Tokai Zita Mária: Nagykanizsa–Palin –Anyagnyerőhely – egy központ a lengyeli kultúra idejéből I.
Nagykanizsa-Palin - Anyagnyerőhely - egy központ a lengyelt kultúra idejéből I. 15 Ugyanez figyelhető meg a Balkánon is, csak ott az eltérő kultúra és népesség miatt nem körárkok, hanem tellek létesültek. Vagyis két különböző megnyilvánulási formával, de egy tartalmi háttérrel állunk szemben, melyek elterjedési területe egymást kiegészítve éppen a Kárpát-medencében ér véget.59 A lengyeli kultúrkörből számos körárokrendszer ismert, melyeket jellemzően domboldalakban hozták létre, ám különálló dombon kialakított, nemcsak horizontálisan, hanem vertikálisan is terjedő körárokrendszer eddig ismeretlen volt. A nagykanizsai lelőhely a - vele egyidős, ám más földrajzi területen fekvő - téliekhez hasonló formailag, a terület síkjából kiemelkedő domb, és itt is, csakúgy, mint a télieknél, egy harmadik, függőleges irányú dimenziót feltételezhetünk. Míg a télieknél a folyamatos egyhelyben lakás többször megismétlődő folyamatainak - épületek leégése, összedőlése, elplanírozása, majd új építése - következtében ez az irány lentről felfelé mutatott, addig a nagykanizsai körárokrendszernél ez éppen ellentétesen alakult. Itt a domb tetején először csak a központi területet körbevevő árkot alakították ki, majd később ezzel párhuzamosan, de a domb oldalában hozták létre a 2., és legutoljára még lentebb a 3. körárkot. Itt a belső, központi tér 15 m-rel van magasabban a külső ároktól. Azaz a formai hasonlóság és a dimenziók itt is megjelentek, csak más töltettel bírhattak. A körárkok funkcióját tekintve a kutatás többféle véleményen van: védelmi, gazdasági, közösségi, szakrális, asztronómiai, csoportidentitást és emlékezést segítő jel. Úgy tűnik azonban, hogy nem csupán egy, hanem egyszerre több funkciót is elláttak ezek a létesítmények, és a kultúrkör embereinek életében különleges, központi szerepet töltöttek be.60 Zala megyéből az eddig megismert körárkok egy időben jól kirajzolódó ívet mutatnak, a lengyeli kultúra teljes időtartamát lefedik. E sor elején Sormás - Török-földek lelőhely áll, ahol mindkét árokrendszert a lengyeli kultúra kialakuló fázisára keltezték, bár a II. alapítása lényegesen korábbi, de használatának vége megélhette a tőle északra kialakított I. rondella építésének kezdetét.61 A sor végén pedig Balatonmagya- ród - Hídvégpuszta van, mely a klasszikus és a legkésőbbi lengyeli időszakba tartozik. Utóbbi helyszín jól tükrözi, hogy a körárok ideológia nem ér véget a neolitikummal. A balatonmagyaródi az eredeti körárkoktól már kissé eltérő formát mutat, mely későbbi létrehozásával is magyarázható, és a körárkok rézkori továbbélésének egyik példájaként tekinthető.62 E sorba tehetjük a nagykanizsai körárokrendszert, ahol a szabályos, kör alakú rondella a belső árok esetében még megvan, majd kissé deformálttá válik a középső és a külső árok esetében - igaz, itt a meredek domboldallal is számolni kell. Úgy tűnik tehát a lengyeli kultúra klasszikus, és majd a késői időszakában is az építési elvet meghatározó korábbi szigorú szabályok, az egységes megjelenítési forma már bomlásnak indul, a kultúra fejlődésével kezd „elnagyoltabbá”, töredezettebbé válni a körárkok alaprajza. Talán pont ennek a folyamatnak egyik lépcsőfokaként tekinthetünk a nagykanizsai lelőhely árkainak egyes bejáratai előtt megjelenő, korábban ismeretlen félköríves toldalékárkaira. A lelőhely abszolút kronológia adatai kis számuk ellenére is jól mutatják az árkok használatának az idejét, melyek több generációt ölelnek fel, és 5830- 5720±40 BP-re, 4770-4490 cal BC (68,2%) közé tehetők. A belső árok a legkorábbi, ennek még a profilja és mérete is eltérő képet mutat a többi árokéhoz képest. Ezt nem sokkal később követhette a második, középső árok megásása, melyet később az egyes bejáratok előtt megtoldottak félköríves árkokkal. Ezután egy szünet mutatkozik a C14-es adatokban a külső árok létrehozásáig. Az abszolút datálás megerősíti az itt feltárt leletanyag relatív kronológiai besorolását, mely a lengyeli kultúra középső/késő idejére keltezi ezt a fontos, közösségi és szakrális helyszínt. A lelőhely időbeli finomítására a kerámialeletek részletes vizsgálata után lesz módunk. 59 RACZKY - ANDERS 2009 60 összefoglaló irodalom pl. PETRASCH 1991, 2012; TRNKA 1991, 2005 61 P. BARNA 2012, 260. 62 BÁNFFY 1996,21-22.
