Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Bekő Tamás: Zalatárnokiak a Donnál, 1942–1943
180 fíekö Tamás ra, onnét 1942 őszén - mint többgyermekes családfőt- egyheti szabadságra hazaengedték. Később a szovjet áttörést követően, a visszavonulás alatt - ismeretlen időpontban - nyoma veszett. 1943. május 10-én eltűntként regisztrálták. HL HM 22. v. oszt. 756431/1943., MNL ZML MTA 142084 sz. kérdőíve. HAMVAS IMRE (Zalatárnok, 1913. június 18.- Zalatárnok, 1983. december 5. an. Tóth Terézia) honvéd. Foglalkozása földműves, szolgálati idejének kezdetén nős, zalatárnoki lakos. Bevonult 1942. augusztus 1-jén a veszprémi 34/1II. zászlóalj géppuskás századához. Itt rövid, néhány hetes kiképzést követően - 1942 szeptemberétől — a keleti frontra vezényelték, ahol 1944 januárjáig teljesített frontszolgálatot. 1944. október 1-jén ismét behívták anyaezredéhez, és korábbi beosztásában 1945 áprilisáig látott el harctéri feladatokat a magyarországi hadszíntéren. A visszaemlékezése szerint 1945 tavaszán, a községen átvonuló front miatt, sok anyagi kár érte. A visszavonuló német csapatok magukkal vitték a szekerét, az állatait és a borkészletét is. MNL ZML MTA 142082 sz. kérdőíve. Hamvas Imre katonakönyve, Hamvas Imre tófeji lakos tulajdonában. Hamvas Imre 1942-ben írt tábori levelezőlapja a szerző tulajdonában. HORVÁTH FERENC (Zalatárnok, 1913. április 28. - Budapest, 1991. an. Pál Katalin) honvéd. A 32. gyalogezred csapattestével jutott ki a keleti arcvonalra, ahol 1942. május 1-jén Ujeshin településen megbetegedett. Influenzával és vérszegénységgel kezelték a 105. könnyű hadosztály egészségügyi oszlopánál. HL HM 22. v. oszt. 620960/1942. JÓNA JÁNOS (Zalatárnok, Kurta-major, 1913. december 10. - Budapest, 1997. an. Sipos Mária) beosztása és rendfokozata nem ismert. (Első világháborús hadiárva volt.) Az 1942-43-as katonai szolgálatára nézve nincsenek adataink. 1943. június 10-i kihirdetéssel Magyar Nagy Ezüst Vitézségi Erem kitüntetésben részesült. Honvédségi Közlöny, kitüntetési javaslatok 1943. KANTA ANTAL (Zalatárnok, 1915. február 24. - Zalatárnok, 1981. december 12. an. Leniczky Mária) honvéd. Foglalkozása földműves, bevonulása idején nős, zalatárnoki lakos. (Két bátyja az első világháborúban esett el, egy harmadik testvérbátyja pedig a doni visszavonulás alatt tűnt el nyomtalanul). 1941— 1942-ben tagja volt az Ukrajnát megszálló magyar hadseregnek. A további 1942-1943-as oroszországi frontszolgálata tisztázatlan. Tóth Antal zalatárnoki lakos szóbeli közlése. KANTA GYÖRGY (Zalatárnok, 1911. február 27. an. Leniczky Mária) tartalékos honvéd. Foglalkozása földműves, nőtlen, zalatárnoki lakos. A mozgósítás idején a nagykanizsai 17/1. zászlóalj kötelékében harcolt Oroszországban, majd a visszavonulás alatt- ismeretlen időpontban - nyoma veszett. Eltűnését 1943. május 20-án regisztrálták. HL HM 22. v. oszt. 756431/1943. KANTA JÁNOS (Zalatárnok, 1909. június 8. Zalatárnok, 1985. március 1. an. Leniczky Mária) rendfokozata nem ismert. Mestersége gépészkovács, a mozgósításkor nős, egygyermekes zalatárnoki lakos. Tényleges katonai szolgálatát 1930-ban teljesítette. 1940-ben részt vett az erdélyi bevonuláson, amiért Erdélyi Emlékérem kitüntetésben részesült. 1942-ben- vélhetően a 47/111. zászlóalj kötelékével - az orosz frontra vezényelték, ahol biztosítási és műszaki feladatokat látott el a Brjanszki térségben. Később, 1943- ban - szintén itt -, egységével a 2. hadsereg visszavonulását fedezte. 1944-ben még a szovjet csapatok bevonulása előtt Győrben szerelt le. Lévai Imréné Kanta Jolán zalatárnoki lakos szóbeli közlése. KANTA IMRE (Zalatárnok, 1913. december 19.- Szentkozmadombja, 1987. október 31. an. Bogdán Terézia) rendfokozata nem ismert. Foglalkozása földműves, a mozgósításkor nős, kétgyermekes szentkoz- madombjai lakos. (Első világháborús hadiárva volt). A visszaemlékezés szerint a nagykanizsai 9. tüzérezred kötelékével vonult ki a keleti hadszíntérre. A háborúban szerzett meghűlései miatt élete végéig reumatikus panaszok gyötörték. Becze István zalatárnoki lakos szóbeli közlése. KÁLI BÉLA (Páka, 1919. július 4. an. Szennyai Karolin) honvéd. Foglalkozása földműves, a mozgósításkor még nőtlen, szentkozmadombjai lakos. 1942 májusában a pécsi gépkocsizó közepes tarackos tüzérosztállyal vonult ki a keleti frontra, ahol kivette a részét az előnyomulásban és a Korotojak-Uriv környéki hídfőcsatákban. Később szerencsés helyzetbe került, mert a doni áttörés előtti napokban hazaengedték szabadságra, így az orosz offenzíváról már csak Pestre ér
