Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Béres Katalin: A tófeji díszmű-kerámia
264 Béres Katalin A mázazás ugyancsak kézi munkával történt. Az előzőleg portalanított, zsengéit kerámiának először a belsejét mázolták, csurig töltötték az edényt a megfelelő sűrűségű mázzal, s egy bizonyos szívási idő eltelte után a felesleget kiöntötték. A tófeji termékek belső máza túlnyomórészt napsárga színű lett, amely ólom-antimonát vegyület hozzáadásával nyerte el jellegzetes árnyalatát. A külső mázat a mázüstbe történő, kb. 15-20 másodpercig tartó bemártással vitték fel a termék falára. A bemártás után javították a felületi hibákat, a talpon összegyűlt mázat vizes filccel törölték le. A következő munkafolyamat a díszítés volt. A díszítőmáz a még nedves alapmázra került. A tófeji termékek dekorálására háromféle eljárást alkalmaztak. Közülük a legegyszerűbb a mázrá- folyatás volt. Nagyobb kézügyességet a mintákkal történő díszítés igényelte. A motívumot írókával vagy ecsettel a felületre festették, vagy előtte egy fém eszköz segítségével bekarcolták az edény falába, s utána töltötték ki (ugyancsak ecsettel vagy írókával) a megfelelő mázzal. Ezzel a díszítőmóddal készültek a narancsvörös alapon fekete geometrikus mintákkal, csíkokkal, hullámvonalakkal, emberalakokkal, halas motívumokkal díszített kisebb-nagyobb vázák, tálak, hamutartók. A gyártás megindulásakor az első termékeket is így díszítették. A leggyakrabban alkalmazott díszítőtechnikához tengeri szivacsot használtak fel. A szivacsot bemártották a fedőmázba, s a lyukacsos, tüskés felületre ragadt anyagot „rápacsmagolták” a még nedves alapmázra. A máz sűrűségétől függött, hogy sima vagy rücskös felület keletkezett az égetés során. A palacsintatészta sűrűségű máz eredményezte a vajsárga színű hólyagos, rusztikus díszítményt, míg a híg bevonat nyomán méregzöldes árnyalatú sima vagy enyhén rücskös felület keletkezett. A mázazás utolsó műveleteként a tárgyon utoljára munkát végző személy a fenékbe karcolta saját azonosító jelét. Végül a mázazott, díszített kerámia ismét égetésre került. A zsengélésnél alig valamivel magasabb hőfokon, 860-900 °C-on zajló égetéskor az alap és fedőmáz reakciója során alakult ki a tófeji kerámiák sajátos színvilága. A kiégetés után újabb meózás következett, mivel mind a mázazás, mind az égetés során, a manufakturális termelés miatt, ahol a munkafolyamatok, pl. a mázak keverése nem laboratóriumi pontossággal, hanem a betanított munkás tapasztalata alapján, „gondolomformán” történt, ismét sok selejt keletkezett. Pl. a máz és a kerámia eltérő hőtágulása miatt a máz gyakran már a kemencében megrepedezett, hariszos lett. A kész terméket a zsűrizést igazoló és a termékszámot is tartalmazó fenékcímkével látták el, csomagolták, majd a forgalmazó Amfora-Üvért Vállalat raktáraiba szállították. A tófeji díszmű-kerámiaüzem teljes termékskáláját nehéz rekonstruálni. Az 1965-ben készült TI termékszámú, első produktum, egy kisméretű, alul hasas, csonkakúp nyakú váza volt29, az általunk ismert utolsó darabok egyike egy barnamázas süteményes készlet, T 437-es számmal30. E két szám között „szinte kimeríthetetlen a tófeji dísztárgyak repertoárja: virágváza, japán stílusú virágtál, gyertyatartó, hamutál, fali kerámia, kerámialámpa, boros-, likőrös-, feketekávés-készletek, figurális elemekkel ellátott tál, hogy csak a leggyakoribbakat említsük.”— írta a termékkínálatról a Zalai Hírlap 1971-ben31. Erre az időszakra már 200 féle portékával volt jelen az üzem a hazai piacon, havonta fél millió Ft értékben állí29 Az interneten fellelhető tófeji termékek között szerepel első díszmű-kerámiája, a TI termékszámmal jelzett, kicsi, alul hasas testű, csonkakúp nyakú váza. http://galeriasavaria.hu/termekek/reszletek/keramia-uveg/293554/U166-El-Regi-retro-Tofej-ke- ramia-vaza/ (Letöltve: 2015. március 25.) 30 http://galeriasavaria.hu/termekek/reszletek/keramia/715916/ (Letöltve: 2015. márc. 25.) 31 Tófej a zalai kerámiaipar és csempegyártás fellegvára. (Bemutatkozik a Kerámia és Cserépkályhagyár III.) Zalai Hírlap, 1971. szept. 10. 7. p.
