Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Bekő Tamás: Zalatárnokiak a Donnál, 1942–1943
Zalatárnokiak a Donnál, 1942-1943 179 GOMBOS KÁROLY (Zalatárnok, 1907. május 8. an. Pulai Terézia) honvéd. Foglalkozása földműves, harctéri szolgálata kezdetén nős, egygyermekes zala- tárnoki lakos. Alakulatára és az 1942-1943-as orosz- országi katonai szolgálatára vonatkozólag nincsenek bővebb adataink. 1945 áprilisában, húsvét napján esett hadifogságba Zalatárnokon, és még ugyanabban az évben hősi halált halt a szesztrovi hadifogolytáborban. (Pálfi Károly zalatárnoki lakosnak eskü alatt tett tanúvallomása szerint Gombos Károly Szesztrovban 1947-ben egy kórházban halt meg). A Zalaegerszegi Járásbíróság Pk. 10462/1951/4 sz. végzéssel - 1945. április 15-i dátummal - holttá nyilvánította. Zalatárnoki Plébánia irattára 71/1956. Gombos Antal zalatárnoki lakos szóbeli közlése. GOMBOS LÁSZLÓ (Zalatárnok, 1914. március 8. - Zalaegerszeg, 1996. an. Becs Rozália) utász szakaszvezető. Foglalkozása ács, 1942-ben még nőtlen, zalatárnoki lakos. Tényleges katonai szolgálatra 1938. február 2-án vonult be Mosonmagyaróvárra, ahonnét folyó év novemberében leszerelt. 1939-ben ismét behívták katonának, majd részt vett a felvidéki és az erdélyi ország gyarapító hadműveletekben, amiért megkapta az események kapcsán kiadott emlékérmeket. A Szovjetunió elleni hadjáratban tovább szolgálatos katonaként vett részt. 1944-ben a magyarországi harcok során orosz hadifogságba esett, és csak négyévi raboskodás után, 1948-ban térhetett haza Zalatárnok- ra. Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára, MTA Szociológiai kutatóintézetének Gombos Lászlóval 1977. október 26-án Zalatárnokon készített 42091 sz. kérdőíve az életútról, életmódról és egészségről, (a továbbiakban: MNL ZML MTA kérdőíve) GÖNCZ GÉZA (Szilvágy, 1913. augusztus 6. an. Göncz Anna) tartalékos honvéd. Foglalkozása földműves, a mozgósításkor nős, egygyermekes zalatárnoki lakos. 1942-43-ban a 17/III. zászlóalj kötelékében teljesített harctéri szolgálatot Oroszországban. A Dontól való visszavonulás során nyomtalanul eltűnt 1943. február 2-án. A Zalaegerszegi Járásbíróság Pk. 10249/1952. sz. végzéssel holttá nyilvánította. HL HM 22. v. oszt. 750122/1943. GYARMATI JÓZSEF (Zalatárnok, 1918. április 16. - Zalaegerszeg, 1999. december 16. an. Papp Mária) honvéd. Foglalkozása földműves, a mozgósításkor még nőtlen, zalatárnoki lakos. Tényleges katonai szolgálatra 1941 őszén vonult be Nagykanizsára, a 9. tábori tüzérosztály III. tüzér mérő századához. 1942 tavaszán ennek az alakulatnak kötelékében került ki a doni arcvonalra, ahol harctéri szolgálataiért kiérdemelte a Tűzkereszt I. fokozatát. A visszavonulás idején - 1943. április 4-én - először eltűntként jegyezték (eltűnésének helyét Rulevskina településnél határozták meg, de ez téves volt), majd szerencsés hazatérését követően a győri 519. sz. hadikórházba került, ahol május 19-én jobboldali lágyéksérvvel megoperálták. Felgyógyulása után visszatért a nagykanizsai alakulatához, majd néhány heti szabadságát követően, augusztus 28-án Komáromba vezényelték, ősztől pedig a Pozsony-Nyitra megyei Kürt település volt az állomáshelye. 1944 során a magyarországi hadszíntéren teljesített katonai szolgálatot. 1945. év elején három aknaszilánk által sebesült (egyet a bal lábába, kettőt pedig a hátába kapott) és egy budapesti hadikórházba került. Ezt követően szovjet hadifogságba jutott, ahonnét 1948-ban térhetett csak haza. Alapító tagja volt az 1990. május 17-én megalakult Doni Bajtársak Köre zalaegerszegi szervezetének. HL HM 22. v. oszt. 749289/1943. Gyarmati József 1941-1948-ban kelt tábori levelezőlapjai, Mátai Miklósáé zalaszentmihályi lakos tulajdonában. (15-16. kép) GYERGYÁK JÁNOS (Szentkozmadombja, 1917. április 29. an. Horváth Mária) szakaszvezető. Foglalkozása tovább szolgálatos katona, nőtlen gutorföldei lakos. Tényleges katonai szolgálatra 1941. február 1-jén vonult be a mosonmagyaróvári 16. gyalogezredhez, majd a mozgósításkor a 16/1II. zászlóalj kötelékében került ki a keleti hadműveleti területre. 1942. november 11-i kihirdetéssel Magyar Kis Ezüst, 1943. január 26-i kihirdetéssel pedig Magyar Nagy Ezüst Vitézségi Érem kitüntetéseket kapott. 1943. február 17-én, szovjet harckocsi támadás alkalmával eltűnt Jugyinonál. A Lenti járásbíróság Pk. 20231/1955/5. sz. végzéssel - 1943. február 15-i dátummal - holttá nyilvánította. HL HM 22. v. oszt. 610374/1943. MNL ZML Lenti Jb. Pk. 1955. GYÓTÁR IGNÁC (Szentliszló, 1907. november 2. an. Harmadás Anna) tartalékos honvéd. Foglalkozása földműves, 1942 tavaszán nős, kétgyermekes zalatárnoki lakos. 1939-1940-ben részt vett az ország gyarapító hadműveletekben, amiért Felvidéki és Erdélyi Emlékérem kitüntetésekben részesült. 1942-ben a nagykanizsai 17/1. zászlóalj alakulatával vonult ki a doni arcvonal
