Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)

Tanulmányok Mindszenty Józsefről - Balogh Margit: Pehm József és a felekezeti viszályok

64 Balogh Margit kétszer is visszautasították. Zalaegerszegen az 1942. november 29-én felszentelt református templom szó­székét faragott Horthy-címer díszíti. Pehm azért is felelőssé tette Telekit, mert meglátása szerint a pro­testánsok a nyilasokkal kokettáltak: „nem arra volt gondja, hogy a kormányzat szellemében a nyilas vonalat gyengítse, hanem a vármegye katolikus testén protestáns felekezeti erődöt vont végig”.35 Ez volt Pehm legsúlyosabb - méltánytalan - vádja a főispán ellen, annak ellenére, hogy az 1939-es választásokon épp Telekinek köszönhetően indulhatott és győzött kereszténypárti politikus Zalaegerszegen a kormány­párt listáján. „Egyénisége - közérdekű, magánjellegű érintkezések során egyformán — szinte sugározta az abszolút intranzigenciát” - írta Pehmről évtizedekkel később, 1957-ben az egykori zalai főispán. 1945 utáni magatartásának viszont nagy tisztelettel adózott.36 Pehmet a protestánsok minden eredménye, meg­nyilvánulása, katolikusbírálata, vitája érdekelte. Rend­szeresen olvasta a protestáns sajtót, katolikusok és akatolikusok erőviszonyáról minden hírt kijegyzetelt. Raffay Sándor evangélikus püspök 1936-os újévi be­szédének szövegében aláhúzta az utóbbi két évtized templomépítési eredményét: több épült, mint az előző évszázadban!37 „A prot. előrenyomulás - sajnos — any- nyira állandó és már annyira van, hogy a diadalmas katolicizmus már nem is úr” — írta egy nagykanizsai tanácsosnak.38 1940 tavaszán körlevélben intette a „diplomatáknak” gondolt papságot: „az a célom - írta -, hogy a zalai katolikus papság legyen mindenek­előtt szolidáris, és lehetetlenítse ezzel aprot.fickándo- zást a 94%o-os katolikus vármegyében”,39 1941-ben Pehm kereszténypárti országgyűlési képviselői kap­csolatait is megmozgatta annak érdekében, hogy a szombathelyi kir. tankerület új főigazgatója katolikus legyen.40 A VKM viszont a paritásra hivatkozva egy evangélikus pedagógust nevezett ki. Nyisztor Zoltán, a Magyar Kultúra szerkesztője higgadt hangon pró­bálta elfogadtatni az apátplébánossal: valahová pro­testáns főigazgatót is ki kell nevezni, ami „... helyi szempontból nagy csapás lehet, de országos szem­pontból nem lehet sérelemnek elkönyvelni. Különben is nehéz volna a kultuszkormányt támadnunk, amikor köztudomásúlag az összes minisztériumok közül ka­tolikus szempontból még mindig a kultuszban állunk a legjobban.’'41 Az újságíró állítását nem bizonyíthatjuk, az viszont bizonyosan megtörtént, hogy már hercegprímásként Mindszenty egy falusi bérmálást követő plébániai ebédről azért távozott, mert kiderült, hogy arra a he­lyi református lelkész is meg volt híva. Távozása előtt választásra szólította fel a plébánost: vagy a lelkész marad, vagy a prímás. A plébános közölte, hogy nem küldheti el a lelkészt, ha már egyszer meghívta. Erre Mindszenty sarkon fordult és hazament. Viszont más­nap reggel küldött a plébánosnak egy piros cingulus viselésére szóló kisebb kitüntetést, engesztelésül. Kár, hogy elfelejtette fiatalkori önmagát, amikor zalaeger­szegi plébánoshelyettesként azért habozott megtagad­ni a lutheránus istentiszteleten való részvételt, mert egy megyei székhely nagy körültekintést kíván. Mind­szenty élete utolsó éveiben nagy változás következett be. Első szemponttá vált, hogy partnere magyar vagy nem magyar, vallása csak másodsorban érdekelte. Amerikában egyszer a repülőtéren üdvözölte egy idős református lelkész is. Megölelve üdvözölte „Kedves magyar testvérem!” felkiáltással.42 A két hiteles anekdota sokat mond arról a fejlődés­ről, amelyen Mindszenty életében átment. Gondolko­dásának provincializmusa, vármegyei határok közötti mozgástere meggátolta, hogy a keresztény felekezetek közötti kiengesztelődés híve legyen. Prohászkával ellentétben nem tett különbséget a tévesnek tartott protestáns eszmék és az ezt követő egyének között.43 Ám horizontja idővel kétségtelenül tágult, mégpedig attól kezdve, amikor felismerte, hogy a nemzeti szo­cializmus közös ellenség: „Most, amikor a keresz­ténység általában van veszélyben - katolikus meg­győződésünk és érdekeink mindenkori szem előtt tartása mellett — rajtunk múljék a protestáns feleke­zetekkel való társadalmi béke, sőt együttműkö­dés lehetősége. Vannak ott is jószándékú és vannak itt is megbízhatatlan emberek” - írta a papság 1938-as általa összehívott értekezletének taktikai határozatai 35 EPL Mindszenty magánlevéltár, 21. doboz „Teleki főispán” c. iratköteg. De Comite Supremo Comitatus nostri [Vármegyénk főispánjáról], Pehm József bizalmas összeállítása, keltezés nélkül. 36 Szavait idézi MARÓTHY-MEIZLER 1958, 138. 37 EPL Mindszenty magánlevéltár, 21. doboz, Budapesti Hírlap, 1936. január 3. 4. old. 38 EPL Mindszenty magánlevéltár, 21. doboz, Pehm József levele Gazdag Ferenc tanácsoshoz, keltezés nélkül [1937. november 17. után]. Eredeti, autográf. 39 EPL Mindszenty magánlevéltár, 21. doboz, „Teleki főispán” c. iratköteg. Pehm József levele ismeretlen esperesnek. Zalaegerszeg, 1940. április 25. 40 EPL Mindszenty magánlevéltár, 21. doboz, „Prot. front” - Közi Horváth József országgyűlési képviselő levele Pehm Józsefhez. Budapest, 1941. január 20. Eredeti, aláírt. 41 EPL Mindszenty magánlevéltár, 21. doboz, „Prot. front” - Nyisztor Zoltán levele Pehm Józsefhez. Budapest, 1941 .január 20. Eredeti, aláírt. 42 Rosdy Pál, az Új Ember szerkesztőjének írásbeli közlése a szerzővel, 2013. március 6. 43 Lásd KLESTENITZ 2010, 72-87:84-87.

Next

/
Oldalképek
Tartalom