Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 22. (Zalaegerszeg, 2015)
Simmer Lívia: Zalacséb–Malom-tanya lelőhely Árpád-kori és késő középkori települsérészlete
110 Simmer Lívia Sütőfelületük nyílása egyaránt kelet felé néz, hamusgödör nyomait pedig csupán a 605. számú kemence esetében figyeltek meg. A mindössze egy teljes fazékból, 14 db fazéktöredékből, valamint egy korsó- és egy kályhaszem töredékéből álló kerámia leletanyag alapján hiba lenne messzemenő következtetéseket levonni a késő középkori település tárgyi kultúrájáról. Az előkerült korongolt edénytöredékek vörös, vörösesbarna, barna és szürke színűek, néhány darab kormozott. Csillámos homokkal és apró kaviccsal soványították őket. A kerámia leletanyag kiemelkedő darabja a teljes épségben megmaradt nyújtott formájú, szalagos peremű, kiszélesedő vállán vonalas mintával, az edény teljes felületén pedig hornyolással díszített fazék. A mérhető peremtöredékek és az egész edény méretei alapján a fazekak peremátmérője 14-18 cm közötti, a két esetben kiszerkeszthető fenékátmérő 6,5 cm és 9 cm. A szalagos perem mellett két galléros - az egyik fedőhornyos kiképzésű -, egy legömbölyített és egy tagolt peremtöredék található a leletanyagban. A fazekak oldalát leginkább hornyolással díszítették, de előfordul vízszintesen bekarcolt vonalminta és többszörös hullámvonal is. A 15. század második felére - 16. század első felére keltezhető barnásvörös jói kiégetett, kissé megvastagodó peremmel ellátott, megnyúlt testű fazéktípus megfigyelhető a középkori Szentmihály falu18 19, Gellénháza-Városrét11' és Balatonmagyaród-Alsó-Koloni-dülő20 leletanyagában is. A négyzetes peremű tál alakú kályhaszemekből felépített szemeskályhák használata a Nyugat- Dunántúlon és a Kisalföldön elsősorban a 15. század második felében és a 16. század első felében jellemző21. A Zalacséb-Malom-tanya lelőhelyen napvilágot látott kályhaszemmel megegyező kialakítású darabok kerültek elő Hahót-Buzád/Sárkánysziget és Hahót-Fakospuszta 15-16. századi rétegeiből is22. A vörösesbarna, csillámos homokkal soványított, keskeny bordával tagolt, összeszűkülő, vörös és fehér sávokkal festett nyakú korsó töredéke már inkább a 17. század felé mutat. Míg perem- és nyakkiképzése a 17. század elejére jellemző, a fehér-vörös festés inkább a 16. század második felében készült tárgyakon gyakori díszítésmód. Hasonló mázas korsótöredék található a kanizsai vár kerámia leletanyagában23. Történeti adalékok és összegzés A Zalacséb-Malom-tanya lelőhelyen feltárt Árpád-kori és késő középkori településrészletek azonosítása ma is élő földrajzi elnevezések segítségével közelíthető meg. A feltárt területtől északra található Zalacséb külterületeként ismert Györkefa Tomasich J. 1792-es térképén Zalacséb és Salomvár között a Zala bal partján tűnik fel. A forrásokban fellelhető Györkefalva/Gywerkefalwa a latin eredetű Georgius/György személynév becézett alakjából származik. Árpád-kori előzményeit nem ismerjük, egy 1371-es oklevélben találkozunk először Györkefalvai Miklós fia Jánossal („Johannes filius Nicolai de Gurkefalua”)24. A 15. század első felében az Ostffy család birtokai közt találjuk, egy 1483-as oklevél 18 HOLL 1987, 162-163., 4-5. kép 19 H. SIMON 1996,212. 5 kép 20 KVASSAY 2006, 280. 6. kép 6. 21 SABJÁN 2001,281-282. 22 VÁNDOR 1996, 200., Taf. 70.4-6.; 214., Taf. 83.1-2. 23 KOVÁCS 2003, 170. 4. kép 4. 24 ZO II. 48.
