Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bekő Tamás: Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914–1918
224 Bekö Tamás kórházba került. Vérmérgezés következtében halt meg 1915. július 13-án. Eltemették másnap az eperjesi járványtemetőben. Neve szerepel a hősi emléktáblán. KA MK Gins 84., Akvi ir. 1542/915. KISS JÓZSEF (Zalatárnok, 1894. március 20.) népfelkelő gyalogos. Apja Kiss Ferenc földműves, anyja Bertók Rozália. Foglalkozása napszámos, nőtlen, zalatárnoki lakos. Ragadványneve: Fakós. 1914 októberében vonult be népfelkelő szolgálatra, a nagykanizsai m. kir. 20. honvéd gyalogezred 2. századához. Mint gyalogos, az északi harctérre került, ahol az 1915 márciusában lezajlott zebrákhegyi ütközetben nyomtalanul eltűnt. A Vöröskereszt értesítése szerint eltűnésének időpontja március 20. és április 10. közé tehető. Frontszolgálata alatt egyszer sem volt otthon szabadságon. Utolsó levelét 1915. február 27-én írta, de ez a levél már a háború végén elkallódott. A Zalaegerszegi Királyi Járásbíróság 1920. augusztus 20-án Pk. 2367/1920/4. sz. végzéssel holtnak nyilvánította. Az elhalálozás vélelmezett időpontja 1917. december 31-e. Halálesete bejegyezve 4/1921. sz. alatt a zalatárnoki halotti anyakönyvbe. Neve szerepel a hősi emléktáblán. KA FK Kiz Josef 19-45 551., MNF ZMF Zegi. Kjb. Kiss József holttá nyilvánítási ügye. Pk. 2367/1920., Akvi ir. KOSA FERENC (Zalatárnok, 1881. augusztus 2.) népfelkelő gyalogos. Apja Kosa János földműves, anyja Bertalan Erzsébet. Foglalkozása földműves, nős Tóth Ilonával (hk. Zalatárnok, 1904. november 20.), négygyermekes, zalatárnoki lakos. A háború kitörésekor a cs. és kir. 12. gyalogezred 2. századával ment ki az orosz harctérre. Itt 1916 októberében a jobb combját átlőtték és sebesülésével el kellett hagynia a csatateret. Sérülését a cs. és kir. jaroslaui46 1. sz. tartalékkórházban látták el, de életét nem sikerült megmenteni. Vérmérgezésben hunyt el, 1916. október 19-én. Két nappal később a jaroslaui katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Halálesete bejegyezve a BM 20764/1917. sz. értesítése alapján, 3/1918. sz. alatt a zalatárnoki halotti anyakönyvbe. Neve szerepel a hősi emléktáblán. KA TK Gos F. 349., KA MK Gas P. 43., HE cs. és kir. 12. gye. h. ak. 1916., Akvi ir. 80/918. KUPÓ GYUFA (Kisoroklán, 1886. március 29.) népfelkelő újonc. Apja Kupó Imre földműves, anyja Pintér Anna. Foglalkozása földműves, nős Zelles Erzsébettel, egygyermekes, maróci lakos. Világháborús szolgálatra a m. kir. 20. honvéd gyalogezrednél jelentkezett, majd vélhetően az orosz harctérre került. Később gyógyíthatatlan betegséggel a nagykanizsai hadikórházban kezelték. Elhunyt ugyanitt, 1917. május 25-én, csonttuberkulózisban. A halál beálltát dr. Zdanek Zeman főorvos és Sommer József eü. zászlós igazolták. Eltemették még aznap a nagykanizsai hősi temető 582. sz. sírjában. Utolsó útján Pócza István tábori lelkész búcsúztatta. Neve szerepel a hősi emléktáblán. KA TK Gsan 448., KA MK Gua 131., HL 20. hgye. h. ak. 1917., MNL ZML Zegi. Kjb. Kupó Gyula hagyatéki ügye. Pk. 4279/1917., Akvi. ir. 1647/917. KUPÓ FERENC (Kisoroklán, 1894. június 25.) tizedes. Kupó Gyula testvéröccse. Foglalkozása földműves, nőtlen, kisorokláni lakos. A világháborús mozgósításkor a nagykanizsai 20. honvéd gyalogezredhez hívták be szolgálattételre, majd innét all. század kötelékében, mint csatár őrvezető, egyből a galiciai arcvonalra került. 1915. július 2-án és 3-án a Wola-Ponikiewska községnél zajló állásharcokban tüntette ki magát, amiért soron kívül tizedessé léptették elő, és felterjesztették a II. osztályú Ezüst Vitézségi Eremre. 46 Ma Jaroslaw város Lengyelországban, a Kárpátaljai vajdaságban, a San folyó partján.
