Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Bekő Tamás: Zalatárnokiak az első világháborúban, 1914–1918
222 Be kő Tamás JÁRI ISTVÁN (Zalatárnok, 1896. január 19. - ?) honvéd. Jári Imre testvéröccse. Mestersége takács, a mozgósításkor még nőtlen, zalatárnoki lakos. A világháború alatt 1915-ben hívták be a m. kir. 12. honvéd gyalogezredhez, majd kiképzése után a keleti frontra irányították. Az 1917-es év első felében zászlóalja összes harcában, mint derék és vitéz csatár, részt vett. Bátorságáért március 4-én Bronz Vitézségi Éremben részesült. Május 27-én egy erős ellenséges támadás visszaverésénél bajtársait is buzdította a harcra, ő maga remekül verekedett, míg súlyos hátlövéssel el nem kellett a csatateret hagynia. Ezért a fegyvertényért augusztus 3-án az Ezüst Vitézségi Érem II. osztálya kitüntetésre terjesztették fel. A háború után Kislengyelben alapított családot. Felesége Török Karolin. R. Közlöny: 1918. március 9. (34. sz), 902. o., 1918. július 24.(100. sz.), 2815. o., Börtönnaplók 56/1926. JÓN A GYÖRGY (Zalatárnok-Rókaháza, 1887. január 9.) huszár. Apja Jóna János uradalmi juhász, anyja Németh Mária. Foglalkozása pásztor, nős Sipos Máriával (hk. Zalatárnok, 1911. november 19.), kétgyermekes, zalatárnoki lakos. Tényleges katonaidejét 1908-tól kezdve a cs. és kir. 11. huszárezrednél töltötte, majd az 1912-es mozgósítás idején ismét behívták katonának. Ezért a szolgálatáért megkapta az 1912-1913. évi Mozgósítási Keresztet. A világháború kirobbanásakor bevonult anyaezredéhez, Szombathelyre, majd Deák Antal főhadnagy tiszti szolgájaként az orosz harctérre került. Parancsnokával együtt hősi halált halt 1915. június 18-án, Bukovinában, a balamatovkai csatatéren. Eltemették ugyanott. Halálesete bejegyezve a BM 143386/1915. sz. értesítése alapján 5/1916. sz. alatt a zalatárnoki halotti anyakönyvbe. Özvegyét a háború után egykori huszár bajtársa, Fitos János vette feleségül (hk. Zalatárnok, 1919. szeptember 27.). Neve szerepel a hősi emléktáblán. KA TK Jodo 565., KA cs. és kir. 11. hue. h.ak. 1915., Akvi ir. 1476/915., HÁBORÚS EMLÉKKÖNYV 1920, 180. o„ (16. kép) JÓNA ZSIGMOND (Zalatárnok-Rókaháza, 1889. június 14.) huszár. Jóna György testvéröccse. Bevonult a háború kezdetén a cs. és kir. 11. huszárezred tartalékszázadához, majd egyből az orosz harctérre ment, ahol bátyjához hasonlóan tisztiszolgaként teljesített hadi szolgálatot. Hősies helytállásáért 1915. szeptember 18-án kiérdemelte a Bronz Vitézségi Érmet. Fennmaradt két tábori levelezőlapja, Varga Gáborné örökösei tulajdonában. Jóna Zsigmond tábori levelezőlapjai., HÁBORÚS EMLÉKKÖNYV 1920, 203. KANTA FERENC (Zalatárnok, 1891. július 6.) póttartalékos tizedes. Apja Kanta Imre gazdálkodó, anyja Tóth Verona. Foglalkozása földműves, nős Sipos Annával (hk. Zalatárnok, 1914. május 13.), gyermektelen, zalatárnoki lakos. Tényleges katonai szolgálatát 1912-ben kezdte meg a nagykanizsai cs. és kir. 48. gyalogezrednél, majd a világháború kitörésekor a 10. század kötelékében ment ki az ezred felvonulási területére. 1916 augusztusában az 5. zászlóalj, 18. század első szakaszában teljesített frontszolgálatot az olasz hadszíntéren. Később, 1917. május 26-án, aknatalálat következtében hősi halált halt, Görztől 16. kép: A balamatovkai csatában hősi halált halt Jóna György huszár féleségével, Sipos Máriával és leányukkal, Máriával (a fotó eredetije Jóna György tulajdonában).
