Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Tanulmányok Mindszenty Józsefről - Balogh Margit: A pályakezdés. Pehm József életútja a diákévektől az apátplébánosi kinevezéséig
A pályakezdés 13 hivatás iránt, de nem akart szerzetes lenni, inkább a gyakorlati pasztoráció érdekelte. Papként gyermekkori vágyát sem kell feladnia, hogy író legyen, hiszen szentbeszédet tartani bármelyik pap tud, de csiszolt, szépirodalmi igényűt már kevesebben. Ezért érettségi után - másik négy osztálytársával egyetemben - felvételét kérte a szombathelyi egyházmegyébe. Reverendában Az immáron „érett” ifjú 1911 őszén kezdte meg teológiai tanulmányait a szombathelyi szemináriumban. A teológián jól haladt, a legtöbb jegye „eminens” volt.10 11 Pehmet tanárai, elöljárói szerették, és elmélyítették benne a papi hivatás iránti elkötelezettségét: nincs nagyobb boldogság, mint a népnek magyarázni az isteni törvényeket, az erényeket, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit, és kiszolgáltatni a szentségeket. És megvédeni őket a bűnöktől! A tanárok - magától értetődően - mély monarchia- és királyhű szellemben tanítottak. Legnagyobb hatással Rogács Ferenc professzor, a későbbi pécsi püspök volt rá. A nagy tudású, modern, aszkétikus férfiú felismerte a fiatal teológus képességeit, és ambicionálta ezek kifejlesztését. Ugyancsak a szemináriumban kötött halálig szóló barátságot a nála csak pár évvel idősebb teológiatanárával, a tudós Géfin Gyulával. „Mindig éreztem - írta neki évekkel később hogy akkoriban beteg lelkemhez Te voltál [a] legjobb. Nem mondtad: szamárság ezen rágódni, magad vagy az oka. A munka ösztönét, amely bennem különben kicsi sohse volt, fokoztad. Kedves derűddel - leszállva mellém a katedráról - ott a kis földszinti kopott vendégszobában felélénkültem. Nehezen melegítettek engem az emberek, Te elérted. Utánad jött Geiszlinger, ő is. Ha ti ketten nem vagytok, már megölt volna a búskomorság, a helytelen irányom.”" A másik, jó szívvel emlegetett személy az a plébános, aki mellé Pehm káplánként kerül majd szentelése után. Az őszinte sorok felvillantják az őrlődő, tépelődő fiatalembert, aki még keresi helyét a világban. A Szombathelyen látott papihivatás-minták egyes elemei visszaköszönnek majd saját életében. Például Gaál Sándor plébánosé, aki felállította az Egyház- megyei Nyomdát, elindította a Szombathelyi Újságot, megszervezte a Katolikus Kört és a Katolikus Legényegyletet, felépítette közösségi otthonaikat, és 1906-tól a Néppárt megyei elnöke egészen 1937-ben bekövetkezett haláláig. Karrierje figyelemreméltó hasonlóságot mutat a fiatal Pehmével. Igaz, Gaál épp politikai szerepvállalása miatt nem került a lehetséges püspökjelöltek közé 1911-ben, amikor István Vilmos püspök utódját keresték a szombathelyi egyházmegye élére. A szóbeszéd figyelmeztető lenyomatként megmaradt a fiatal papnövendékben, ráadásul a kinevezett megyéspüspök, Mikes János gróf másfajta példát mutatott, nem vett részt politikai jellegű gyűléseken, sőt, igyekezett papjait visszafogni is ebben. A sajtót viszont láthatóan ő is fontosnak tekintette, a Szombathelyi Újságot ő fejlesztette napilappá. A szorgalmas növendékre Mikes püspök hamarosan felfigyelt. Látta, hogy a Pehm-fiúban mekkora hévvel lobog a papi hivatás iránti tisztelet, s hogy mekkora felelősségtudattal ölti magára a Krisztus-szolgálat jelképét, a papi reverendát. Ezért az első tanév eltelte után Bécsbe, az 1623-ban alapított patinás papnevelő intézetbe, a Pázmáneumba akarta küldeni, hogy a császárváros egyetemének teológiai karán magasabb szinten folytassa tanulmányait. „Elvárom tőled, hogy a szeminárium szabályainak pontos megtartásával lelki életedet tovább fejleszted és a hittudományokban magadat mentői inkább kiképezni igyekszel” - írta neki a döntéséről értesítő levelében.12 Pehm József azonban nem kívánt élni a felkínált lehetőséggel, így helyette Palkó János jutott ki Bécsbe (akiből idővel egyházmegyei főtanfelügyelő és kanonok lett). A fiatal papnövendéket több ok marasztalta. A hivatalos indoklás szerint „gyönge egészségi állapotára tekintettel nem képes jelenleg szélesebb körű tanulmányok végzésére”.13 Valószínűbb, hogy kisebbrendűségi érzése, amivel gimnáziumi éveiben végig küszködött, nem múlt el nyomtalanul, és Bécs hirtelen túl nagy kihívásnak tűnt. A külföldi helyszínnel járó újabb anyagi megterhelést sem várhatta el szüleitől, hisz már a szombathelyi taníttatásért is erejükön felüli áldozatot hoztak. Az utókor pedig - már némi mítoszteremtéssel - azt hozta magyarázatul, hogy karrier helyett falusi plébánosként a népet akarta szolgálni. Az elutasítás meglepte főpásztorát, neheztelt is érte, hiszen Bécs- ben tanulni a tehetségesek kiváltsága volt, s a papi „karrier” szempontjából nem csekély előnyt jelentett a külföldön megszerezhető nyelv- és világismeret. 10 MÉSZÁROS 1995, 323.; MÉSZÁROS 2000, 47. 11 SzEL Géfin Gyula hagyatéka. Levelezések, VIII. Pehm József levele Géfin Gyulához. Zalaegerszeg, 1924. január 13. Szövegét közli DOBRI 1995,276. 12 SzEL AC 5305-07/1912. Mikes János püspök levele Pehm József papnövendékhez. Szombathely, 1912. szeptember 16. 13 SzELAC 5305-07/1912. Drexler Antal pápai kamarás, bécsi papnevelőintézeti lelkiigazgató értesítése növendékcseréröl. Szombathely, 1912. szeptember 28.
