Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Tanulmányok Mindszenty Józsefről - Megyeri Anna: „…maradandó öröm emlék…”. Mindszenty (Pehm) József építkezései Zalaegerszegen
80 Megyeri Anna időkre megszerezni és megőrizni.”22 A kiállítást Zalaegerszeg r.t. város, a Falu Országos Szövetség, a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület és az Országos Stefánia Szövetség rendezte, Zala vármegye egész területéről várták a résztvevőket az ipar, mezőgazdaság, kereskedelem, művelődés, művészet és egészségügy témakörében. A kiállítás fő célja a trianoni tragédia utáni talpra állás demonstrálása volt.23 A kiállítás védnökei között ott találjuk a főispánt, dr. Tarányi Ferencet, számos földbirtokost, a megyéspüspököt, dr. Vass József népjóléti minisztert is. A rendezvény elnöke Bődy Zoltán, Zala vármegye alispánja, társelnöke dr. Brand Sándor megyei főjegyző volt, az igazgató Czobor Mátyás, Zalaegerszeg polgármestere. A kiállítást 30 csoportban szervezték, minden egyes csoport élére vezetőt neveztek ki. Csupán néhányukat említve: egészségügy dr. Thassy Gábor vármegyei tisztiorvos; kultúra Darnay Kálmán magyar kir. kormányfőtanácsos, Sümeg; művészet Gőbel Árpád festőművész; községfejlesztés Sándor Zsigmond műszaki tanácsos; a szövetkezet és hitelügy témában Phem József apátplébános volt a megbízott.24 így érthető, miért ragaszkodtak a tervrajzok kiállításához. A Templomépítő Bizottság25 aZalaegerszeg és Vidéke Hitelszövetkezet révén jelentős összegeket mozgósított. A pénz nagy részét adományokból teremtették elő, a Vallásalaptól 400 milliós, gróf Batthyány Pál- nétól26 330 milliós támogatást kaptak. A IV. Károly király emléktemplom építését támogatta Szombathely városa is: 10 millió magyar papírkorona adománynyal.27 Mivel a nagylelkű adományokból sem lehetett a kiadásokat fedezni, ezért a hiányzó összeget az 1925., 1926. évre kivetett egyházi adóból szedték be, ez 200%-os pótadót jelentett. A különösen magas adó ellen azonban sokan interpelláltak a püspöknél és a kultuszminiszternél is, általában eredménytelenül. A vallás- és közoktatásügyi miniszterhez írott egyik tiltakozó levelet a város vegyes társadalmi összetételű lakói írták alá, mintegy hatvanan. Köztük néhányuk ismert közszereplő: mint Kaszter Sándor és Kaszter Ödön patikusok,28 Bogyay Elemér, Zala vármegye tb. főjegyzője, kormányfőtanácsos, dr. Jakabffy János ügyvéd, földbirtokos, törvényhatósági bizottsági tag, Horváth Sándor ny. törvényszéki bíró, gr. Batthyány Béla kamarás, Lusker János géplakatos, mellettük több tisztviselő, birtokos, iparos, városi képviselő. Levelüket a gazdasági helyzet felvázolásával kezdték, a háborúra, a forradalomra, a jégverésre és az 1924. év katasztrofálisan rossz termésére hivatkoztak. Ennek hatását tetézte szerintük ,,a (nem tudjuk, vajon jóváhagyott alapszabályokkal rendelkező) hitközség vezetőségének azon elhatározásra, hogy az új templom építésére 2 évre az egyenes állami adók 100+100%-át, összesen tehát - horribile dictu — 200%-át vetette ki a már előzetesen szedett pénzbeli adományok és közmunkák kivetése után hitközségi adóul. ” Majd annak indokait sorolták fel, szerintük miért nem szükséges, ilyen áldozatok árán, a zárda és templom felépítése. „A Zalaegerszegtől 7 kilométerre fekvő Zalaszentiván két éve épített templomot, - ezért az ottani hívőknek már nem kell Egerszegre jönniük. A vesztett háború folytán menekültek árasztották el a várost, de ezek ittléte ideiglenesnek tekinthető, s nem jelenti a város katolikus híveinek létszámemelkedését. Viszont a háború előtt a forradalomig katonaságunk volt, amit a reánk kényszerített békeszerződés szüntetett meg, ezzel is plébániánk hívőinek létszáma csökkent.” Majd arra a törvényre hivatkoztak, mely megszabta, „hogy iskolai célokra az egyenes állami adónak legfeljebb 5%-a, óvodai célokra pedig 3%-a vehető igénybe (1868. XXXVIII. te). Ezen törvények pedig még a boldog nagy Magyarország jó módú polgárait védték meg a túladóztatással szemben; hogy lehessen akkor egy csonka Magyarországnak az adó terheitől már ugyanis majdnem leroskadt honfiakat 2j SZEL 1976/1925. Az eredeti tervrajzok meglétéről azonban nem tudunk. 23 Ezzel a felhívással fordultak Zala vármegye polgáraihoz: „ Kiállításunkkal azt akarjuk megmutatni, hogy élni tudunk, élni akarunk, mert élnünk kell! Hozza el a kiállításra mindenki azt, amit termel; a gazda búzáját, répáját, borát, állatait; az iparos mutassa be szorgalmas munkájának gyümölcsét, a nők állítsák ki kézimunkáikat, szőtteseiket; szedje elő mindenki őseitől reá maradt emlékeit, történelmi ereklyéit, legyen ott a kiállításon minden, ami magyar munka s nagy múltunk dicsőségét hirdeti. Mutassuk meg nemcsak az országnak, de a külföldnek is, mi tudunk és akarunk dolgozni... ” ZML V. 1607. 1039. A Falu Országos Földműves Szövetség Zalaegerszegen rendezett kiállítása. 24 ZMU 1925. március 1. 1-2.; ZMU 1925. szeptember 8. 2. 25 A zalaegerszegi II. római katolikus templom Építő Bizottságának választmányi ülése. Jegyzőkönyv 1925. május 7. Tagjai: Pehm József ügyvezető elnök, Bődy Zoltán és Czobor Mátyás társelnökök, Gerencsér István, dr. Fatér Endre, Mérő Géza, Moldoványi Béla, Pásztor Imre, Rausehenberger János, Sarlay Géza, Stefán József, Vidóczy Pál, Vöröss György és Wassermann Frigyes. 26 Gróf Batthyány Pálné németújvári gróf Batthyány Pál zalacsányi földbirtokos felesége. Batthány Pál 1906 és 1910 között Zala megye föis- páni tisztét töltötte be, 1910-1918 között országgyűlési képviselő, 1929-től Zala vármegye örökös törvényhatósági bizottsági tagja. Felesége nagylelkű támogatást nyújtott a megyeszékhely iparosainak, az Ipartestületnek, a szegényeket támogató egyesületek tagjaként, támogatójaként is működött. 27 SZEL kivonat a Szombathely Rt. város képviselőtestületi üléséből. 1925. augusztus l.;ZMU 1927. szeptember 25. 11. oldalán részletesen beszámolt az adományokról, felsorolta a legtöbbet gyűjtőket. Zala vármegye közönsége 65 millió koronát, a Vármegyei Bank és Takarékpénztár rt. 10 millió koronát adott. 28 A családról lásd: MEGYERI Anna: A Kaszter gyógyszerész család Zalaegerszegen a 19-20. században. In: Zalai Múzeum 17. 2008, 253-272.
