Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Tanulmányok Asbóth Sándorról - Vida István Kornél: „Az Unió védelmében”. Asbóth Sándor az amerikai polgárháborúban
88 Vida István Kornél lelkiismeretesen végezte elsősorban adminisztratív feladatait. Értékes szolgálatai elismeréseképpen 1865. március 13-án címzetes vezérőrnaggyá léptették elő, s végül 1865. augusztus 25-én szerelték le. Bevett amerikai gyakorlat volt, hogy a magas rangú katonatisztek szolgálatait a kormányzat diplomáciai kinevezésekkel honorálta. Nem volt ez másként a ranglétrán magasra jutott magyar tisztek esetében sem: Julius Stahelt Yokohamába nevezték ki konzulnak, Pomutz György szentpétervári konzul lett, Figyelmessy Fülöp Brit-Guyanában, Vándor József Tahitin, Zeyk Albert Tarantóban, Hillebrandt Hugó pedig Krétán teljesített amerikai diplomáciai szolgálatot.41 A vezérőrnagyi rangot elért Asbóthnak is jutott a megbízásokból: Andrew Johnson elnök 1865 augusztusában kinevezte az Egyesült Államok argentínai és urugay-i nagykövetévé. Asbóth egészségi állapota korántsem volt kielégítő. Orvosai újabb műtétet láttak szükségesnek, hogy végre eltávolíthassák a koponyájába ágyazódott lövedéket, amibe beleegyezett, hiszen komoly fájdalmakat okozott.42 Diplomáciai kinevezése miatt azonban nem kerülhetett sor a beavatkozásra, mivel sürgősen állomáshelyére kellett utaznia, ugyanis Dél-Ameriká- ban egyre tarthatatlanabbá vált a helyzet az 1864-ben kirobbant ún. hármas szövetség háborúja miatt. A Paraguay és Argentína, Brazília, illetve Urugay közötti fegyveres konfliktus több százezer áldozattal járt (Paraguay félmilliós lakosságát például 220 ezerre apasztotta, amelyből csupán 28 ezer volt a férfi!). A háborút a három dél-amerikai ország szövetséges csapatai addig kívánták folytatni, amíg Paraguay diktátorát, a háborút kirobbantó Francisco Solano Lopezt sikerült eltávolíta- niuk, s az ország hadseregét leszerelni.43 Asbóth gőzerővel igyekezett közbeavatkozni, és minél előbb tárgyalóasztalhoz ültetni a harcoló feleket. William Henry Seward közvetítési javaslatával megkereste az argentin kormányt, azonban a délamerikai politikai körök egyetértettek abban, hogy Asbóthnak sem megfelelő helyismerete, sem befolyása nincs a sikeres közvetítéshez. Asbóth részletes elemzésben próbálta bizonyítani, hogy az argentin gazdaságra káros hatással van a háború, azonban elsősorban a Paraguay elleni teljes győzelmet 1-2 hónapon belülre jósoló brazil kormány biztatására a hármas szövetség mindhárom országának kormánya elutasította az amerikai közvetítést. Az amerikai külügyminisztérium egyetértett Asbóth erőfeszítéseivel, azonban figyelmeztették arra is, hogy semmiképpen ne sértse meg Argentína szuverenitását és méltóságát. Ezt követően nem történtek komolyabb amerikai közvetítési kísérletek 1867 júliusától 1868 januárjáig, s abban sem játszott az Egyesült Államok semmilyen szerepet, hogy a háború végül 1870-ben véget ért.44 Asbóth állapota egyre romlott: az elhalasztott műtét miatt orvosai már nem tudták megakadályozni fejsebének folyamatos gennyesedését. 1868. január 21-én hunyt el Buenos Airesben. Végrendeletében azt kérte, hogy amerikai földben temessék el, ez azonban nagyon sokáig nem valósulhatott meg. A város brit temetőjében temették el, ahol sajnos hamarosan teljesen elfeledkeztek róla: sírja gondozatlan volt, 1923-ban ráadásul át is helyezték, amikor a temető helyén közparkot nyitottak. (Nem sokkal halála után az amerikai törvényhozás tárgyalta hamvainak haza- szállítását: a Képviselőház felhatalmazta a külügyminisztert erre, de a javaslatot a Szenátusban 1871. február 14-én leszavazták, és a kérdést határozatlan időre elnapolták.45) Bár több panasz is érkezett az amerikai nagykövetségre a volt amerikai diplomata elhanyagolt síremléke miatt, csaknem 120 esztendőbe telt, mire a bürokrácia szövevényes útvesztőin át megnyugtató megoldásig jutott a kérdés. Elsősorban a magyar-amerikaiak erőteljes nyomására, Asbóth földi maradványait Buenos Aires-ből Washingtonba szállították, ahol az Arlingtoni Nemzeti Temetőben katonai tiszteletadással helyezték (most már remélhetőleg valóban) örök nyugalomra 1990. október 23-án.46 A temetésen részt vett a virginiai Nemzeti Gárdában szolgáló 22-éves Sándor Asbóth, a tábornok oldalági leszármazottja, ő kapta meg a koporsót borító csillag-sávos lobogót. Asbóth holttestét lovas lőszerkocsin dobpergés mellett kísérték utolsó útjára, s a koporsó mögött egy lovas nélküli lovat vezettek: a csatában elesett tábornok szimbólumát. Fekete márvány síremlékén a Pea Ridge-i csatából vett korabeli ábrázoláson magányos lovasként, csupán hűséges vadászkutyája kíséretében látható. Asbóth Sándor figyelemreméltó karriert futott be az amerikai polgárháborúban: magasra jutott a ranglétrán, s komoly elismertségre tett szert országos szinten is, nemcsak a magyar-amerikai közösségen belül. Karrierje építésekor hatékonyan hasznosította katonai tapasztalatait éppúgy, mint személyes kapcsolatrendszerét. Profizmusa, teherbírása, az egyéni szabadság- jogokhoz minden körülmények közötti ragaszkodása, s szakmai alázata még a külföldiekre gyakran bizalmatlanul tekintő amerikai tisztek elismerését, nem ritkán barátságát is kivívta. Asbóth azoknak a külföldieknek a mintapéldányává vált, akik éppúgy szolgálták fogadott hazájukat, ahogyan azt korábban szülőhazájukkal is tették, s áldozatukkal nagyban hozzájárultak az Unió fennmaradásához. Éppen ezért feladatunk, hogy emlékét mind Magyarországon, mind pedig az Egyesült Államokban ápoljuk.
