Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Kostyál László: Pataky Andor (1891–1945) emlékezete
Pataky Andor (1891-1945) emlékezete 215 között szerepelt a Patakyról a fenti fényképet készítő Serényi Árpád is.34 A művész nagykanizsai kiállítására néhány évvel később bizonyosan sor került. 1931. március 1-jén, pontosan délben, a Kaszinóban nyílt meg a tárlat, ahol kisplasztikák és akvarellek kerültek bemutatásra. Az ezúttal társak nélkül szereplő Patakyról az esemény kapcsán N. Szabó Gyula tollából hosszabb bemutató írás jelent meg a városban kiadott Kanizsai Közlönyben, aki írásában így fogalmaz: „Pataky Andor két okból költözött Münchenből, majd Budapestről Türjére: a magyar népet akarta ismerni. Sokan azt hiszik azért, mert ott családi birtokuk van. Nem! Az első ok volt a — tanulmány. Ezért áldozta fel különben fővárosi tanári állását is. (Zárójelben elárulom, hogy jeles művészünk gyerekéveiből Kanizsán töltött el párat, ahol édesatyja gyógyszertár-tulajdonos volt.) [...] Terrakottával, fajansszal sok művész kísérletezett már, de csak olyan zseni tudott ezekkel megbirkózni, mint Pataky, akinek - többek között - budapesti paloták, a zalaegerszegi vármegyeháza, rendőrségi palota stb. szobrászmunkái is megörökítették nevét.”35 Az elismerő kritikák dacára az előző évtizedben rendszeresen kiállító művész további önálló tárlatairól ezt követően nem olvashatunk. A jelek szerint a harmincas évek közepétől érdeklődésének iránya megváltozott. A már az I. világháború elején (Kákics, Baranya megye, 1914)36 meginduló, hősi emlékművek állítását célzó országos mozgalom Zala megyében ekkor különös lendületet vett. Részben a Tűrje környéki falvak (Mihályfa 1934, Zalaistvánd 1935,37 Kisgörbő 1936, Óhíd 1936, Zalaszentgrót 1937,38 Gyepükaján ?,39 Vindornyaszőlős ?), részben pedig Zalaegerszegtől nyugatra fekvő települések (Zalaboldogfa 1936,40 Hottó 1936,41 Kávás 1938,42 Zalalövő ?) fordultak egymás után Patakyhoz megrendelőként. Rajtuk kívül Pa- csán (1936)43 és Söjtörön (1937)44 is általa mintázott emlékművet állítottak fel, a megyeszékhelyről Dob- ronhegyen keresztül Csonkahegyhátra vezető út kanyarulatában pedig egy Patrona Hungariae-szobrot.45 Ma már nem tudhatjuk pontosan, hogy Pataky művészi tevékenységének megváltozott iránya mögött egy széleskörű emlékmű-létesítési konjunktúrán túl esetleg birtokának megcsappanó jövedelmezősége is sejt- hető-e, de az 1929-1933-as nagy gazdasági válságnak a művészeti alkotások iránti keresletre való súlyosan negatív hatása szinte bizonyosan. A hősi emlékművek készítésével, a biztosabb jövedelem érdekében, művészi autonómiájának jelentős részét feladta. Kiállítási hajlamának csökkenése a kisméretű, könnyen mozgatható és bemutatható alkotások utánpótlásának elapadásáról tanúskodik. Energiáját a köztéri szobrokra fordította, ezzel viszont éppen korábbi önmagát kényszerült feladni. Emlékművei, miként a műfaj legtöbb alkotása, a közhelyes toposzok sorába tartozik, és középszerű alkotásnak mondhatóak. Hiányzik belőlük az az intuíció, kellem, ami kerámiáit és akvarelljeit olyan közkedveltté tette. Ki kell ugyanakkor mondanunk azt is, hogy nem csupán a hősi emlékmű műfajának a művészet voltaképpen határterületeként történő elhelyezkedése, és a megrendelők viszonylagos művészi igénytelensége az oka annak, hogy köztéri szobrait kvalitásukat tekintve kisplasztikái mögé kell sorolnunk. Pataky szobrászi felkészültsége révén alapvetően nem köztéri feladatok igényes, magas színvonalú megoldására volt hivatott. Ennek ellenére - egyrészt kétségtelen tehetsége folytán, másrészt mivel helyi konkurenciája csupán egy-két kőfaragó személyében volt - keresett alkotója lehetett az emlékműveknek, éppen ezért érdemes azokat rendszerező szándékkal is szemügyre venni. A II. világháború kitörése a hősi emlékművek állításának megcsappanását, majd csaknem teljes apályát vonta magával. Pataky sorsa is új fordulatot vett. A németek által 1939 szeptemberében megtámadott, majd megszállt Lengyelországból katonai és polgári menekültek tízezrei indultak a befogadási hajlandóságát már a kezdetektől kinyilvánító Magyarország felé, ahová Kárpátalján keresztül érkeztek. Elhelyezésükre az ország területén számos menedéktábort létesítettek, melyek őrzését és felügyeletét a magyar katonai szervek végezték, parancsnokságát pedig magyar tisz34 ZMÚ 1927.12.18, 4.; Az említett kiállítási enteriőr felvétele elvileg ekkor is készülhetett volna, azonban a következő évi megyei évkönyvhöz késeinek tűnő időpont az előbbit valószínűsíti. 35 ZK 1931.03.01, 2.; A művész Kanizsán töltött gyerekkori éveiről nem tudunk, apja még az ő születése előtt elhagyta a várost. 36 KOVÁCS 1991, 104. 37 ZMÚ 1935.12.11, 3. 38 ZK 1937.08.17, 5. 39 HÁJAS 1998,40. 40 ZK 1937.08.17, 5. 41 ZMÚ 1936.08.09, 4. 42 ZK 1938.07.07, 5. 43 ZMÚ 1936.06.03, 1. 44 ZMÚ 1937.10.26, 1-2. 45 ZMÚ 1936.08.04,2.
