Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Tanulmányok Mindszenty Józsefről - Balogh Margit: A pályakezdés. Pehm József életútja a diákévektől az apátplébánosi kinevezéséig
14 Balogh Margit Pehm maradt tehát a szombathelyi szemináriumban, ahol 1861 óta működött a kispapok Szent Ágoston Egyesülete azzal a céllal, hogy a magyar nyelv és a hazafias érzés ápolása mellett szellemi munícióval lássa el a papnövendékeket, fejlessze beszéd- és íráskészségüket. Az egyházirodalmi iskola pályázataira név nélkül beadott pályamunkákat a tanárok és növendékek vegyesen bírálták, majd az elfogadott írásokat évente beköttették a Munkálatok című kötetbe. Pehm József az önképzőköri tevékenységet folytatva bekapcsolódott az éppen 50 éves fennállását ünneplő egyesület munkájába. Rögtön az első évben - 1911— 12-ben - nyolc értekezését, egy fordítását, egy természetleírását és egy költeményét (!) találjuk a Munkálatokban. Értekezései szélesedő olvasottságról, újabb és újabb felfedezett életeszményekről árulkodnak. A feldolgozott témák dogmatikát, aszkézist, homil- etikát, irodalomtörténetet, történelmet, szociális kérdéseket érintettek. Bírálói szerint legjobban a legendás ír szabadsághősről, Dániel O’Connellről (1775-1847), a tehetős ügy véd-pol itikusról írt munkája si került: „Habár a t. szerzőnek rendkívül olvashatatlan az írása, művét mégis élvezettel olvastuk. O. jellemét megszeretteti. Bemutatja őt mint szónokot, népvezért és államférfiút. [...] Követendő és követhető mintaképet állít elénk. Meglátszik a szerzőn, hogy behatóan tanulmányozta O. jellemét és működését s maga is fellelkesült O. követésére. [...] Elismeréssel és dicsérettel adózunk a szerzőnek és kérjük, gazdagítsa Egyesületünket hasonló művekkel. [...] Továbbá arra kérjük, ne kövessen el bírálói szeme világa ellen se merényletet. Írjon olvashatóbban’' - fejeződik be a bírálat.14 Való igaz, Pehm József jellegzetes szálkás betűivel nem egykönnyen birkózik meg az olvasó. A pályázat témaválasztása árulkodik az alig húszesztendős fiatal papnövendék szellemi vonzódásáról, példaképkereséséről: a karizmatikus O’Connell napjainkig az ír nemzeti történelem kiemelkedő személyiségének számít, akit az ír alkotmányos nacionalizmus hőseként becsülnek, amelynek következtében a tömegek szemében ő lett az ír szabadság bálványa. Nevéhez fűződik az ír - igaz korlátozott - katolikus emancipáció kivívása. A cél érdekében sikerült szövetséget kötnie a katolikus középosztály és az agrárrétegek között, s bár az elért eredmények - parlamenti képviselet, közigazgatási, katonai és polgári tisztségek elérhetősége - elsősorban az előbbinek jelentettek előnyt, de vitathatatlan erkölcsi győzelmet és vele tartást, önbecsülést hoztak a szegény agrárnépességnek is. O’Connell hatására az ír katolikus egyház először vállalt nyíltan politikai szerepet. Pehm József az ír nép „felszabadítójárói” írt dolgozata mellett benyújtotta a németországi Volksverein für das Katholische Deutschland mintájára Magyar- országon 1907-ben alakult Katolikus Népszövetségről írt költeményét is. Még nem ismerhette a csasztuska- műfaj fogalmát, mégis sikerült ilyet írnia. Az Indulóra ugyanis nem más, mint egy agitációs rigmus, kamaszos lelkesedés a kor hittagadó mozgalmai (liberalizmus, szabadkőművesség, szociáldemokrácia — a versbéli „hármas ellenfél”) ellenében, és a katolikus öntudat erősítésére alapított szövetség népszerűsítése. Indulóra Magasan leng, büszkén lobog a jog, igazság zászlaja, A Népszövetség most toboroz katonákat alája. Az eskü halk, és mégis remeg az ellenfél serege, Mert kiadtuk a jelszót: nem kell uralmuk, el vele. Eddig a halk eskü még nem szólt a hármas ellenfélnek, És mégis megfújták a jerikói kürtöt, mert félnek. Halljuk a csatazajt mindenütt; nos hát rajta ellenük, Mutasd meg hát nagy Rákóczi népe, honodban nincs helyük. A harcban ne csüggedj, remegjen, féljen az álnok ellen Mert robog, jön már Kinizsi a rettegett hadsereggel. Vérünket kiszívta az a rút, parazita söpredék, De már befellegzett, mert él és virul a Népszövetség.'5 Ez volt Pehm József első és utolsó kísérlete a költészettel, mivel három bírálójától oly lesújtó kritikát kapott, hogy többet nem próbálkozott: „Nincs benne semmi költőiség, hogy a verslábakat és a rímeket ne is említsük. Ha jobb volna, kortesdalnak még jó volna, de így annak sem jó. Amint a vers mutatja, alig született a szerző költőnek. Van ugyan benne lelkesültség, ami talán még annyira-amennyire menti, de ezt a lel- kesültséget prózában is ki lehet ám fejezni! Fogjon a szerző prózához, ott talán nagyobb sikert arat.” Közlésre csak abban a „boldog reményben” fogadták el szótöbbséggel, ha a szerző a „jövőben sem magának, sem nekünk nem kedveskedik ily versekkel”.16 14 SzEK Szent Ágoston Egyesület munkálatai 1911-1912. 34. pályamű - [Pehm József] O’Connel Dániel. Jellemzés - bírálata. 15 SzEK Szent Ágoston Egyesület munkálatai 1911-1912. 31. pályamű: „Indulóra” c. vers kézirata. 16 SzEK Szent Ágoston Egyesület munkálatai 1911-1912. 31. pályamű bírálata.
