Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Kovács Zsuzsanna: Egy elfeledett, majd újra felfedezett vidék – 20. századi életmódváltozások a zalai falvakban
Egy elfeledett, majd egy újra felfedezett vidék - 20. századi életmódváltozások a zalai falvakban 251 életkörülményeik közelítése a városi viszonyokhoz - mindezt kellő előkészítettség nélkül, a megfelelő körülmények megteremtését mellőzve, erőltetett módon végrehajtva a keletkező hiányok miatt - a falusiak életének jelentős részét még mindig több ponton is meghatározták a paraszti tradíció bizonyos elemei. A kockaházak így egy olyan speciális társadalom szimbólumai, a benne lakók élete visszásságainak tükrei, ahol az építmény maga minden újításával — villanyáram, gáz, víz bevezetésének lehetősége, fürdőszoba megépítése, zárt átjárhatóság az egyes helyiségek között, zöldudvar, virágoskert, nagy alapterület- egy kényelmes zöldövezeti családi élet lehetőségét biztosította volna a családoknak. A körülmények, amelyekben ez a kezdetben nagyon is faluidegen családi ház megszületett, a zöldövezeti életmód létrejöttét már korántsem tették lehetővé. Az ideális állapot, ahol a falusiak a TSZ-be vagy a gyárakba járnak dolgozni, és csak hobbikertként működtetik a veteményeskertet- alapvetően a vidéki lét természetes velejárójaként -, nem jött létre. Az utópia nem számolt a falusi emberek több évszázados kötődéséhez a földhöz, amelytől a kollektivizálás nagyrészt megfosztotta őket ugyan, de azt teljesen megszüntetni a megmaradt zsebkendőtelkeken - még erőszakos eszközökkel - sem lehetett. Másfelől, ez a természetes kötődés tette lehetővé, hogy a Rákosi-rendszer legnehezebb periódusában, a beszolgáltatás elviselhetetlen szintre emelésének idejében, az üres polcú boltok működésekor is megéljen valahogy a család. Hobbikertészetről csak, mint rossz viccként lehetett szó, hiszen a termelés kezdetben elementáris megélhetési stratégiája volt a családoknak, később pedig az egész országnak, hiszen a zöldség- és gyümölcs- termés nagy része származott a falusiak kertjeiből. A kockaházak tömeges országos elterjedése egy korszakhoz köthető, méghozzá a magánerős családi házépítések 1950-as évektől 1970-es évek közepéig tartó periódusához. A falvakban építhető új lakóházakhoz megteremtett kedvező feltételek - úgy, mint OTP-hitel, a telekhez jutás lehetősége - az 1950 és 1989 között időszakban természetes módon eredményeznek lakásépítési hullámot Magyarország falvaiban, és ennek az 1950 és 1970-es évek közepéig tartó korszaka a kockaházak ideje. Ez a házforma pedig annak ellenére, hogy egyformaságával a kötelező építendő forma előfeltételezését hordja magában, nem volt az, hanem a körülmények hatására (praktikus, egyszerű, optimálisnak gondolt méretű házforma, amelyet a lakásépítési támogatásokhoz megszerezhető tervek alapján építhettek), és a közízlésben való széles körű elterjedés eredményeképpen hódította meg nemcsak a térségünket, hanem az ország falvait is. A házforma létrejötte és gyors elterjedése térségünkben a speciális környezeti feltételek eredménye. Az úgynevezett depressziós zóna részeként, a térség változásra és fejlődésre kész. A korábbi évszázadok építési tradíciójaként élő hosszúházak, a tömés-, vályog- és boronaházak formájuk miatt teljesen modemizálhatat- lanok, és ilyen irányú hiányosságuk miatt egyre nehezebben fenntarthatóak. Az 50-60-as években, a Göcseji Falumúzeum építésének ideje alatt készült fotókon boronaházak tömegei láthatók, amelyek fa anyaguk miatt ekkor már a legkevésbé sem fenntartható épületek. A tetejüket fedő zsúp rendkívül tűzveszélyes, különösen úgy, ha a tulajdonosok még az áramot is bevezették a házba, amire akadt is példa szép számmal. A hosszú- ház-forma egyik legnagyobb hátránya volt az egyes lakóhelyiségek csakis kívülről történő megközelíthetősége. Ezen a szerkezeti adottságon pedig szinte lehetetlen volt változtatni. A térség építési hagyományai miatt kialakult, de a 20. századi modernizáció időszakában már egyre fenntarthatatlanabb helyzetben az új lakóháztípus könnyen terjedt el a vidéken. A beszerezhető építőanyagok köre, az elérhető, eleinte még építőmesterek által papírra skicceit tervek helyi közösségben való elterjedése, majd az OTP-hi- telek mellé beszerezhető egyentervek létrehozzák térségünkben is az úgynevezett kockaházakat. A házalap mérete 9 és 15 méter között változik attól függően, hogy az alaprajz kocka vagy téglalap. Az alapépület két, az utcafrontra néző ablakkal rendelkezik, erre néznek a szobák, lépcsővel ellátott terasz vezet a bejárati ajtóhoz, a bejárati ajtó egy fogadó helyiségbe vezet, ahonnan a többi helyiség nyílik. A konyha minden esetben az épület hátsó traktusában helyezkedik el, mellette a kamra és a fürdőszoba elhelyezése változik. Az épület előtt virágoskertnek szánt, néhány méteres terület helyezkedik el, így egy-két rendkívüli kivételtől eltekintve a házak nem közvetlenül az utcafrontra épülnek. Ezt az elhelyezést az építési rendeletek ki is kötik, ahogy az udvar egyes részeinek tagolását is. A ház mellett minden esetben zöldudvar helyezkedik el, e mögött kap helyet a gazdasági udvar az állatudvarral, a veteményeskerttel és a gazdasági munkát kiszolgáló építményekkel. Ebből az alapból később számtalan variáció nő ki, amit a későbbi, a család változó igényeihez alkalmazkodó hozzáépítések, javítások további változatokkal gazdagítanak. A házzal szemben az udvar elrendezésében nagyobb változtatásokat nem végeznek a családok. A családok életkorához igazodva
