Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Bekő Tamás: Zalatárnokiak a Donnál, 1942–1943
Zalatárnokiak a Donnál, 1942-1943 161 határon nem vihetünk át pengőt. Innen tovább mentünk egész Galántáig, itt mentünk át a szlovák határon, ahol átcserélték a mozdonyt, de még a vezetője is szlovák volt. [...] úgy féltek tőlünk a szlovákok, mint a fűztől. [...] Krasnó felé már igen szegény tót népek laknak, mert állatot is csak kecskét tartanak, melyet a hegy kopár oldalán legeltetnek. [...] Május 11-én reggel arra ébredtünk, hogy beért a vonatunk Katovic gyárvárosba, ahol nagyon sok szénbánya van a város közepén. Itt megettük a reggelit, ami csak egy kis fekete kávé volt [...] itt a tehenek olyan feketék, mint a bivalyok, de a birkák és a kecskék is tiszta fekete színűek. [...] Május 12-én értünk be Ukrajnába, itt láttuk azokat a hatalmas beton erődöket, amit az orosz épített, és azt a rettentő rombolást, amit itt hagytak maguk után. Itt a vidék egészen sík, és első osztályú földek vannak, amit minden ember egy lóval szántogat. [...] Május 13-án Tanipoldon keresztül értünk Minszk- be. Amerre jöttünk, a vasút mellett nagyon sok sírt láttunk. Reggeli után tovább folytattuk utunkat, közben láttuk ennek a nagyvárosnak a romjait. [...]A házaknak csak a falai álltak, a tetejük mind leégve. [...] Rudensk község szalmafedeles faházakból állt. Itt minden ház fából épült. Innét kiindulva nagy gyümölcsös mellett mentünk el, ami még csak most kezdett hajtani. Odahaza már virágzott, mikor eljöttünk. [...] Pucka- vickibe a gyerekek eladták a cigarettát, mert verekedtek érte a ruszkik, annyira vették. 100 darabért adtak még 20 márkát is, pedig a mi pénzünkön 32 pengő 60 fillér, ők meg 1 pengőért vették tőlünk. [...] Bodruisk- ba már mindenfelé csak romokat és katonasírokat láttunk. Itt egy hatalmas folyón mentünk keresztül, amin a németek építettek hidat, mert az orosz a hatalmas hídjátfelrobbantotta. [...] Május 14-én mentünk át a Dnyeper folyón, ami úgy nézett ki, mint a tenger, mert a sok hótól a mellette lévő földekre is kiöntött. A folyó mellett álló házakat úgy agyonbombázták, hogy ott épségben nem maradt meg egy sem, csak a házak helyei voltak láthatóak. [...] Buda Kocskeleskájában már láttunk ünnepi ruhába öltözött orosz népeket is. A lányok éppen olyan viseletben voltak, mint nálunk odahaza. Bizony olyan szépek voltak, hogy még nekünk is tetszettek. [...] Május 15-én [...] Sznovácskoja városban már találkoztunk magyar gyalogos katonákkal, akik egész télen itt voltak a -40 fokos hidegben. Sokat panaszkodtak, hogy mennyit szenvedtek a nagy hidegben. Nagyon sok fagyás van köztük, akik még máig sem gyógyultak meg. [...] Később átmentünk a Gyesznya folyón, ami ki volt öntve, ameddig csak a szem ellátott. Május 16-án reggel arra ébredtünk, hogy Porosba értünk. Itt aztán kirakodtunk, mégpedig elég nyugodtan, majd elszállásoltak bennünket egy hatalmas raktárba. Ez a raktár akkora volt, hogy 70.000 vagon búzát szállítottak ide a németek, amit az oroszoktól sikerült zsákmányolniuk. Itt kipihenhettük magunkat. Május 17-én reggel tovább mentünk már motoron Pavlonkába. Itt láttunk egy régi nagy templomot, amit a Sztálin-uralom lerombolt. A tornyát ledöntötték, az ablakokat berakták, az oltárt kidobták, és színházat csináltak belőle. Pedig ez a templom nagyobb volt még a tárnoki templomnál is. A temetőből még a kereszteket is kiszedték, és úgy temettek, mint az állatot, amit beledobnak az árokba, és csak úgy betakarják földdel. Itt a vidék dombos, és a föld tiszta fekete. Itt tanyáztunk május 26-ig. ” A 9. könnyű hadosztály egységei május 5-től kezdve rakodtak ki Kurszk körzetében, ahol az alakulatok hadrendbe állítása után hamarosan (május 25-e előtt, vélhetően Orel városában) az első Zalatárnok községbeli honvéd is megsebesült. Sipos Imre, a 9. tüzérezred hivatásos őrmestere május 30-án írja feleségének (7. kép) Kurszkból: „Pünkösd hétfő óta kórházban vagyok. A bal alsó lábszáramon kaptam egy lövést, de nem veszélyes, mert a csontot nem érte. A golyó elől jött be a csont mellett és hátul a kör alatt maradt, úgy vették ki. A kórházban jól érzem magam, az étkezés nagyon jó. Nagyon szépen kezelnek bennünket, egész otthonosan érezzük magunkat. ”'2 Sebesülésével két hónapig lábadozott a kurszki hadikórházban. Ez idő alatt írt leveleiben érdekes adalékokkal szolgált a kórházi élettel és a város hadi helyzetével kapcsolatban:12 13 „Június 9. Kurszk. [...] Még itt vagyok a kórházban, a lábam már szépen gyógyul, úgy, hogy már bottal sétálgatok az udvaron. A postámat még mindig nem küldték be az ütegtől, most nem érnek rá, állandó erős harcban vannak. Talán 6-8 nap múlva megyek ki a kórházból. Nagyon sokan vagyunk itt. Ez magyar kórház. Itt a harc erősen folyik, de csak állóharc, mi védelemben vagyunk. Repülőtámadás mindennapi esemény. Éppen ma reggel hoztak be öt sérültet a városból, repülő bombától sérültek, de a gépet lelőtték. Különben nagyon jól dolgozunk. Egy halottunk ellenében az orosznak 100 van! Részegen fogjuk el őket, 12 Sipos Imre 1942. május 30-án kelt levele. 13 Sipos Imre 1942. június 9-én, június 13-án, június 15-én és július 8-án kelt levelei.
