Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Müller Róbert: A kontinuitás kérdései Fenékpusztán
28 Müller Róbert római korban és a korai Keszthely-kultúra nőinél voltak kedveltek, előfordulnak germán (Wührer 2000, 79-80.) és avar temetőkben is (Kovrig 1963, 116-118., 144-145. és 168.; Cilinská 1975, 86.; Müller 2008, 285.). Az áll alatt vagy a mellen viselt tűk használata már a késő római kori temetőkből ismert (Barkóczi 1993, 333. és Barkóczi 1994, 116.). Fenékpusztán a közvetlenül a déli erődfal előtti temető 1971/83 sírja is bizonyosan 4. századi (Müller 2010,211. és Taf. 50-51). Egyetértünk V. Bierbrauerrel, a négyszögletes, áttört szárú tűk valóban 568 előttiek is lehetnek (Bierbrauer 2004a, 71., a 4. kép c sírszámát tévesen adta meg, ez helyesen 1971/61). A 4. kép d a Lipp-féle temető IV. sírjából került elő, de ez nem biztos, mert Lipp emlékezetből sorolta fel a síregyütteseket (Müller 2010, 15-16.). Ugyanígy a kosárkás függők korai formái is megjelenhettek Fenékpusztán már az 5. század végén vagy a 6. század elején. V. Bierbrauernek abban igaza van, hogy a poliéder függők egyes típusai pontosan nem keltezhetők, de az általa ismételten bemutatott 1971/88. sírban egy áttört díszü ezüst kosárkás függővel együtt került elő (Bierbrauer 2004a, 72 és 4. kép e), és ez a kosárkás függő már inkább 568 utáni darab (Müller 2010, 194-196.). Viszont korábbi véleményünkkel ellentétben az 1971/34., 42., 46. és 87. sír kosárkás függőiről elképzelhetőnek tartjuk, hogy 568 előttiek (Müller 2010, 192-193.), és ezekben a sírokban minden bizonnyal a helyben továbbélő késő antik népesség utódai nyugodtak. A késő római sírok a déli erődfal előterében a DNy-i és a DK-i saroktorony között végig előfordulnak, de úgy tűnik, hogy a D4 és a D5, ill. a D3 és D4 tornyok között sűrűsödnek (1. kép). A temető használatát a keleti gótok itt tartózkodása idején nehéz bizonyítani, mert az 5. században és a 6. század első felében a továbbélő provinciálisok2 szinte mellékletek nélkül temették el halottaikat. A melléklet nélküli sírok itt némileg sűrűbben fordulnak elő, mint a többi temetőben (2. kép). Persze minden melléklet nélküli sírt nem keltezhetünk erre a másfél századra, hisz már a 4. századi temetőkben is előfordulhatott, hogy magas arányt képviseltek. A szórás nagyon nagy, pl. a közeli Keszthely-dobogói temetőben 9,6 % (Sági 1981, 117.), a nagykanizsai II. temetőben 12,6 % (Eke - Horváth 2006, 75.). Ságváron 23,4 % (Sz. Burger 1966, 159.), a Budapest-Gazdagrét I. csoportban 23 % (Zsidi 1987, 66.), az intercisai XXIII. temetőben már 64,2 % (Salamon - Barkóczi 1975) sőt a Neuburg an der Donau-i temető területén a 4. század 2. és 3. harmada folyamán a melléklet nélküli sírok aránya 68-ról 80 %-ra növekedett (Keller 1979, 37., 45. és 49.). Mint láttuk, a hozzávetőleg az 5. század közepéig használt Csák-féle temetőben 46,6 % lehetett ez az arány, az út Ny-i oldalán a III. temetőből eddig ismert 90 közül 29-ben (32 %) nem volt melléklet. Ugyanígy a korai Keszthely-kultúrás és a Karoling kori temetőkben is szép számmal voltak melléklet nélküli temetkezések. A D-i erődfal előtti 520 sírból 173, tehát pont egy harmad nem tartalmazott mellékleteket. Ez az arány a D4 és D5 torony között - ahol a legsűrűbben vannak a sírok - magasabb, 38,5 % és a D3-D4 torony között a legmagasabb: 47 % (Müller 2010, 175.). Éppen ezen a szakaszon fordulnak elő az 568 előttre keltezhető kosárkás függők a 1971/42., 46., 87. sírban (Müller 2010, 243.), stilustűk és a késő antik jellegű gyöngysorok a 1971/34., 46., 85. sírban (Pásztor 2010, 351., Tab. 1). Itt hiányoznak a korai avar övgarnitúrás férfi sírok is (3. kép). Ezen a részen tehát az 5. században és a 6. század első két harmadában folyamatosan temetkezhettek, ami egyben azt is jelenti, hogy a korai Keszthely-kultúra valóban, már 568 előtt elkezdődött. Hordozói, az itt eltemetettek, minden bizonnyal az erődben laktak. Valóban, több épületből áll rendelkezésre tárgyi anyag, ami 4-7. századi használatukat igazolja. Példaként említhetjük, az ókeresztény bazilikát (14. épület) vagy az „A” épületet (25. épület), bár az 5. század végi 2 A nemzetközi szakirodalomban használt romani kifejezés, még latin formában is félrevezetheti a kevésbé tájékozott olvasót, ezért javasolta Tóth E (2009, 159.) helyette a provinciális megjelölés használatát.
