Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Berdán Zsuzsanna: Domesticatio et sepultura (Ember és állat viszonya a XXI: században)
294 Berdán Zsuzsanna rómaiak gyakran használták a kutya szót elutasító jelzőként, és a negatív tulajdonságokkal felruházott mitológiai alakokat is állati külsővel jelenítették meg.40 Az emberrel való kapcsolatuk jellege szerint az állatok lehetnek: vadak, házi-, szelídített-, kedvtelésből tartott (hobbi-), labor-, haszon-, és gazdasági állatok.41 A háziasítás, de még inkább az állattenyésztés kialakulásával az ember arra törekedett és törekszik ma is, hogy bizonyos fajoknak a különféle tulajdonságait minél jobban kiaknázza. Példa erre a tejhaszon, tojástermelés, gyapjúipar stb. A tenyésztést legtöbb esetben valamilyen „értelmes” cél határozza meg, de sajnos egyre több az olyan hobbitenyésztő, aki repülésképtelen tyúkjellegü papagájok, vagy egyéb génmanipulált állatok kitenyésztésén fáradozik. A XX. század második felében és a XXI. században az állattenyésztést kimagasló fejlődés jellemzi világszerte, melyben az iparszerü tartással kapcsolatos etológiái kutatások is fontos szerepet kapnak.42 Ez azért lényeges, mert az állatok, viselkedésükkel a külső és belső környezeti hatásokra reagálnak, tehát a viselkedésformák az állatok komfortérzetét jelzik. A nemzetközi szakvélemény egyetért abban, hogy az állatok kényelemérzetének megteremtése igen fontos feladat a hosszú távon működő, kölcsönös ökológiai, emocionális, szociális és ökonómiai haszonnal együtt járó ember-állat kapcsolat szempontjából.43 Amióta nem élünk olyan szorosan együtt állatainkkal, viselkedésüket kevésbé ismerjük. Tehát az etológusok segíthetnek kideríteni, milyenné alakítsuk környezetünket, hogy az állatok jól érezzék magukat, és produktívabbak legyenek.44 Sajnos elég sok az olyan állattartó, aki a tartási körülményekre nem figyel oda eléggé. Nem véletlenül gyakori téma napjainkban az állatvédelem. A magyar parlament 1998. március 16-án elfogadta az 1998. Évi XXVIII. Törvényt, amely az állatok védelméről és kíméletéről szól, hatálya pedig kiterjed a háziállatokra is. Ez a törvény kimondja, hogy az állattartó köteles a jó gazda módjára az állatfajnak megfelelő életfeltételekről, biztonságos elhelyezéséről gondoskodni. A mozgásában korlátozott állat számára biztosítania kell a zavartalan pihenés és sérülésmentes mozgás lehetőségét; a szabadon tartott állatot pedig védeni kell a kedvezőtlen időjárás káros hatásaitól és a természetes ellenségeitől.45 Ennek ellenére sajnos hazánkban is előfordulnak felelőtlen állattartók, sőt, olyanok is, akik úgy gondolják, hogy semmilyen vonatkozásban nem vethető össze az ember az állattal. Éppen emiatt a téves, állatvilágról alkotott kép miatt korunkban szinte mindennapossá váltak az állatkínzások.46 Pedig ez a magatartás, úgy tűnik, akár a római kori cirkuszi játékokra,47 akár a jelenkori állatbántalmazásokra gondolunk, a tömegkultúra átlagemberének a stressz csökkentését szolgáló fruszt- rációs agressziójának kivetülése. Azt, hogy az ember a „teremtés koronája”, sokan félreértelmezik, és úgy gondolják, hogy az ember uralkodhat a természet felett. Ez a feszültség a természet és a civilizáció között régóta fennáll. Természetesen, az állatokat meg kell különböztetni az emberektől, és nem szabad őket jobbaknak vagy értékesebbeknek tekintenünk. Az emberiséggel szembeni hűtlenségnek tartom, amikor egy kutyát a világ egyik pontján drága gyógyszerekkel és fejlett klinikai műszerekkel próbálnak megmenteni, miközben máshol az embereknek még tiszta víz sem jut. Háziállataink szerepe életünkben Kutyatartás és kutyatemetés Az előző rész gondolatát tovább folytatva, korunkban már szinte nincs is olyan gyógyszer, vagy gyógyászati eljárás (pl. kemoterápia, csípőprotézis), amely ne lenne meg az állatgyógyászatban is, különösképpen kutyák és macskák esetében.48 Ugyanez jellemzi kegyeleti szokásainkat, ma már drága pénzért ham- vasztásos temetést igényelhetünk háziállataink (akár kisállataink) számára is.49 Az emberi civilizáció és az állatvilág viszonyának vizsgálatát a Keszthely környéki kutyasírok ösztönözték. A Fodor utca végén, a Csókakő-patak jobb oldalán, egy földút mellett a lakótelepen élők létrehoztak egy kutyatemetőt. (4-7. kép) Valószínű, hogy kert híján valamelyik család oda temette elpusztult kedvencét, majd egyre többen, akik arra sétálva meglátták, úgy gondolták, hogy követik szomszédaik gyakorlatát. így mára mintegy 40 sírt gondoznak a közelben lakó hozzátartozók, egy kb. 20x20 négyzetméter nagyságú területen. Amikor először jártam a környéken, azt hittem, hogy egy gyerektemetőt találtam, de a névtáblákat olvasva hamar kiderült számomra, hogy itt bizony kutyák vannak elhantolva. Gyakran az emberi sírokat nem díszítik annyira, mint ezeket a hantokat. Kőtáblákat, fakereszteket, sőt még kopjafákat is lehet itt látni, valamint az egyházi ünnepeknek megfelelően hímes tojásokat húsvét, csillogó fadíszeket karácsony környékén. Úgy gondolom, hogy ez a temető már nem pusztán az állatok iránti empatikus érzés megnyilvánulása, talán inkább az emberektől való elidegenedés, és a háziállatainkhoz való viszony átalakulásának egyik mutatója. Az ember mentalitása megváltozott a háziállatokkal szemben, viszonyát a végletek jellemzik. Az egyik gazda elhamvasztja és hazaviszi elpusztult kedvencét, vagy koporsós temetést rendez neki, a másik, még mielőtt felnőne, kirakja az utcára. Természetesen ebben a jelenségben szerepet játszik az is, hogy ma már sok esetben megváltozott szükségletek (leginkább lelki eredetű igények) kielégítésére szolgálnak házőrzőink. Érdekességképpen említem meg, hogy egyes kutatók
