Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)

Muzeológiai tanulmányok - Berdán Zsuzsanna: Domesticatio et sepultura (Ember és állat viszonya a XXI: században)

Domesticatio et sepultura

295

szerint az embernek a kutyához való legősibb viszonya is egyfajta érzelmi-spirituális kapcsolat volt, és csak később korlátozódott használati célra.50

Az ember által tanúsított tiszteletadás egy másik példáját is megtaláljuk Keszthely környékén. A Keszthelyi-hegység egyik túraútvonalán, a Szent Miklós forrás felé vezető út mellett található egy érdekes turisztikai látványosság és emlékhely, az ún. „kutyasírok”. Ezek a sírok azonban nem akármilyen kutyák emlékét őrzik, mert csak a katonai szolgálatot végzők részesülhettek abban a tiszteletben, hogy ide temessék őket.

Vass Józseffel, a Vonyarcvashegyi Polgárőr Egyesület vezetőjével készítettem interjút, aki korábban katonatiszt volt, és többször látott el kiképzői feladatokat az ún. Rezi bázison. Innen kb. egy kilométer távolságra volt egy honvédségi rádióadó-átjátszó pont, ahol a katonák mellett őrkutyák végeztek szolgálatot. (A kutyákat az ország különböző pontjain képezték ki erre a feladatra, például Zalaegerszegről is kerültek ide őrző-védő kutyák, általában németjuhászok voltak a legalkalmasabbak a feladatra.) Ezek az őrkutyák idővel az ember teljes jogú társaivá váltak, nem csak szolgálatban, de szabadidejükben is. A kutyák feladata volt, hogy megvédjék a területet, és jelezzék, ha idegent észlelnek. A rendszerváltás után megszűnt a honvédség, a bázist is felszámolták. Akkoriban elhagyatottá vált ez a környék. Az itt élt kutyák egy része gazdákhoz került, azokat, amelyek szolgálatteljesítésük ideje alatt pusztultak el, a katonák az átjátszó ponttól nem messze eltemették. Minden kutyának állítottak egy fejfát, megjelölve a nevét, és azt, hogy milyen tevékenység közben pusztult el. (8. kép) A nevek között szerepel a legkorábbi sírfeliratokon Vulkán (1973-1976 ), Brúnó, Kevin, Cézár. Volt köztük, amelyiket orrvadászok lőttek le, vagy természetes halállal ment el, de olyan is, amelyik szolgálatteljesítés közben a gazdáját védte. A sírok létrehozása nagyon szép gesztus volt a katonák részéről, mert ezzel azt fejezték ki, hogy kutyáik valóban társaik voltak, és szerették őket, hiszen védték a területet, védték az embert, és éjjel-nappal együtt voltak velük.

A rendszerváltás után a kirándulók fedezték fel újra a sírokat. A polgárőrség tudomására úgy jutott el a híre, hogy ők maguk is szívesen kirándultak ezen a környéken. Három község, Vállus, Balatongyörök és Vonyarcvashegy határán helyezkedik el a terület. A vonyarcvashegyi polgárőrség felvállalta, hogy rendbe teszi. Céljuk egyrészt az volt, hogy mint emlék, megmaradjon az utókor számára. Másrészt, mivel turistaút halad el mellette, ez turisztikai látványosság is, hiszen nem sok honvédségi kutyasírról tudunk az országban.

Mivel a társaságban voltak fafaragók, a kereszteket és a táblákat felújították, valamint a hantokat körbekerítették. A faanyag beszerzéséhez segítséget kaptak a Balaton-felvidéki Erdőgazdaságtól. A kutyasírok rendbetételében nagy munkája volt Seffer Imre úrnak, aki valamikor a polgárőrség vezető helyettese volt. Jelenleg 12 állatot temettek itt el, a sírokat rönkfákkal körbe kerítették, ez többek között azt a célt is szolgálja, hogy idegenek ne temessék ide házi kedvenceiket. (9. kép) Ez a kis kutyatemető tulajdonképpen egy ősi hagyományt ápol, amelyben az ember megtiszteli a társát azzal, hogy elhantolja, hasonlóképpen a korai lovas-, vagy kutyás sírokhoz.

A kutyák érzékszervi adottsága és képessége nem csak a katonaság számára jelent segítséget, gondoljunk csak a kábítószercsempészek leleplezésére, vagy a pásztor-, katasztrófa-, vakvezető-, terápiás- és az eltűnt emberek után nyomozó kutyákra. Vannak népek, akik a halászatban is felhasználják a kutya adottságát, az északi országokban szánhúzó szerepben látjuk őket, de említhetjük Lajkát, az ürkutyát is.51

Különösen az utóbbi évtizedekben nagyon megnőtt a hazai kutyatartók száma, sőt, sokan kiskutyák eladásával próbálnak magukon anyagilag segíteni. A kutya tartása azonban felelősséggel jár, és sok pénzbe kerül. Mindezek mellett a társadalommal szembeni kihatásai is vannak, a kutyát olyan körülmények között kell tartani, hogy megfeleljen környezetünk, közösségünk elvárásainak, ne veszélyeztesse mások testi épségét, ne zavarja a közrendet stb.52

Az erkölcsi felelősség azonban az embernek a kutyához, és bármilyen más állathoz való viszonyában mindenkor az emberé. Gondoskodnia kell a megfelelő táplálásáról, mozgásáról, egészségügyi ellátásáról, tisztántartásáról és neveléséről, hogy megfeleljen a társadalmi együttélés írott és íratlan szabályainak.

De mi lehet az oka annak, hogy napjainkban egyre több a kutyatartó? Dr. Sárkány Pál szerint a természet utáni fokozott vágyakozása az embereknek, mely a technika korának velejárója. A természet egy részét képezi ui. a kutya is.53 A másik oka valószínűleg a magány és az örömforrás hiánya. Tehát a múlt korokkal szemben ritkábban játszanak szerepet az állat előnyös fizikai vagy biológiai tulajdonságai, sokkal inkább jellemzőek az érzelmi és szociális okok. Ezt támasztja alá a jelen dolgozat megírását megelőző kérdőíves kutatás eredménye is, valamint a nemzetközi szociológiai és társadalmi felmérések eredményei is.54

Nem mindegy, mi a kutyatartás indítéka. Természetesen jogos dolog, ha egy ember magányos, és valamilyen okból nélkülözni kényszerül minden szociális kapcsolatot, írja K. Lorenz, de „az embergyűlölettel párosuló állatszeretet nagyon komisz kombináció. “ „Aki csak azért vonja el szeretetét az emberiségtől, mert elkeserítették az emberi gyarlóságok, az úgyszólván szociális szadómiát követ el. “55 Ha elpusztul a kutyánk, amely tizenöt évig kísérte lépteinket, az fájdalommal jár, de bizonyos szempontból mégis könnyebb elvisel