Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Tanulmányok Mindszenty Józsefről - Balogh Margit: Pehm József és a felekezeti viszályok
Pehm József és a felekezeti viszályok 63 írói munkássága mellett a MÉP vármegyei központi titkára is volt.)29 A sajtópolémia mögötti alapkérdés az volt, vajon elénekelhető-e a Himnusz egy katolikus templomban vagy sem. Ez 1903-ban már a képviselőházig érő vitát kavart. Pehm József akkor tíz éven aluli gyermek volt, de felnőttként hallania kellett az emlékezetes esetről. Akik kifogást emeltek, dogmatikai szempontokra hivatkoztak. A nemzeti himnusz egyik sora - Meg- bűnhődte már e nép a múltat s jövendőt - szerintük katolikus szempontból elfogadhatatlan, a jövendőt előre nem lehet megbűnhődni, Isten nem bünteti meg a jelenben az embereket egy majdan elkövetendő bűnért, mert így az ember később szabadon vétkezhetne. A megengedőbbek költői képnek és a költői szabadság részének tekintették Kölcsey szavait. Megint mások akként pontosítottak, hogy mivel a versben nem fizikai egyénről (individuum), hanem emberek sokaságáról, a népről van szó, nem lehet dogmatikai hibáról beszélni. A vitát a püspöki kar zárta le: 1903. október 23-ai konferenciáján hitelvi szempontból jóváhagyta és hozzájárult a Himnusz elénekléséhez a katolikus templomokban, igaz, csak a mise végén.30 Pehm apáturat tiszteletlen kivonulásakor hasonló megfontolások vezérelhették, mint a Himnusz templomi éneklése ellen dogmatikai okokból berzenkedőket. Ráadásul Kölcsey Ferenc köztudottan a református vallást követte. És volt némi igazság abban is, hogy Pehm legitimista meggyőződéséből fakadóan túlment a hitelvi protestantizmusellenességen, mondhatni az ellenreformáció korának gyakorlatát követte, példát merítve Padányi Biró Márton gyakorlatából. A róla írt könyvét is az apologetika ihlette, és defenzív hitvédelem helyett offenzív katolikus öntudatra sarkallt. Számára semmiképp nem öncélú gyűlölködésről volt szó, hanem a katolikus hit tisztaságának megőrzéséről. A fentiek fényében elképzelhetetlen volt, hogy Pehm apátplébános bármilyen gesztust tegyen a protestánsok irányába. Korbai Károly, a Zalavármegye főszerkesztője a kormányzó hivatalában tette szóvá békétlen magatartását, amivel „zavarja a felekezetek közötti békét és egyetértését, s úgynevezett »sekrestyés« papi működésével saját hívei előtt is napról napra veszíti a közbecsülést és közszeretetét”.31 Az árulkodás célja nyilvánvalóan a konkurens Zalamegyei Újság megregulázása volt, de Korbai ügyvéd (volt rendőrkapitány, rövid ideig Zalaegerszeg polgár- mestere) egyébként is régi ellenfele volt Pehmnek. Ő képviselte azt a katolikus órásmestert, akit a plébános nyilvánosan „hitvány, rongy ember”-nek nevezett, amiért a Kisboldogasszony-napi körmenetet üzletajtajában kalappal a fején, cigarettázva várta. Kifakadásáért Pehmnek becsületsértés vétségével kellett bíróság elé állnia, amely meg is állapította bűnösségét, és 200 korona megfizetésére kötelezte (bár az órásmestert is elmarasztalta vallás elleni kihágás miatt).32 Pehm bocsánatkérés helyett a bíróság előtt fenyegetően kijelentette, hogy „az efféle erélyes fellépés talán Egerszegen nem volt szokásban, de ezután szokásban lesz”. „Ezzel a nyilatkozattal az esperesplébános úr bejelentette a kultúrharcot” - szögezte le a történtekről nyilatkozó ügyvéd.33 Amikor 1933- ban kormányrendelet tette állami iskolai szünnappá október 31-ét, a reformáció emléknapját, tiltakozásra szólította fel a vármegyei közgyűlést, hogy ilyesmivel ne veszélyeztessék a nemzeti egységet.34 A protestáns ünnepnek azonban nagyobb hagyománya volt már Magyarországon, semhogy figyelmen kívül lehetett volna hagyni. A kormányzópárti és református Teleki főispán, illetve a királypárti és katolikus Pehm apátplébános vitái végigkísérték hivatali idejüket. Pehm valamikor 1942-ben gyűjtötte össze kifogásait, de nem sikerült megbuktatnia a főispánt, aki 1944. október 27-ig viselte hivatalát. Érdemes szemelgetni Pehm listájáról: a főispán közigazgatási téren járatlan; a szombathelyi megyéspüspök fogadásán udvariatlanul nem jelent meg, míg Kapi Béla református püspököt elkísérte alsólendvai útjára; protestánsoknak osztogatott pozíciókat, az állami gimnáziumi tanároknak már 33 százaléka protestáns. Főbírói tiltakozás ellenére Szepet- nekre, egy színkatolikus orvoskörbe hozta a soproni evangélikus lelkész fiát, aki ráadásul 1941-ben németnek vallotta magát. Részrehajló - Sümeg 66 reformátusát templomépítési államsegélyhez juttatta, míg a műemlék plébániatemplom segélyét javaslata nyomán 29 MNLZMLX1V. 23. gr. Teleki Béla főispán személyi iratai, 1906-1944.6. doboz, 13. pallium, 2. irat. „Öntsünk tiszta vizet a pohárba”, 1940. február 3. 30 KOVÁCS 2009, 145-151. 31 MNLZMLIV. 401. b. Zalavármegye főispánjának bizalmas irata, 150/1923. Korbai Károly, a Zalavármegye főszerkesztőjének levele Ángyán Béla miniszterelnökségi tanácsoshoz. Zalaegerszeg, 1923. július 17. Közli PAKSY 2006, 316-319:317. 32 SzEL AC 2700/1923. A Zalaegerszegi Kir. Járásbíróság ítélete, Zalaegerszeg, 1922. november 7. és a Zalaegerszegi Kir. Törvényszék Bf.I.437/6/1923. sz. ítélete, Zalaegerszeg, 1923. március 22. (A városi sajtóban - annak függvényében, hogy melyik érdekkörhöz tartozott - vagy csak az órásmester, vagy csak a plébános elítélését írták meg, lásd pl. „Elítélték a körmenet botránkoztatót.” Zalamegyei Újság, VI. évf. 48. sz. 1923. március 1. 3. old. és Zalavármegye, I. évf. 93. sz. 1922. november 10. 3. old.) 33 Zalavármegye, I. évf. 93. sz. 1922. november 10. 3. old. 34 EPL Mindszenty magánlevéltár, 21. doboz, „Prot. front” - gépelt felszólítás a főispánnak címezve, 1933. december.
