Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)

Müller Róbert: A kontinuitás kérdései Fenékpusztán

A kontinuitás kérdései Fenékpusztán 27 az utóbbiról - 74 sír - kiderült, hogy egy önálló, késő római kori temető (Müller 2010, 109-152.), amely a Lipp- és a Csák-féle temetők között helyezkedik el. Itt nem kerültek elő kora avar kori temetkezések. A déli erődfal előtti temetők teljes anyagát, egységes szempontok alapján, a közelmúltban tettem köz­zé. Ezek szerint a déli erődfal előtti területen négy késő római kori temető volt, három az erődfaltól távo­labb, egy pedig közvetlenül a fal előtt helyezkedett el (l. ábra). Az első három a sírokból előkerült érmek és a leletanyag alapján 4. század közepe és feltehetően az 5. század közepe között voltak használatban (Müller 2010, 184-237.). Feltehetően a keleti gótok megjelenésével, Thiudimer király itteni megtelepedé­sével hozható kapcsolatba a lakosság zömének eltűnése, és a temetkezések megszakadása. A déli erődfal előtti temetőt természetesen csak az erőd megépítését követően nyithatták meg, és használata az 5. szá­zad közepét követően is folyamatos lehetett. Korábban a véleményeket tehát csak a részlegesen vagy hiányosan közzétett fenékpusztai anyag alap­ján fogalmazhatták meg. Kovrig Ilona nem zárta ki, hogy Fenékpusztán egészen a 6. századig számolni kell az antik népesség kontinuitásával, de tekintve, hogy a fenékpusztai erődön kívül nem találta nyomát a települések továbbélésének, és nem találta meg helyben a Keszthely-kultúra típusainak előzményeit, felvetette, hogy a „kosárkás függők népe” a 6. század közepén vándorolt Keszthely környékére (Kovrig 1958, 66-72.). Kiss Attila és Tóth Endre továbbra is úgy vélték, hogy a Keszthely-kultúra anyagi művelt­ségének létrehozásában semmilyen bevándorlók nem játszottak szerepet (Kiss A. 1968; Tóth 1990, 18-28. és 1994, 242-256.). Ezt az 5. század közepe és a 6. század közepe közötti évszázadra keltezhető régészeti leletekkel nem tudták igazolni, legfeljebb a földrajzi nevek Ny-dunántúli továbbélésével érvelhettek. Környékünkön ilyen a Zala folyó (római Sállá) és maga a Balaton (római Pelso, 9. századi Bilisasseo) (Tóth 2006, 581-582.). A magyar kutatók többsége számolt a római lakosság továbbélésével, de elfogadta, hogy a 6. század második felében más etnikumhoz tartozók is megjelentek az erődben. Bóna I. először bizánci vagy bizánci elemekkel kevert langobardokra gondolt, de elképzelhetőnek tartotta germán ele­mek megjelenését is, majd felvetette, hogy Sirmiumból, Singidunumból és később a langobardok ellen vezetett Forum Iulii hadjárat során elhurcoltak alkották az erőd és környékének népességét (Bóna 1968, 26.; Bóna 1970, 257-258., 122. j.; Bóna 1971, 299-300., Bóna 1984, 322.). Sági szerint a helyi lakos­sághoz nyugati germánok jöttek, majd úgy vélte, a keleti gótok élték meg itt az avar kort (Sági 1961, 427-429.; Sági 1970, 173-174., 185-186.; Sági 1989, 301.). Magam mindig elképzelhetőnek tartottam, ill. valószínűsítettem a továbbélő antik népesség szerepét a Keszthely-kultúra létrehozásában, de a kultúra korai temetkezéseit kivétel nélkül a korai avar korra kelteztem, és a bevándoroltak hagyatékának hatá­roztam meg (Pl. Müller 1992, 254.; Müller 1996, 265.; Müller 2000, 247.; Müller 2002, 93.). Legutóbb Volker Bierbrauer foglalkozott részletesen a korai Keszthely-kultúra leleteivel, és arra az eredményre jutott, hogy a tárgyak egy része az avar honfoglalás, tehát 568 előttre keltezhető, és a kultúra női viselete római eredetű (Bierbrauer 2004a és Bierbrauer 2004b). Az általa ide sorolt leletek egy részének keltezé­se azonban nem egyértelmű. Ilyenek pl. a pajzs alakú tüskével ellátott bronzcsatok (Bierbrauer 2004a, 71.). Az 1963/23. sír csatja nemcsak a 6. század első felére keltezhető. Ez és az 1971/90. sír csatja ahhoz a nagyobb, masszív típushoz tartoznak, amelyet általában a 6. század második harmadára kelteznek (Martin 1989, 133-135.. és Martin 2000a, 166-176.), de ezek a csatok előfordulnak még a 6. század végén és a 7. század elején is pl. a környei temetőben (Salamon-Erdélyi 1971, 26. és 29.) és nemcsak nálunk, de Svájcban és az itáliai langobard női sírokban is (Moosburger-Leu 1971, 123-124.; Bierbrauer 2008a, 473., Abb. 2. és Bierbrauer 2008b, 124. Abb. 17). Ha az 1963/23. sír körül korai avar övgarnitúrás férfiak és gömbcsüngős fülbevalójú nők nyugszanak, elképzelhetőnek tartjuk, hogy velük egyidős ez a sír is. A vas karperecek keltezhetetlenek. A fenékpusztai sírokból 46 példányt ismerünk. De ezek nemcsak a késő

Next

/
Oldalképek
Tartalom