Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bekő Tamás: Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914–1918
Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914-1918 223 keletre, a 109. sz magaslatnál, St. Peteméi44. Temetésére halála napján került sor, az ovcja draga-i45 hősi temetőben. Halálesete bejegyezve a BM 58586/1918. sz. értesítése alapján, 44/1918. sz. alatt a zalatárnoki halotti anyakönyvbe. Neve szerepel a hősi emléktáblán. KA TK Gambos 308., HL 48. gye. h. ak. 1917., Akvi. ir. 989/918., Kanta Ferenc 1916. augusztus 18-án kelt tábori levelezőlapja a szerző tulajdonában. KANTA JÓZSEF (Zalatárnok, 1896. november 8. - Zalatárnok, 1943. február 5.) népfelkelő gyalogos. Kanta Ferenc testvéröccse. Foglalkozása földműves, sorozásakor még nőtlen, zalatárnoki lakos. Tényleges katonának 1915-ben sorozták be a cs. és kir. 48. gyalogezred 24. századához. Rövid kiképzése után, mint csatár, szeptember 14-én jutott ki az olasz arcvonalra, ahol 1916. június 4-én bekövetkezett sérüléséig folyamatos harctéri szolgálatot látott el. Felgyógyulása után, 1917. február 25-től, a román a frontra került. Ezt követően a július 22-25. között a Cotollungnál lezajlott elhárító harcok során az ellenség előtt tanúsított hősies helytállásért Bronz Vitézségi Érmet kapott. Leszerelése után megnősült és szülőfalujában alapított családot. Felesége Kosa Veronika (hk. Zalatárnok, 1921. január 30.). A harctéren szerzett súlyos légnyomás következményei élete végéig elkísérték. HL LKJ 40157., Kanta József 78 éves zalatárnoki lakos szóbeli közlése (2001). KANTA PÉTER (Zalatárnok, 1885. június 18.) népfelkelő vadász. Kanta Ferenc testvérbátyja. Foglalkozása földműves, nős Bogdán Teréziával (hk. Zalatárnok, 1913. január 30.), kétgyermekes, zalatárnoki lakos. Bevonult 1915 februárjában, Komáromban, a cs. és kir. 19. tábori vadászzászlóaljhoz. Innét az orosz frontra került, ahol 1915. szeptember 1. és 30. közt Tarnopol-Zloczow környékén nyoma veszett. A 20. népfelkelő parancsnokság értesítése szerint meghalt. A Zalaegerszegi Királyi Járásbíróság 1921. június 25-én Pk. 2278/1921/5. sz. végzéssel holttá nyilvánította. Az elhalálozás megállapított időpontja 1917. december 31-e. Halálesete bejegyezve 43/1921. sz. alatt a zalatárnoki halotti anyakönyvbe. Neve szerepel a hősi emléktáblán. KA FK Kuler Lorenz 700., A Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője. 1921. május II. (101. sz.) 2. o., (a továbbiakban: B. Közlöny.), Akvi ir. 7/1919. KÁMÁN ISTVÁN (Baktüttös, 1884. május 19. - Zalatárnok, 1964. március 21.) póttartalékos honvéd. Apja Kámán József, anyja Kulcsár Katalin. Foglalkozása útkaparó, nős Simon Rozáliával (hk. Zalatárnok, 1907. május 5.), többgyermekes, zalatárnoki lakos. Első, mindössze két hónapos katonai szolgálatát 1908. március 1-től május 1-jéig Nagykanizsán, a 20. gyalogezred alakulatnál töltötte. Az általános mozgósítás idején, 1914. augusztus 2-án vonult be csapattestéhez, majd a frontszolgálatra vezénylet 20-as honvédekkel együtt a keleti arcvonalra jutott. További katonai pályafutása nem ismert. MNL ZML Útkaparók kimutatása 1682/914. KIRÁLY ISTVÁN (Oroklán, 1884. május 29.) népfelkelő vadász. Apja Király István kanász, anyja Korpics Terézia. Foglalkozása cseléd, nős Győrfi Rozáliával (hk. Zalatárnok, 1907. április 7.), kétgyermekes, orokláni lakos. A háború kitörésekor a cs. és kir. 19. tábori vadászzászlóalj 10. pótszázadával ment ki az orosz frontra. Itt 1915 nyarán súlyosan megsebesült és lőtt sebbel az eperjesi cs. és kir. járvány44 1917-ben Görz külvárosa. Ma Sempeter pri Gorici, Szlovénia. 45 Görz környéki település. Ma Volcja Draga, Szlovénia. A Kriegsarchívban őrzött veszteségi kartonja szerint eltemették május 27-én a kemperliscei II. sz. katonai temető III. sorának 22. sz. sírjába.
