Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Muzeológiai tanulmányok Zala megyéről (Zalaegerszeg, 2013)
Tanulmányok Mindszenty Józsefről - Béres Katalin: Mindszenty József és Zalaegerszeg kulturális élete
ZALAI MÚZEUM 21 2013 67 Béres Katalin Mindszenty József és Zalaegerszeg kulturális élete Az 1919 októberétől 1944 márciusáig Zalaegerszegen működő plébános, majd apátplébános, Pehm József igen nagy befolyással bírt a kisváros kulturális életére. Csekély számú közvetlen forrás áll ugyan rendelkezésünkre, amellyel ezt az állítást igazolni tudjuk, de a közvetett információk segítségével is plasztikusan kirajzolódik kultúraszervező és támogató tevékenysége. Emlékirataiban azt írta: ,, Zalaegerszeg, mint megyei székhely Zala társadalmi és kulturális életének központja volt, s a kulturális munkába állásomnál fogva nekem is be kellett kapcsolódnom.”1 Az erős küldetéstudattal megáldott fiatal pap célja az egyént, a családokat, a kisebb közösségeket és a város egész társadalmát átható keresztényi élet megvalósítása volt, amelynek eléréséhez a kultúrát és a kulturális életet célként és eszközként használta, persze csak azt a részét, amelynek tartalma megfelelt ennek a szellemiségnek. Ezen belül azonban nyitott volt mindenre, minden újító törekvésre. Ebben az eszmevilágban város és papja egymásra találtak. A 13 ezer fős Zalaegerszeg történelmi örökségként az I. világháború előttről közlekedési elszigeteltséget, elmaradott, hagyományos kisipart, megcsontosodott társadalomszerkezetet, s ebből fakadó erősen konzervatív mentalitást örökölt. „Lelki berendezettségében a lakosság meglehetősen konzervatív, hagyományokhoz ragaszkodó, vallására nézve túlnyomó többségében katolikus.” - jellemezte a kisváros szellemiségét a kortárs Pesthy Pál, Pehm József plébános lapjának egyik főszerkesztője.1 2 Az 1920-ban a népesség 81%-át, 1940-ben közel 89%-át kitevő katolikusok vevők voltak arra a szellemi, kulturális választékra, amelyet az apátplébános kínált nekik, s akikre hivatkozva Pehm József megpróbálta kiterjeszteni befolyását nemcsak a katolikus egyház szervezeteire, hanem az egész város kulturális életére is. Ebben legfontosabb eszköze a sajtó volt, hiszen korán felismerte a média szerepét a társadalom befolyásolásában. Egyik első művében, a Vigyázzatok az újsággal című sajtóröpiratában az általa ellenségesnek tartott lapok szellemiségének veszélyeire figyelmeztetett, s konkrét programot kínált, hogy a városban hogyan kell megszervezni a keresztény szellemű lapok terjesztést. „Legyünk rajta, hogy a tanári, tanítói szobák, hivatalok, társaskörök, kaszinók, a „mi” kávéházaink, vendéglőinkből eltűnjenek a „megszokott” lapok...” - írta az 1919-ben megjelent brosúrában.3 Már 1918 őszén megindította saját lapját, a Zala- ntegyei Újságot, amelyet nemcsak politikai nézetei szócsöveként, hanem kultúraszervező és nevelőeszközként is használt. A lap megjelenése a Tanácsköztársaság idején szünetelt, de Pehm visszatérése után hamarosan újraindult.4 Megjelenéséhez a fiatal plébános megszervezte saját nyomdavállalatát, a Zrínyi Nyomdaipar és Könyvkereskedés Rt-t, ezzel lehetővé vált, hogy az újság napilappá alakuljon át. A plébános kezdetben napi szinten vett részt a szerkesztésében, később már csak szellemi irányítója maradt az újságnak. Maga ritkán írt a lapba, akkor is inkább történeti jellegű írásokat, de szerkesztői mindenben az ő álláspontját képviselték. 1922-ben konkurense támadt az újságnak. A plébános lapját korábban nyomtató Kakas Ágoston nyomdász közreműködésével megjelent a szintén konzervatív szellemiségű Zalavármegye, amely a város társadalmának azon részéhez kívánt szólni, akik a kormánypárt támogatóiként elutasították a Pehm által képviselt harcos legitimizmust, s a felekezetek1 MINDSZENTY 1989, 19. 2 PESTY 1931,3-5. 3 PEHM 1919,26-27. 4 Az újság 1918-23 közötti évfolyamai hiányoznak a magyar közgyűjteményekből, csak egy-egy szórvány szám található belőlük.
