Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Horváth Hilda: Faragó Ödön, a „zalai láma” iparművészeti gyűjteménye
234 Horváth Hilda festmény, ereklyetartó doboz) mellett főként ezeket a műveket prezentálja. Gyűjteménye gazdagsága 1907- ben már megcsillant, 1912-ben kiteljesedett, évtizedek múltán pedig még sokrétűbbé vált. Az egyházmüvé- szeti kiállításon majdnem negyvenre rúgott bemutatott alkotásainak száma. A már korábbról ismert itáliai, spanyol tárgyakon túl továbbiak, valamint német, németalföldi, sőt ezúttal magyar művek is szerepeltek, a 13. századtól a 18. századig. A kiállított alkotások egy része már 1912-ben megvolt, de akadtak olyanok is, melyeket az utána való időszakban szerzeménye- zett. Úgy tűnik, az eltelt évtizedekben inkább német- alföldi műveket vásárolhatott. Ilyen a Háromkirályok imádása (spanyolként, illetve fiamandként is szerepeltetett fafaragvány),42 egy németalföldi márvány relief, Krisztus sírbatételének ábrázolásával.43 Elsősorban anyagát illetően érdekes egy 17. századi spanyol fekete borostyán faragvány, Szt. József Jézussal.44 Keresztelő Szent János fából faragott feje, a 15. századból, itt szintén spanyolként szerepelt.45 Az olasz alkotások közül a Moderno-hoz köthető két bronz csóktáblát már a kortársak is kiemelték: Krisztus siratása és Krisztus sírbatétele jelenettel.46 Ugyanakkor a Donatello-plakett már nem az ő tulajdonából szerepelt a kiállításon, hanem dr. Wittmann Ernő ügyvéd állította ki,47 sőt már 1924-ben az érem és plakett-kiállításon is tőle került bemutatásra.48 Feltehetően Faragó Ödön nemcsak ezt a jeles darabot, hanem más alkotást is eladhatott a kisplasztikái kiállítást követően, azaz 1912 és 1930 között. Nemcsak külföldről, gyakori utazásai során, hanem Magyarországról is kerültek tulajdonába templomokból származó faragványok, mint az egyik budai templomból Szt. Szilveszter és Szt. Flórián 18. századi, festett faszobra.49 Az egyházak tulajdonából származó kegytárgyak vagy éppen szobrok már a 19. század utolsó harmadában műkereskedők kezén is megfordultak. Tőlük nemcsak magángyűjtők, hanem még az Iparművészeti Múzeum is szerzeményezett liturgikus tárgyakat. Minden bizonnyal ez volt az egyik forrása Faragó Ödönnek is. A templomok régiségei azonban az első műemlékvédők kezébe, tulajdonába is juthattak. Utalásból tudjuk, hogy Faragó egy ovális domborművet az egykori rozsnyói előbb jezsuita, majd premontrei templomból Gróh Istvántól szerzett meg, aki Rozsnyón gimnáziumi tanár volt, s a magyar műemlékvédelem egyik úttörő egyénisége.50 Ezt a 16. századi, Madonnát szent pappal ábrázoló, színes festésű, aranyozott ovális fadomborművet51 - egy 18. századi Dávid királyt mintázó, fehérre festett, részben aranyozott faszoborral együtt - Faragó a budapesti Zsidó Múzeumnak adományozta, azzal a céllal, hogy ezekért cserébe az esztergomi Keresztény Múzeumtól a legrégibb magyarországi zsidó feliratú római síremléket, a Kr. utáni 3. századból, a zsidó gyűjtemény számára megkaphassák.52 Ez a műtárgy- csere valóban megtörtént, tehát 1930 és 1935 között, így a magyar zsidóság történetének legrégibb darabja, amelyet a 19. században egy esztergomi ásatás során találtak, Faragó önzetlenségének köszönhetően került a Zsidó Múzeumba.53 Amennyire követhetjük, az Egyházmüvészeti kiállításon 1930-ban bemutatott tárgyak zömmel meg42 EGYHÁZMŰV. KIÁLLÍTÁS 1930, 61. sz.; ERNST AUKCIÓ 1935, 812. sz. XXXV. tábla. 