Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Tanulmányok Mindszenty Józsefről - Balogh Margit: A pályakezdés. Pehm József életútja a diákévektől az apátplébánosi kinevezéséig
A pályakezdés 15 A fordítás sem volt Pehm erőssége, amint azt az Aranyszájú Szent János magyarázatai Szent Péter apostol leveleihez című pályázatának bírálói szóvá is tették: „A fordított szöveg rövid, a fordítás nem mindenütt magyaros, vannak idegenszerű kifejezései és több helyen nem adta vissza hűen a szöveget. Az utolsó két oldal semmiféle összefüggésben nincs a fordítással, úgy látszik azért írta, hogy írjon valamit és ne legyen üres az a két oldal.”17 Ugyanakkor méltányolták ügyszeretetét és buzgalmát. Pehm egy újabb értekezésének témája több mint meghökkentő: Paul Lafargue, a 73 éves korában ön- gyilkosságot elkövetett tehetős francia forradalmár, a marxizmus egyik első követőjének halála indította írásra. Mintha azt próbálná megmagyarázni, hogy miért nem a felforgatok váltják meg a világot. Első mondataival Pehm búcsúzik: „Gyász és könny illeti meg egy világmegváltót? Igen.” A forradalmár eszméit elutasítja, de a forradalmár embertípust megpróbálja megérteni. A gyermekkorban keresi Lafargue felnőttkori kisiklásának magyarázatát, amikor tündérek és boszorkák helyett proletárokról és gonosz tőkésekről meséltek neki. „ Valami kimondhatatlan nagy eszmék zsongtak hát agyában. Nem csoda. A Marx-dinasztiába tartozott. Várományos (nem akarom mondani, hogy trónörökös) volt abban a családban, amely annyit beszélt a nyomorgó világ megújhodásáról. Ha kellett, mártírok lettek. Sőt a halálba mentek önmaguktól egy golyóval, zsineggel.”18 Pehm írása itt vált át cinikus és rideg bírálattá. Véleménye szerint a forradalmárok akkor bizonyítják, hogy szeretik a világot, amikor önmaguktól szabadítják meg azt. Csak önkezü halálukban következetesek, mert etika és vallás nélkül, hitetlenül élnek. A világ megváltását pedig már elvégezte Krisztus a Golgotán. Egy másik ifjúkori szöveg a mártíromsággal foglalkozik: Miért és mi mellett bizonyító érv a vértanúság? Az értékelés naiv szárnypróbálgatás a fiatal teológustól. Mondatait valószínűleg néhány kegyes könyv ihlette, mert visszhangzik belőlük a jámbor prédikációk mondanivalója. A tanár kérdése ezt a választ igényelte volna: a vértanúság a személyes hit legnagyobb bizonyítéka. Ám Pehm Józsefnek még nincs a feltett kérdésre világosan felépített válasza. Másodéves papnövendékként A világ ura és az utópiák című írásáért kapott dicséretet. Elöljáróban a bíráló urak szíves elnézését kérte merészségéért, ugyanis forrásmunkák híján teljesen a maga feje után vágott bele dolgozatába. Az utópiairodalmat járta körbe az ókortól saját koráig bezárólag - bírálója szerint élvezetes stílusban, a napi eseményekre is reflektálva. Az ún. régi utópiákat Platónnál indítja és Mórus Tamással zárja, míg a modernekhez két szerzőt sorol, legalábbis rájuk koncentrál: az angol Robert Hugh Bensonra és a svéd Selma Lagerlöfre. „A régi utópiák tulajdonképp költői képzelet csinálta paradicsomok, tündérmesebeli boldog szigetek. A mai e nemű alkotásokban csak az marad meg az utópiafogalomból, hogy a jövő még nem létező életét, társadalmát festi [lej. Az aztán már mellékes, hogy a kép rózsás-e vagy szomorú.” Benson A világ ura című utópisztikus regénye 1912-ben jelent meg magyarul, tehát a szemináriumban a legfrissebb irodalmat is olvasták. A regény Krisztus második eljövetelének apokaliptikus előzményeiről szól. Világképe közel sem rózsás, az egyház jövőjét meglehetősen borúsnak láttatja. Lagerlöf az első irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett nő, az elismerést a Nils Holgersson csodálatos kalandjai című ifjúsági meséjéért kapta 1909-ben. Pehm Józsefet azonban nem ez ihlette elemzésre, hanem a szerző egy korábbi, magyarul is megjelent regénye: az Antikrisztus csodái. Pehm az utópiairodalom csúcsának tekinti, lenyűgözi a kegyességek, naivitások és a századvégi szocializmus elleni passzusok montázsa. Mindkét elemzés tétje: Krisztus vagy Beliál előtt hódol-e a világ. Ez a kérdés kísérni fogja Pehm/Mindszenty Józsefet is, szinte egész életét az Antikrisztus, a Gonosz elleni harcként éli meg, aminek kegyetlen aktualitást Hitler és Sztálin világuralmi törekvései adtak. De az értekezés írásakor még messze vagyunk ettől. A dolgozat bírálója csupán azt kifogásolta, hogy Pehm Rómát „piszokfészeknek” minősíti, mert bár a város utcái közönséges falusi jelleggel bírnak, mégis itt részesül hivatalos támogatásban és védelemben a keresztény erkölcs.19 Harmadéves papnövendékként már pályadíjat is nyert a Szent Márton lelkipásztorkodásának korszerűsége című írásával. A bírálók szerint kiváló elemzését adta a 4. századi vallási, lelki és kulturális szükségleteknek, a gall provinciák és a keresztény tanítás egymásra találásának. Pehm témaválasztásai és példái mind azt igazolják, hogy lelkében már fiatalon a harcos kereszténység eszméje lobogott. A teológiai tanulmányok utolsó két éve az 191417 SzEK Szent Ágoston Egyesület munkálatai 1911-1912. 12. pályamű: [Pehm Józsefi Aranyszájú Szent János magyarázatai Szent Péter apostol leveleihez. Fordítás. 18 SzEK Szent Ágoston Egyesület munkálatai 1911-1912. 35. pályamű: [Pehm Józsefi Lafargue koporsójánál. 19 SzEK Szent Ágoston Egyesület munkálatai 1912-1913. 63. pályamű: [Pehm József] A világ ura és az utópiák. Értekezés.
