Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Kovács Zsuzsanna: Egy elfeledett, majd újra felfedezett vidék – 20. századi életmódváltozások a zalai falvakban
258 Kovács Zsuzsanna bére. Őket az államszocialista első gazdaság túlfoglal- koztatási gyakorlata sodorta a munkaerőpiacra, hiszen csak némileg racionálisabb és piacelvűbb működés viszonyai között is, alacsony képzettségüknél és munkakultúrájuknál fogva, erre aligha kerülhetett volna sor.23 Ők lesznek a rendszerváltással elkezdődő gyárbezárások első nagy vesztesei, hiszen képzettség nélkül kiszolgáltatott részesei lettek a mindennapoknak. A mezőgazdasági nagyüzemek vezetése jól képzett szakemberekből állt, de az alacsonyabb beosztású szövetkezeti tagok és alkalmazottak munkája nem kívánt különösen széleskörű szakismereteket, specializált, részleges szakértelemre volt szükség, vagy - a betanított és segédmunkási szinten - még arra sem. A részidőben végzett kisüzemi termelés elterjedtsége sem akadályozta meg feltétlenül a gazdálkodói ismeretek részleges elvesztését. A kisüzemekben végzett munkák nagy része, a kisüzem és nagyüzem munkamegosztása miatt, termelési részfeladatokra korlátozódott és a legritkábban tette szükségessé a pénzügyekben, a kereskedelemben való jártasságot. Szinte mindenki számára meglepő, hogy néhány lepusztult falut leszámítva, nem igazán látni külső jelét a tömeges elszegényedésnek a vidéki Magyarországon. A lakosság egy részének több lehetősége is van a nehéz körülmények ellensúlyozására. Sokan, akiket a munkanélküliség fenyegetett, elég idősek voltak ahhoz, hogy nyugdíjba menjenek. Családjaik támogatják őket, gyermekeik vállalkozásaiban, a mezőgazdasági kistermelésben aktívan dolgozhatnak. A kárpótlási jegyek is időleges segítséget adhattak, mert eladásukkal egy-két évig jövedelempótláshoz lehetett jutni, ugyanígy a nevesítést követően a szövetkezetekből kivitt vagyontárgyak, gépek értékesítésével.24 Az agrárérintett falusi csoport nagyszámú, szinte az egész lakosságra kiterjedő jelenléte a településeken is azt mutatja, hogy máig nem tudott végbemenni a teljes életmódváltás. A vizsgált korszakban ugyanis a falusi lakosság egy-két kivételtől eltekintve a szakképzelten rétegbe tartozott. Őket a gyárak munkaerő igénye, a TSZ ugyan időszakosan alkalmazásba vette, de ezeknek az üzemekben a jó része ma már nem vagy kisebb apparátussal működik. A 60-as években fiatal generáció ma már nyugdíjas, akik az alacsony fizetéseik miatt ma igen kevés pénzből élnek. A 70-es években fiatal és aktív korú generáció nagyrészt napjainkra, sokszor a munkahely megszűnése miatt, válik nyugdíjassá és szembesül a nyugdíjból történő megélhetés nehézségeivel. A fennálló helyzetben egyértelmű és kézenfekvő választás a családi gazdaság fenntartása, amely így továbbra is biztosítja a több lábon állást, a megélhetés kiegészítését. A falusi élet velejárója ma is a kert, amely rendelkezik ugyan a pihenést szolgáló zöld területtel, de ugyanígy természetes része a gazdasági udvar, így adva vannak a termelés feltételei is, a föld, a már meglévő gazdasági eszközök és családon belül, a generációk egymásra örökített paraszti tudása.25 A vizsgált falvak épületei bár egyformának tűnnek, több különbözőséget mutatnak, és valamelyest megőrizték attól függő különbözőségeiket, hogy a megye mely területén helyezkedtek el. A vizsgált korszakban egységesült a társadalom, így már olyan jól érzékelhető különbségek, amelyek a 30 holdas nagygazda és a megélhetését éppen csak biztosítani tudó 10 holdas paraszt között volt, már nincsenek. Ennek egyik kézenfekvő oka természetesen az, hogy eltűnik a vagyoni különbséget jelentő nagybirtok, a másik ok pedig az, hogy azon a két településen, amelyen több nagygazda is élt, Szentgyörgyvölgyön és Nemesnépen, a vagyonos kulákokat kitelepítették a faluból. Közülük nagyon sokan soha nem tértek vissza a falujukba. A vizsgált falvak lakossága így hasonló mentalitással rendelkező népesség, akik az egységesítő tendenciák mellett maguk is hasonló gondolkodási mechanizmusok mentén döntenek. Gellénháza magasan kiemelkedett a települések közül, a lakhatási és megélhetési körülményeik mégsem sokban különböznek a többi településtől. Az itt felépült házak méretei, a berendezési tárgyak hasonlóak a többi településen találtakhoz. A gellénházi családok is mind folytatnak és folytattak korábban is háztáji gazdasági tevékenységet. Megélhetési nehézségeik ezeknek a családoknak, különösen azoknak, akiket az olajiparban alkalmaztak, a 60-as,70-es években nem voltak, mégis a korszak hiánygazdaságában csupán azoknak a tárgyaknak a megszerzésére volt lehetőségük, amelyekre ebben a korban mindenkinek lehetősége nyílik. Mindehhez viszont korábban és könnyebben jutnak hozzá, mint a többi vizsgált településen lakók. Ma ezeken a településeken a legnagyobb probléma a megélhetés és a munkalehetőségek szűkössége. Azok a települések, amelyek közelebb vannak a nagyobb városokhoz, alvó falvakká minősülnek át, ahol a nyugdíjasokon kívül a lakosság aktív fele mindennapjainak nagy részét nem a faluban tölti. Azok a települések, amelyek a nagyobb településektől távolabb vannak, 23 KOVÁCH 2007, 16. 24 HARCSA-KOVÁCH -SZELÉNYI 1994, 15-43. 25 KEMÉNY 2005, 35.
