Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Müller Róbert: A kontinuitás kérdései Fenékpusztán
26 Müller Robert (Alföldi 1926, 2-30.). 1901-ben Csák Árpád folytatta a kutatást. A Lipp-féle feltárás helyétől távolabb, mintegy 180 m-re, az erőd déli kapujától délkeletre ásatott, és tárt fel 133 vagy 135 sírt. Kuzsinszky 150 feltárt sírról tudott, és ezt a temetőrészt akárcsak Csák, a Lipp-féle temető folytatásának tartotta. Összefoglalta Csák eredményeit, ismertette a főbb sírtípusokat és leírta 24 sír leleteit, köztük népvándorlás kori darabokat is, de értékelésükkel nem foglalkozott (Kuzsinszky 1920, 70-74.). A Balatoni Múzeum régi leltárkönyve a sírszám nélküli leletek mellett 48 sír anyagát tartalmazza. Közülük 26 túlélte a II. világháború pusztításait, és ezeket Pekáry Tamás tette közzé, ismertetve a többi 22 sír leltárkönyvi leírását is (Pekáry 1955). Ezek nem mindenben egyeznek a Kuzsinszky által közölt sírokkal (Müller 2010, 29-30.). Pekáry érdeme, hogy megállapította, a Csák által feltárt temető nem azonos a Lipp-féle temetővel, szerinte a Csák által feltárt temetőrészben a késő római temetkezések a 4. század közepe és az 5. század eleje közötti időre keltezhetők. A népvándorlás kori tárgyakat, a kosárkás függőt, a fogazott díszü korongfibulát és a pontkörös díszü tárgyakat 7. századinak tartotta, és szerinte ezeknek semmi közük nem volt a késő római temetőhöz, ezek egy kora avar kori sírcsoporthoz tartoztak (Pekáry 1955, 26. és 29.). Pekáry alapján úgy tűnt, hogy a 150 síros temetőrészben 48 sír tartalmazott mellékleteket, tehát a temetkezések kétharmada melléklet nélküli volt. Lányi Vera (1972, 132.) is azzal számolt, hogy a Csák- féle temetőben 68 % volt a melléklet nélküli sírok aránya. Közben azonban előkerült Csák ásatási naplója, amely szerint 1901. január 28. és március 30. között 133 sírt tárt fel (Müller 2010, 21-28.). A Kuzsinszky által közzétett anyag (Kuzsinszky 1920, 73., 11. sír), ill. Hampel leírása és rajza (Hampel 1905 I. 384., Abb. 1046 és II. 705.). alapján számolni kell egy 134. és 135. sírral is. Az ásatási napló alapján a 135 sír közül 72 tartalmazott leleteket, tehát csak a sírok nem egészen fele (46,6 %) volt melléklet nélküli (Müller 2012). Ehhez a temetőhöz tartozhatott az a 27 sír is, amelyeket 1948-ban Radnóti Aladár vezetésével tártak fel az erőd déli 6. és 7. tornya előtt, a szántóföld második parcellájában, tehát a faltól távolabb (Müller 2010, 32-40.). Itt lehetett a temető északi széle. A késő római népesség továbbélését Radnóti is elfogadta (Radnóti 1954). 1963-ban Sági Károly közvetlenül a déli erődfal előtt, a DNy-i sarok és a déli 2. torony között egy olyan korai Keszthely-kultúrás temetőre bukkant, amelyben gyakorlatilag a horreumi temető arany és ezüst leleteinek ezüstből és bronzból készült változatait találta meg, tehát itt a kultúra köznépének temetkezései kerültek elő. 1967-ig 99 sírt tárt fel (Sági 1970, 161.; Müller 1999). Néhány 4. századi temetkezés ezek között is akadt. 1970-1971-ben Horváth Lászlóval összesen 126 sírt tártunk fel a déli erődkaputól nyugatra, a déli 4. és 5. torony között. A sűrű betelepítésü temetőrészt a mellékletek alapján három korszakban használták: a késő római korban, a korai Keszthely-kultúra idején és a Karoling korban (Müller 2010, 63-85.). A 17 keltezhetetlen sír mellett 36 temetkezésről feltételezhettük, hogy a késő római népesség vagy utódaik temetkezései. 1973-ban Sági Károly egy leletmentés során a déli 8. torony környékén 25 sírt tárt fel, és ezek közül 8 határozható meg késő rómainak (Müller 2010, 63-85.). 1976 és 1980 között Erdélyi István vezetésével az erődben és környékén 13 munkahelyen folyt a kutatás. Ezek közül az L, a 3., a 6. és a 13. munkahely közvetlenül a déli erődfal előtt a mellékletek alapján nemcsak korai Keszthely-kultúrás és Karoling kori, de több késő római temetkezést is eredményezett (Müller 2010, 88-108.). A 12. munkahely az erődből kivezető út Ny-i oldalán, a déli erődfaltól távolabb, kb. 150 m-re volt, és itt 16, döntően késő római kori sír került elő (Müller 2010, 101-104.). 1999-2000-ben kutatóárkokkal igyekeztünk meghatározni a déli erődfal előtti, és az attól távolabb, a kivezető út Ny-i oldalán lévő temetők kiterjedését. Az előbbinél 78 sírból 5 vagy 10 temetkezésben nyugodhattak késő rómaiak vagy utódaik,
