Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Muzeológiai tanulmányok - Bekő Tamás: Zalatárnokiak a Donnál, 1942–1943
162 Bekö Tamás zsebükben a pálinkásüveg. Azt hiszem, a térképen megtalálják, hol vagyunk. Orel, Kurszktól keletre 70-80 km-re. [...] Június 13. Kurszk. [...] Én még kórházban vagyok, majdnem teljesen gyógyult a lábam, de még kb. 8-10 napig maradok. A betegeket, amelyeknek gyógyulása két hétnél tovább tart, hazaküldték. Sajnos én nem jutottam ezek közé, de hát bele kell nyugodnom, fontos az egészség. Most itt egyelőre csendes a helyzet pár nap óta, de egy-két nap múlva teljes gőzzel megindul a munka. Légi támadás minden éjjel van itt Kurszkban, de a mi kórházunk a város szélén van, s így nem bombázzák. Talán egy hete ismét küldtem rádióüzenetet már másodszor. Hallottad—e? Sajnos nekünk nincs rádiónk, így nem hallottunk magyar üzenetet. Különben itt szörnyű élelmiszerhiány van, egyáltalán nem lehet kapni ehető dolgot. A tojás 1 pengő 80, néha tudok venni hónapos retket. 1 cigarettáért 10 retket kérnek, mert itt a cigaretta aranyat ér. Az időjárás még ez idáig itt nagyon jó és kellemes, eső is van bőven. Csak szenny és piszok mindenütt. Nem tudom mi lesz, ha bejön a nagy meleg. Ez idáig ragály nincs. Az étkezés tűrhető, mindent pótlékban kapunk, főleg szárított főzeléket és teát. Én még nem sokat soványkodtam, talán 3-4 kilót. Bizony sok hajmeresztő dolgot látunk itt, lesz miről beszélni, ha otthon leszek. Különben itt szörnyű forgalom van, elképzelhetetlen. A tüzéreink nagyon szép munkát végeznek, már sok dicsőséget arattunk. Természetesen az első helyen az én ütegem áll. Igaz, hogy az első sebesült is én lettem. Ez nem dicséret, de nem tehetünk róla. Különben a tüzérség jó helyen van. Nappal csend van, csak éjjel és reggel van harc, de akkor annál hevesebb. [...] Június 15. Kurszk. [...] Az elmúlt éjjel (13-án) szörnyű éjszakánk volt. Olyan bombatámadás ért bennünket, amilyet Kurszk városa még nem élt át. Este tíz óra, ágyban vagyunk, erős bombarobbanás, ablakok csörömpölnek. A járni tudó betegek rohannak fejvesztve ki az udvarra, ki erre, ki arra, utána másfél órán át ismétlődő bombazápor. Segélykiáltozások, lángokban álló házak, újabb meg újabb robbanások. Én szerencsémre egy gödörben meghúzódtam. Szörnyű éjszaka, leírhatatlan érzés volt. Az eredmény 16 halott és 14 sebesült. Na aztán másnap megindult a megtorlás! Megszámlálhatatlan német gép indult el, és ezzel meg is kezdődött a hatalmas munka, amire ez idáig vártunk. Azóta nem is jött egy orosz gép sem. Állítólag nagyon szépen haladnak előre a mieink. [...] Július 8. Kurszki kórház. [...] Mindennap írom a naplómat, s meglátod majd, odahaza ha olvasod, hogy éltünk itt Oroszországban. [Sajnos a napló nem került elő - B.T.] Étkezésünk még elég jó, méz, vaj van elég. A tüzérek közül még nagyon kevés veszteség van, kb. 5-6 ember. Azt hiszem, az újságok is írnak rólunk sokat. ” (8. kép) Az oroszok ellen kivonuló magyar haderőnek számolnia kellett azzal, hogy az ország védelmére felállított szovjet reguláris erők mellett, a hazájukat védő polgári lakosság egy része is bekapcsolódik majd a honvédő háborúba. A veszélyt elsősorban nem a falvakban élő és otthon maradt idős emberek, gyerekek vagy fiatal asszonyok jelentették. A vidéki polgári lakosság, a szegényparasztok többsége nem is ellenségként tekintett a magyar katonákra. Mivel a felnőtt férfiak náluk is katonáskodtak, gyakran előfordult, hogy a magyar honvédek segítségével került megművelésre a parlagon hagyott termőföld. Az orosz emberek rendkívüli szegényégét és elmaradottságát tapasztalva, eleinte a magyar katonák is elhitték, hogy jó ügyet szolgálva, egy felszabadító hadsereg katonájaként vesznek részt a hadműveletekben. Némely esetben még az is előfordult, hogy a szovjet emberek és a magyar honvédek közt kölcsönös segítségnyújtáson alapuló, baráti viszonyok alakultak ki. Matkovits Lajos, a 47/111. zászlóalj géppuskás századparancsnoka, 1942-1943-ban, az ukrajnai frontszolgálata idején nemcsak a beosztása alatt álló katonákkal, hanem a megszállt területen élő lakossággal is rendkívül emberségesen bánt. Ruhát osztott ki a munkaszolgálatosoknak, fiatal lányokat mentesített a Németországba történő deportálás alól úgy, hogy a konyhán foglalkoztatta őket, szovjet embereket gyógykezeltetett, a helyi lakosságot pedig igaerővel és vetőmaggal is segítette.14 Persze egy háború soha nem a barátságról szól. Főleg akkor nem, ha az ország biztonságát egy idegen hadsereg katonái veszélyeztetik. A támadólag fellépő magyar haderő ellen, rövid időn belül, egy önkéntes nacionalista csoportokból álló, jól szervezett szovjet ellenállási mozgalom épült ki, tevékenysége pedig az egész hadsereg felvonulási területére kiterjedt. A partizánellenes harcok már az 1941 júliusától Ukrajnában tartózkodó Kárpát-csoport, majd az októbertől helyébe kerülő megszálló gyalogdandárok erejét is folyamatosan lekötötték. A főleg őrszolgálati és biztosító feladatokra kiképzett, fegyverzet és felszerelés tekintetében is gyenge erőt képviselő magyar legény14 Zalaegerszegi Törvényszék Irattára St. 63/1991. (a továbbiakban: Zegi. Tsz. I. St. 63/1991.)
