Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Haász Gabriella: Zala gyermekek táboroztatása a Balatonnál az 1970-1980-as években
270 Haász Gabriella pol-beat előadók, együttesek műsora, akik rendszeres visszatérő vendégek voltak.52 A tárgyalt időszakban minden nyáron érkeztek diákok a környező szocialista országokból Zala megyébe, testvérvárosi és egyéb cserekapcsolatok révén, és 8-14 napos balatoni nyaralást iktatott be nekik a megyei úttörőelnökség. Balatonberényben két turnuson át tartózkodtak, több külföldi csoport akár együtt is, egyenként 20-50 fős létszámmal. Programjaik nagyrészt azonosak voltak a magyar gyerekekével, és ilyenkor külön nemzeti bemutatkozó napot rendeztek nekik. A vidéket megismerő kirándulásoknak az ő programjukban még nagyobb súlya volt, a zánkai úttörővárosi és balaton- györöki KISZ-tábori protokoll-látogatásokat is beleértve. Utóbb, a balatonberényi átépítés és kevesebb férőhely miatt épp az utóbbiba helyezték át a szállásukat. A falusi és városi gyerekek egyaránt találkozhattak velük, és a tábor közösségformáló, kitekintést növelő szerepe felerősödött ezekben a turnusokban. Vissza a sátrazáshoz Az 1970-es években az úttörőmozgalom szabadidős programjainak sikeréről, kedveltségéről a megyei, városi úttörőparlamenteken kaptak visszajelzést a vezető testületek, a táborozás tapasztalatairól a szezonok utáni értékelésen is szó esett. A sátortáborok faházas, kő-beton épületes, komfortos szálláshellyé történő átváltozásával a romantikusnomád táborozási gyakorlat a Balaton mellett visszaszorult, a turisztika rovására az üdülő, pihenő funkció erősödött meg. Az önálló csapattábor intézménye nem merült feledésbe az egykor ezt gyakorló iskolákban, és a természetjáró, felfedező profilú vándortábor elterjedése is ebben az időszakban kezdődött, felülről jövő ajánlásra. Az 1971. évi IV. (ifjúsági) törvény a fiatalok szabadidős lehetőségeinek deklarálásakor nem hagyta ki a turizmust sem. A KISZ és az úttörőszövetség tulajdonosi szerepe az üdülőtáboroknál megszűnt, másfelől viszont a törvény szellemében az egymást követő országos akciók kiírásával (Expedíció..., Edzett Ifjúságért) felkarolták az úttörő turizmus ügyét. Az úttörőelnökségek anyagi segítséget és felszerelést adtak. A megyéknek központilag túrázási jegyeket osztottak le, ahonnan azután a beadott túraterv alapján igényelték őket az iskolai csapatok.53 A táborozási szakbizottságok tennivalói között egyre fontosabb lett a régi-új táborok népszerűsítése és szervezése. 1974-ben az úttörővezetői tanácsülésen és a nagykanizsai úttörőparlamentben egyaránt felmerült a téma: a balatonberényi és balatonmáriafurdői üdülési lehetőség nem elegendő, újabb erdei és iskolai szálláshelyek szükségesek a hosszabb túrákhoz. Maguk a gyerekek kérték a többféle táborozási lehetőséget, gyalogos és kerékpáros formában is.54 Az évtized 2. felében a vándor- és csapattáborozásba egyre több iskola vágott bele a megyei úttörőelnökség fent jelzett támogatásával, és igyekeztek beépíteni - vagy inkább visszahozni - a sátortáborozás gyakorlatát az üdülőtábor életébe. Balatonberényben túrázáshoz, sátrazáshoz szükséges felszerelést kellett tárolni, és a keretprogramba beírtak fél- vagy egynapos sátrazást, „a romantikusabb táborozás érdekében” - ami nem volt azonos az egész napos kirándulással, sem a rövidebb, terepi akadályversennyel. 1978-ban a napló szerint meg is valósult ez a program.55 A Táborozási Szakbizottság neve ekkorra már megváltozott Táborozási és Turisztikai, majd Turisztikai és Sport Szakbizottságra, ami jelezte a feladatok súlypontjának eltolódását. A balatoni üdülőtáborok programjának lazítása, a csapatprogramok bekérése és felhasználása a népszerűséget igyekezett fenntartani az újra előretörő sátortáborokkal szemben. A két üdülőtáborba történő egyidejű mozgósítással Nagykanizsán 1978-ban már nehézségekbe ütköztek. A komfortos, átalakított balatonberényi üdülő fő vonzerejének megmaradt a fürdés és csónakázás, a tó közvetlen közelsége, és emellett az egynapos kirándulást várták legjobban az ideutazó gyerekek. A lenti járás a Balaton helyett a Vadása-tónál üzemeltetett régóta egy faházas váltótábort, ahol az üdü- lőtumusokat a megyei szisztémához hasonlóan megbízott vezetőségek irányították. Konkurencia lett a Szaj- ki-tavak partja is, ahová a zalalövői úttörőcsapat szervezett 1981-ben figyelemreméltó, 10 napos sátortábort. Az úttörőtábori általános napirend elemei a szokásosak voltak, a fürdő és vízi programok, valamint a sportversenyek és játékok teljesen kitöltötték a napokat. Beltéri, úttörőmozgalmi és szervezett kulturális műsorok nem kaptak helyet, azonban a sátrazás mindennapi tennivalói a takarítással és a főző rendezvényekkel a balatoni hőskort idézhették fel.56 Vezetőképző táborok A vezetőképző tábor életében a tanulás, ismeretszerzés, a közéleti-politikai gyakorlat tevékenységrendszere kapott főszerepet. A mindennapi foglalkozások sora által meghatározott, kötött képzési rendet a nyári tábori környezethez és a szabadidős lehetőségekhez igazították. Nagy jelentősége volt a jó pedagógusoknak, akik az ide kiválasztott és elküldött gyerekekkel foglalkoztak, dolgoztak. A vezetői tisztségek az üdülőtáborokéval megegyeztek, ide azonban jellemzően nem a résztvevő iskolák jelentkező pedagógusai jöttek, hanem a különböző szintű úttörőelnökségek és vezetőképző szakbizottsá