43 EGYHÁZMŰV. KIÁLLÍTÁS 1930, 126. sz. Kép: 15. tábla.; Közölve képen: A Műgyűjtő 1930. 189. p. kép; ERNST AUKCIÓ 1935, 866. sz. XXXVIII. tábla. 44 EGYHÁZMŰV. KIÁLLÍTÁS 1930, 143. sz.; ERNST AUKCIÓ 1935, 804. sz. XXXIV. tábla. 45 EGYHÁZMŰV. KIÁLLÍTÁS 1930, 119. sz.; ERNST AUKCIÓ 1935, 806. sz. XXXIV. tábla. 46 EGYHÁZMŰV. KIÁLLÍTÁS 1930, 109-110. sz.; Magyar Iparművészet 29 (1926) 67.; ERNST AUKCIÓ 1935, 748-749. sz. 47 EGYHÁZMŰV. KIÁLLÍTÁS 1930, 102. sz.: „ Madonna a gyermek Jézussal. Plakett. Részben aranyozott bronz. M. 9,6 cm. Olasz. Donatello (1386-1466) műve. Egyező darab a berlini Kaiser Friedrich Museumban. ” - így ír erről Géber Antal idézett kéziratában: „Egy Donatellora visszavezethető részben aranyozott Máriát a gyermek Jézussal ábrázoló szép plakettet Wittmann Ernőnek... " mármint adta el Faragó. 48 Csányi Károly hagyatékában megmaradt a budapesti gyűjtők és művészek érem- és plakettkiállításának (ÉREMKIÁLLÍTÁS 1924) a szerkesztő kézírásos bejegyzéseivel gazdagított katalógusa, mely feltünteti az egyes tárgyak mellett a tulajdonosokat is, lásd: Donatello: Madonna plakett: 162. 3002. sz. Kép I. tábla. 49 EGYHÁZMŰV. KIÁLLÍTÁS 1930, 72-73. sz.; ERNST AUKCIÓ 1935, 810-811. sz. 30 Gróh István (1867-1936) iparművész, művészeti író. A Képzőművészeti Főiskolán Lotz Károly és Székely Bertalan tanítványa volt. Nyíregyházán, majd Rozsnyón gimnáziumi rajztanár, 1896-1917 között az Iparművészeti Iskola tanára, 1917-26 között igazgatója. Magyarországi középkori falfestmények felkutatásával és másolásával foglalkozott, gyűjteménye a magyar műemlékvédelem fontos alapját jelenti. 51 Esztergomi Keresztény Múzeum, ltsz: 56.857. A műtárgykartonon szerepel, hogy korábban Gróh István tulajdonában volt. - Köszönöm Kontsek Ildikó szíves segítségét. 52 Géber Antal kéziratában így ír erről: „Leonhard Webernek 174-ben (sic\) a budai Florian templom részére faragott fehér-arany, hárfázó Dávid faszobrát, továbbá a Madonnát egy szenttel ábrázoló, 1600 körüli, a rozsnyói egykori jezsuita, később premontrei templomból származó színes ováli fadomborműve (sic!) a budapesti Zsidó Múzeumnak, abból a célból, hogy ezekért cserébe, az esztergomi Keresztény Múzeumtól egy Kr. u. III. sz. zsidó feliratú római sirkövet, a legrégibb ilyen magyarországi zsidó emléket, megszerezhessenek. ” Lásd: EGYHÁZMŰV. KIÁLLÍTÁS 1930, 68. sz. illetve 81. sz. alatt. 53 Köszönöm Lőwy Judit szíves információját a műtárggyal kapcsolatban. Lásd még: ZSIDÓ MÚZEUM 1987, 8. kép: Zsidó sírkő a 3. századból. Lelőhelye: Esztergom; Mészkő. 75x48 cm. Ltsz: 64.1963. A kötet 22. oldalán az olvasható, hogy Faragó Ödön gyűjtő saját anyagából 3 műtárgyat adott cserébe az esztergomi Keresztény Múzeumnak; a harmadik műtárgyról nem tudunk.
