Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Tokai Zita Mária: Nagykanizsa–Palin –Anyagnyerőhely – egy központ a lengyeli kultúra idejéből I.
Nagykanizsa-Palin - Anyagnyerőhely - egy központ a lengyeli kultúra idejéből I. 13 3. (Poz-25249) 5800±40 BP, 4720-4600 cal BC (68,2%), 4770-4540 cal BC (95,4%) 4. (Poz-25250) 5810±40 BP, 4720-4610 cal BC (68,2%), 4780-4540 cal BC (95,4%). Az 1. minta (Poz-25247) a külső árokból, a 2. minta (Poz-25248) a középső árokból, a 3. minta (Poz-25249) a belső árokból, a 4. minta (Poz-25250) pedig a középső árok északi bejárata elé csatlakozó félköríves árokból (44. objektum) származik. Közülük a belső és a középső árokból, valamint a középső árokhoz csatlakozó félköríves árokból ismertté vált adatok időben nagyon közeliek egymáshoz. A legfiatalabb a külső árokból vett minta, ami a többinél mintegy száz évvel későbbi, 4620-4490 cal BC (68,2%), 4690-4460 cal BC (95,4%) közé datálható. Ha a környező térség lengyeli korú C14 adatait nézzük, akkor nagyon kevés információval rendelkezünk. Sormás - Török-földek I. körárokból van egy adatunk: (VERA-3538) 5855±35 BP, 4780-4690 cal BC (68,2%), 4830-4610 cal BC (95,4%).38 Ezt a lengyeli kultúra formatív fázisának idején létesítették, amit az abszolút kor és a leletanyag alapján felállított relatív kronológia is jól tükröz. Ezen kívül a lengyeli kultúra Illb fázisából Zala- szentbalázs - Szőlőhegyi mezőről ismerünk adatokat, melyek közül a legkorábbi (deb-3365) 5728±58 BP, 4672-4481 cal BC (la), 4730-4443 cal BC (2a), a legkésőbbi (deb-3380) 5614±70 BP, 4514-4364 cal BC (la), 4568-4333 cal BC (2a).39 A körárkokból ismertté vált adatok közül a baranyai Személy - Hegyes I. árokrendszerének a legbelső és a legkülső árkából vett minták eredményei szinkronizálnak részben a Nagykanizsa-Palin - Anyagnyerőhely lelőhelyről származó egyes dátumokkal. A személyi legkülső árok adata (deb-14829) 5780±40 BP, 4720-4530 cal BC (la) közé keltez, míg a legbelső ároké (deb-14830) 4950-4790 cal. BC (la) adatot ad ki.40 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a nagykanizsai minták állatcsontból származnak, a személyiek faszénből, és a vizsgálati helyszínek is különbözőek voltak: a személyi mintát a debreceni laborban, a nagykanizsai mintákat a poznáni laborban vizsgálták, így bár időben egymáshoz közeliek az adatok, mégis lehetnek közöttük különbségek. A körárkok kronológiai kérdésénél nem szabad figyelmen kívül hagynunk egy újabb fontos tényezőt: a betöltésből származó minták nem az árkok készítésének idejét, hanem a használat, illetve a feltöltődés, betemetődés idejét adják meg. Mivel a nagykanizsai körárkok metszetein jól látszanak a többszörös megújítás nyomai, így az eredeti kialakítás és a C14-es minta ideje között akár hosszabb idő, több tíz vagy száz év is eltelhetett, vagyis az abszolút dátumokra is csak terminus ante quem tekinthetünk. Relatív kronológia Az abszolút kronológiai eredmények megerősitik a lelőhely relatív kronológia alapján történő időbeli elhelyezését. A lengyeli kultúra egyes szakaszainak, fázisainak elkülönítésénél a leletek zömét adó kerámiák formai jegyei adják a legjobb alapot. Itt most nem célunk ezek részletes ismertetése. Nemcsak a forma, hanem a díszítésmódok is nagyban hozzájárulnak a leletanyag kormeghatározásához. A jellegzetes, égetés után festés színvilága eltérő a kultúra egyes időszakaiban. A vörös végig az uralkodó szín. Azonban amíg a formatív fázisban és a korai időszakban a domináns vörös mellett a sárga festés a jellemző, addig a kultúra középső, klasszikus - a szlovák kutatás által Santovka fázisnak nevezett - idejében a sárga kiment a divatból, és helyét a fehér színű festés vette át. Általában ez a szín vörös alapon jelenik meg, vagy a vörös mellett, azzal kombinálva alkotja az edény felületét díszítő motívumot. A késői időszakban a fehér szín teljesen eltűnt, és a vörös festés is erősen visszaszorult, szinte már alig alkalmazták azt is. A festés mellett a karcolt díszítések használata is jó datálónak bizonyul. Ezek a korai időszakban jellemzőek, és később már alig fordultak elő. A plasztikus díszek formái és főleg elhelyezkedésük is változáson megy át a kultúra időtartalma alatt. A lelőhelyen feltárt edénytöredékek közül mindösz- sze egy darabon észleltünk vörös-sárga festést. Itt a vörös és annak különböző árnyalatai - sokszor egymással kombinálva - a jellemzőek. Ezek mellett nagyobb számban jelentkeztek vörös-fehér festésű példányok (7. kép 5-8). Karcolással mindössze néhány tárgyat díszítettek, közülük kiemelkedik kettő: egy agyagkanál (7. kép 3) és egy, a kutatás által sokszor 38 P. BARNA 2007, 367. 39HERTELENDI 1995, 105-107. 40 BERTÓK - GÁTI 2011,12.
