Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Ilon Gábor: Egy kora vaskori préselő minta Gősfa határából. In memoriam Horváth László (1945–2015)
ZALAI MÚZEUM 23 2017 139 Ilon Gábor Egy kora vaskori préselő minta Gősfa határából In memóriám Horváth László (1945 - 2015) A Zala megyei Gősfa északi határában, a Szombat- hely-Zalaszentiván vasútvonal keleti oldalán, a Sárvíztől keletre, a Fásdi-hegyre és annak részben beépített kavicsos lejtőire terjed ki egy kb. 1200 m hosszú és 200-250 m széles, több korszakos lelőhely (1. ábra). Ez a szántón tett felszíni leletgyűjtés alapján őskori, újkőkori, római-, népvándorlás- és Árpád-, valamint késő középkor/kora újkori településeket (és temetkezéseket?) jelent. A lelőhelyet 2014. március 3-án és 19-én a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ II. számú Nyugat-magyarországi Régiójának munkatársai Eke István régész vezetésével járták be és fedezték fel. Az országos régészeti közhiteles nyilvántartásban 86647 azonosítószámon található. A terepbejárás a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Zrt. mára befejezett vasútkorszerűsítési munkálatait előzte meg, azaz Előzetes Régészeti Dokumentáció készítését jelentette. Eközben az alábbi tárgyat találták. A tárgy leírása Préselő minta. Nagyjából négyszögletes, eredeti szélekkel rendelkező, égetett agyaglap. Egyik oldalán két, a másikon kettő + kettő (?) lencseszerű bemélyítés van, amelyeket apró lyukak vesznek körbe. A rozet- ta-motívumok közül némelyik kopottabb és kevésbé kivehető. Vörösbarna, mérete: 52 x 52 x 23 mm, súlya 71 gramm. A keletkező kör alakú lemezöntvény átmérője 10 mm (2. ábra la-c). 1 Celhar-Vujevic 2013, Fig. 1. 2 Celhar-Vujevic 2013, 119., 127., Fig. 2-3. 3 Celhar - Vujevic 2013, 120., 128., Fig. 4. 4 Celhar-Vujevic 2013, 121., 129., Fig. 5. 5 Celhar-Vujevic 2013, 122. 6 Celhar - Vujevic 2013, 119. 7 Celhar-Vujevic 2013, 121, 129, Fig. 5. 8 Studeniková 1989, 12-13., Obr. 1.1-2, 4, Obr. 2.1-2, 4. 9 Studeniková 1989, 14-16. 10 Abb. 141/40, Abb. 156 A tárgy párhuzamai A préselő mintánkkal szinte azonosakat a horvátországi Adria tengermellékéről, összesen három lelőhelyről ismerek,1 amelyek az alábbiak: Radovin-Ber- tinova gradina kora vaskori példánya,2 Starigrad tengerparti, nem keltezett3 darabja és Nin-Gradina subur- biumából, az erődítésen kívül, két hellenisztikus korú sír közelében egy gödörből.4 A tárgyakat publikálóik öntőformaként közölték és a „proto-liburniai” fázisra, azaz a vaskorra keltezték.5 Nem ismertek azonban analógiákat a Liburn régióval szomszédos területekről.6 7 A gősfai példánnyal legapróbb részleteiben is azonos a Nin-Gradina suburbiumából származó 67 x 53 x 22 mm-es darab (2. ábra 2).1 Távolabbról, Bratislava-Devín / Pozsony-Dévény- ről egy olyan 47 x 26 x 21 mm-es öntőformát közöltek, amelynek négy oldala is megőrizte a hajdani öt öntvény alakját. Három oldalán négy tárgy negatívja látható, amelyek közöl három ugyanannak a tágynak az öntésére szolgált.8 Ez csak általánosságban hasonlít a gősfai öntvényekhez, részleteiben eltérő. A pozsonyi kiöntött karikákon további öt darab kisméretű karika helyezkedik el. Az ilyen, a lovas felszereléssel összefüggésbe hozható miniatürizált tárgyakat Etela Studeniková Erdély és a Nagyalföld néhány temetőjéből idézett, és a szkíták Vekerzug-csoportjához kapcsolva a 7. század első felére, a korai vaskorra keltezte.9 Et- rúriában a 8—7.,10 míg Ciprusról a 9. századból ismert a
